|
2014-09-21 17:41:05, vasárnap
|
| |
| |
Megállapították többen, maradi vagyok, mert harmonikusan öltözködöm. Stílusom a klasszikus a praktikussal.
A hetvenes években, a mini szoknya idején csipke alsónemű volt a divat garnitúrában. Én vásároltam hozzá illő csipkezoknit is. Csipkerózsika lévén nem tudván a hercegről megmaradtam ilyennek egész életemben, bár az anyagiak erősen gátat vetnek az elegáns ruha világom megteremtésének.
A színek mindig árulkodnak a korról, stílusról, temperamentumról. Amíg a tinik feketében járnak egy-egy zenei stílus hatására, addig az igazi hajas babák elegáns ruhákat varrattatnak maguknak, s hozzáillő cipővel, táskával, kiegészítőkkel viselik. Minden vásárlás felmérése alapján történik annak, melyik ruhához mi illene, így soha semmi sem válik feleslegessé, nem szükséges további ruházatot venni hozzá.
A vörös színt soha nem viseltem, már gyerekként hisztit rendeztem a meggyszín ruha miatt. Úgy gondoltam, hogy a piros a nagy energiával bíró, vagy buja hölgyek színe, míg vannak föld jegyűek, övéké a barna és sötétzöld, sötétkék, szürke. Egyetlen egyszer vettem fel szürke ruhát, egy elválás alkalmával, mert a szürke szomorú hangulatot sugall nekem.
A fehér örök szín, különösen nyáron, s nemcsak a hölgyek viselhetik bátran, hanem az urak is. Nincs felemelőbb látvány egy napbarnított arcú férfinál, aki éppen fehér öltönyt visel, mondjuk fekete inggel. Lazán leveti zakóját és hátraveti egyik kezével, amikor melege van. A hercegek mégis léteznek, csak nem találkoznak össze a Csipkerózsikákkal? A mesék hazudnak, nem a magasabb igazságok szimbólumokba rejtve? Mi alaposan elkerültük egymást, pedig a harmónia harmóniát vonz, magához hasonlót.
A kedvenc szín párosítások: menta kekivel, barna drappal, világoskék pepitával, vagy sötétkékkel, rózsaszín világoskékkel és még végtelenül sorolhatnám az egymást kiegészítő színeket. Mindegy melyiket viseljük, eleganciánk nyilvánvalóvá válik, főleg ha hozzáillő cipővel és táskával egészítjük ki.
Szükség van-e a márkákra? Megfizethetetlenek a márkajeles ruházatok az embereknek. Ezért aki teheti, vásároljon anyagot, nézzen ki egy fazont a divatlapból és varrassa meg magának. A színek harmonikus viselése már maga az elegancia márkajelzés nélkül is.
Történeteket mesélnek régmúlt színésznőiről, akik egyetlen fekete ruhával rendelkeztek és abban figyeltek fel rájuk. Ez így igaz, a fekete mindig ünnepélyes és minden alkalomhoz illő. Amikor a kilencvenes években megbirkóztam a munkanélküliség alárendeltségi helyzetével, mindig elegáns voltam, mert nem tellett csak fekete-fehér ruhákra és kiegészítőkre. Akkor sem jött a herceg velem szemben, hogy felfigyeljen egyszerűségemre.
Hatvan felett már nem viselünk szívesen feketét, csak a valóban csini örök fiatalok. Már ekkor a világosabb, élénkebb színek válnak vonzóbbakká, s előkerül a sárga is, mint nap színe, kombinálva időnként a feketével. Ilyenkor a hölgyek élénkebbekké válnak nemcsak ruhák színeiben, hanem szájrúzs és körömlakk használatában is. Talán ez egészséges, hiszen a színek hangulatunkat tükrözik ugyanúgy, mint a stílusunk, mert a stílus maga az ember, árulkodik kifelé a többi embertársnak. Megtanultunk funkcionálisan öltözködni. Kiránduláshoz sportossá, színházba elegánssá válunk, bevásárlásokhoz praktikussá hatalmas bevásárló cipzáras táskákkal, melyek szintén harmonizálnak ruhatárunkkal. Ilyenkor a vörös szín előkerül már, mert azt mutatjuk, hogy belül cseppet sem változtunk és már újraéljük álmodozva a szerelmeket is.
Mondja valaki, hogy a harmonikus színösszeállítást viselő hölgyek maradiak! Ők azok, akiket a férfiszem észrevesz, akik ruházatukkal viselik a lelküket. Hercegek, vegyétek észre a külső-belső harmónia viselőit!
2014. szeptember 21.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Online
