|
2014-09-05 07:02:35, péntek
|
| |
| |
Kohut Katalin: Megtisztulás
"Főldiekkel játszó
égi tűnemény,
Istenségnek látszó
csalfa, vak remény!"
Vak voltam, s nem láttam,
vagy te kelevény.
Így élősködője
földnek hogy lehetsz,
csupaszon is dőre,
istenné tehetsz?
Fejem dől a kőre,
párnám csak az lehet.
Emberként lehetsz?
Én megöleltelek
rózsa ködömben,
még nem ismertelek,
voltam gödörben.
Most csak arra várok,
legyél vödörben,
van megtisztulásra
szükséged neked,
hajolj a lavórba,
hajad öntsem meg!
Vétkeztél ellenem,
szerelmem remeg.
Magadban hordoztad
a vétek magot,
belém oltottad
a sugallatot,
játékod volt gonosz,
képed eloszlott.
2014. szeptember 5.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
