|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
|
|
2014-09-05 21:59:33, péntek
|
| |
| |
A szerelem jön és elmegy. Míg itt van, édes mámorba, boldog tündöklésbe borít mindent, mindent: mikor elment, teljesen kifosztva, kietlenül és mogorván hagyott mindent, mindent."
Móricz Zsigmond
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-05 21:43:37, péntek
|
| |
| |
Csönded vagyok - Bereményi Géza
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.
S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébe m hajolj lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál magadról szép éneket,
dicsőít éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-05 21:36:54, péntek
|
| |
| |
Petőfi Sándor: Bölcselkedés és bölcsesség
Teremtve van-e a világ,
Vagy örök idők óta áll?
S fog-e örökké állani,
Vagy egykor semmiségbe száll?
Megírta évmiljók előtt
A sors, mi fog történni majd?
Vagy a történet gálya, mit
A véletlen fuvalma hajt?
Egy-e a lélek és a test?
Honnan jövénk, hová megyünk?
Elalszik-e a sírba', vagy
Uj lángra lobban életünk?"
Gunnyaszt a bölcs magányosan,
S ezen kérdések lengenek
Virasztó szemei előtt,
Miként rejtelmes szellemek.
Vizsgálja őket gondosan,
Vizsgálja fáradatlanúl,
Vizsgálja hosszu évekig,
S mi haszna benne? mit tanúl?
E szellemeknek arczain
Csak egy vonást sem fejte meg,
Midőn feléje a halál,
A végső szellem, közeleg.
S te balgatag világ, te az
Illy dőrét bölcsnek nevezéd,
Ki kincset kíván szerzeni
S eltékozolja életét.
Elég, hogy élsz! mi gondod rá:
Mi volt és mi következik?....
Legbölcsebb, sőt csak az a bölcs,
Ki sohasem bölcselkedik.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-05 21:28:32, péntek
|
| |
| |
Kassák Lajos: Számozott költemények
43
Városok fekete tavaiban fürdetjük életünket néha felénk
hajolnak a dolgok hogy megsimogassanak néha
kiáltunk néha jégoszlopok alszanak bennünk
mozdíthatatlanul
egészen kicsi pont vagyok
ó jaj jaj
álmaim gabonaföldjén virágzom egyedül
hangok és vonalak vannak az életben amiket soha sem fogunk
megfejteni
az egyik állandóan vonz a másik állandóan taszít bennünket
adjátok ide a kezeiteket hitek és emelkedések áradnak belőlem
halleluja halleluja
a világ mechanikus lendülete az én anyám és piros ruhás lányom
ma élünk de ki tudja mi lesz velünk holnap
aranytollú madarak sírnak az idegeimben
induljunk el hogy idejében találkozhassunk vele
a mesterlegénnyel
aki boldog szamarán ép most érkezett le a hegyekből.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-05 21:19:25, péntek
|
| |
| |
Ady Endre: Jóság síró vágya
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.
Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.
Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-05 21:05:38, péntek
|
| |
| |
Mary Elizabeth Frye:
Ne jöjj el sírva síromig
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog. . .
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-05 20:41:26, péntek
|
| |
| |
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -
Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-05 10:53:42, péntek
|
| |
| |
Egész lényed Major Zsuzsanna
Arcod még látom a hajnali fényben,
itt őrzöm emléked a szívem mélyén.
Az angyalokat hiába kértem,
soha nem lehettél az enyém.
Hangod engem szólít néha;
úgy hallom azt súgja: Szeretlek.
De ez a hang mindig néma,
szavakkal hiába kereslek.
Érintésed fátyolként hull rám,
egy gyenge mosolyod elrepít.
Testemen végig fut egy hullám
égő szívemtől az apró erekig.
Az egész lényed, mint ezer sugár
úgy éget itt legbelül.
S a fájó űrben, amit hagytál
a halál csendesen elszenderül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-05 10:47:50, péntek
|
| |
| |
Áldozatként élni Major Zsuzsanna
Lassan repülnek velünk az évek,
keveset adhatok, keveset kérek.
Csak az a néhány pillanat örök
amikor látlak- Neked örülök.
Elmúlt a régi pillanatok tüze,
néhány szó lelkünk összetűzte.
Mosolyod fénye pislákol szendén
arcomon, ha a kopott utca végén
tekintetedbe meglelem magam.
A régi idők szele megérint halkan.
De csak egy szó jelenti a múltat:
-SZIA, mondd újabban hogy vagy?
Elsuhanunk büszkén egymás mellett,
azt hittük elfelejthetjük emlékeinket.
És miután azzal a tudattal,
hogy a múltunk sohasem vigasztal,
egy titkos tűz lobban fel szemünkben,
és felfogjuk nem a másikat csaptuk be.
Mindannyian önmagunk áldozatai vagyunk,
bárhogy repül az idő mi sohasem változunk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-09-05 10:38:48, péntek
|
| |
| |
Jóbi Annamária: Megmaradási törvénytelenség
Ott marad-e
izzadságod a lepedőn,
s ott marad- e
magadból valami,
vagy csak a
leomlott falsarka marad,
hová egy pohár repült egykor
mintha már,
senki nem tudna megjavítani,
se álmot,
se kívánalmat,
a másokét,
- neked nem is volt talán,
s mikor utána indulsz,
már nem marad nyomodban
ott,
csak egy töredék név,
valami sárga lap alján.
Vagy a vasalatlan ruhák,
a gyomlálatlan kert,
a gaztalanság
hite,
mikor látni mer szemed,
hogy épp olyan bűnös is...
és milyen egy dög vagy!
Mégis mégis ítélni,
s vágyni mersz -
Mennyi az időd,
s melyik a valóság,
melyik a végzetes igaz?
Maradsz-e kurvája
a lemondásnak,
- mert lehetsz,
vagy leszel, ki indul
s így is megcsalat...
Múltat,
magára rántott arcokat,
szelídséget, elvárásokat,
hűséget,
holtod-holtomiglant,
és ezer ,,miértisígycsináljukat",
- pedig minden ellentmond neki,
bárki kivel szólni mersz:
a szív és az agy.
És mégis, és mégsem,
változik semmi
csak a törések nyomán,
szétfeszítenek-
gondolatok átkozódnak benned
míg lassan,
egymásnak ők is lefekszenek...
Aztán hirtelen halál...
Ki tudja mi hal meg,
Te,
vagy az érzelem?
Melyik a jobb,
és kiben marad annyi,
hogy ez valahol,
másnak
könnyebb legyen?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 21
|
|
|
|
2014. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
471 db bejegyzés |
| e év: |
3482 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 616
- e Hét: 1139
- e Hónap: 10322
- e Év: 63030
|
|
|
Offline
