Kerestelek,de nem talállak
Kérdezhetem az alacsony felhőtől
A hidegen fúvó széltől
A kabátba fújó napsugártól
A magasröptű gerlepártól
Merre mentél,hova lettél
Hideg széltől megijedtél
Elbújtál a felhőktől
A meleget hozó napsugártól
Kerestelek,de nem talállak
Szíved odaadtad másnak?
Nem kereslek,nem várlak már
Ismét megjön a napsugár
Talán ő majd hírt ad rólad
Hosszú utad merre jártad
Egyszer tudom visszatérsz majd
Ha megjárod a kirót utad
Vigyázz,ne hogy későn gyere
Nem várok már a te jöttödre
Hiába jössz keseregve
Elmegyek én innen messze
Hol szeretet vár mindörökre
Nem kereslek égre-földre
Te jöhetnél könyörögve
Hiába kérdezed a felhőt
A hidegen fúvó szellőt
A kabátba búvó napsugarat
A magasröptű gerle párat
Elmegyek,ahol nem bántanak
Szomorú szívnek nem ártanak
Feleletet ott nem adnak
2O14.O1.24. Mosonmagyaróvár.
Dáma Lovag Erdős Anna
Elvették a kedvem a szótól
Keserűség járja át szívem
Mi különbözteti meg a rosszat a jótól
A titkát,mindenütt keresem
Mert azt gondoltam
Őszinték a szívből jött szavak
Nem volt sem szép,se jó megbántottalak
Pedig csak leírtam gondolatomat
Most itt vagyok szomorú magányban
Már a vélt igazságról írni sem szabad
Elfordítják az igaz szavad
Megbénítják gondolatodat
Pedig szívem még száz virággal tele
Szavak seregével ünnepelne
De kinek kell az őszinte szó?!
Az őszinteség most nem ide való?!
Dideregve ,kicsire összehúzom magam
Hisz nem figyelik már kiáltó szavam
Kitárt szívem nem kell már senkinek
Nem akarják érteni,üres beszéd meg minek,?
Téli hidegben fázik a lelkem
Szomorúan,megbántva érzem magam
Szavak seregének visszavonulót fújok
S bezárom az ajtót,ami nyitva van
De,ha a remény mégis ellátogat
Felolvasztja jégcsappá vált szavaimat
Boldogan tekintek a tavaszi napsugárra
Feloldódik szívem rab magánya
S szavak áradnak,mint a tenger
Dagály,apály után
Jó kedvemben a madárral dalolok
Lelkem sassá változik,repülnek a gondolatok
Újra élek,újra szavaimmal szárnyalok.
Mert mondani még,mondani sokat akarok !!!!
Hozzám tartozol
Mint fűhöz a harmat
Mint naphoz a fény
Mint fához a levél
Hozzám tartozol
Mint zivatarhoz
A villám
Mint virághoz az illat
Mint édes mosoly
A gyermek arcán
Belőled lettem naggyá
Mint búzából a kenyér
Mint anyából a gyermek
S ha már nem vagy nekem
Veled halok meg
Hogy a másvilágon is
Együtt legyek VELED
Mert Te ott is
Hozzám tartozol
Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél
Magyarok "Himnusza" a létnek
Benned zengenek múltak és keservek
Magyarok ajkán győzelmi ének
Mert "Megbűnhődte már -e nép
a múltat s jövendőt "!
Elsírt már minden könnyet, keservet
Lerázott már minden láncot
Kivívta békében a szabadságot !
De szabadság csalfa remény
Nem pihen , mint madár a fészkén
Bűnt-bűnre halmoznak fel
Szívünk keserve sose múlik el
Kárpátokkal ölelt szent földet
Mindig szabdalják tőlünk
Vagy csellel, vagy háborúval
Csapolják meg vérünk !
Elterelik Dunánkat, Tiszánkat
Fel-fel támad ellenünk
A vad gyalázat
Szép hazánkat csonkítják
Amerre csak lehet
Nem szárnyalhat szabadon a képzelet !
Külhonban vitáznak
Mi volt bűnünk régen
Mikor hunyt le csillagunk
A nyugati égen
Hiába vigyáztuk hősi áldozattal
Vesztesek mi voltunk minden kárhozatban !
Forradalmi láng gyúl
Mégis a magyar szívben
Himnuszunk erőt ad minden ütközetben
Nem veszünk el addig
Míg a múlt él a szívünkben
Él még a magyar virtus a lelkekben !
Nem lesz semmi baj
Csak fogjunk össze végre
Remény csillag fut fel ismét az égre
Mert "Megbűnhődte már-e nép "
Ami bűne volt régen
Örömben, bánatban zengjen az ének
Himnuszunk szárnyaljon fel a magyar égre
Töltse el lelkünket igazi ünnep !!!
Dáma Lovag Erdős Anna
2OO8.O1.22.
,,Keresztre feszítve" c.kötetemből
Csoda történt a tanyámon
Bő termés volt
Eperfámon
Fóliát terítettünk alája
Hogy ne menjen
Semmi kárba
De az őzek is látogatták
Felették az eper halmát
Már erjedni kezdett
Levében
Részegek lettek tőle
Egy-kettőre
Szédült a sok őzgida
Táncot járt az őz suta
Jobbra egyet
Kettőt hátra
Elmehettek az őz bálba
Keringtek is jó sokáig
Az ember ilyenre nem számít
Nem szaladtak,
Csak andalogtak
Ugrándoztak,úgy berúgtak
Ez egy kis régi történetem
Gondolom én most elmesélem
Hosszú az éhezők sora
Egyre szaporodik
Nehéz a sorba állás
Mikor lesz megváltás
Mi lesz a nemzetből
Hova lett búzából a kenyér
Kánaánból hova lett az élet
Csak álmaink voltak, semmivé lett
Koldus botra jutott országot
Mikor és hol árultátok
Demokráciát ígértetek nekünk
S nagy a világ,elmehetünk
S elkezdődik a tánc
Mikor lesz vége
Szegény nép hallgat
Minden ígéretre
A remény fejében hiszünk
Hisz már eladtátok az országot
Már nincs más csak hitünk
S hova tünt, idős emberségünk
Ennyit értél ,pénzben kiszámolják
Munkád ára nyugdíj, elgurult forint
Az országot hajléktalanok lakják
Bankok zúdítják ránk kamat táncát
S aki milliókat rabolt
Még többet akar
Hazugsággal veri a ritmust
Figyelünk rá ,mit akar?
A nép bús ,csendes, hallgatag
Elnémult minden zeneszó
Sújtják természeti csapások
S a termést mérgezi az átok
Vigyázz az útra,melyen elindulsz
Az egész világ nem a te hazád
Idegen nép, ha befogad
De némaságra ítélik a szád
S mi lesz a nemzettel ,míg te odébb állsz
Kifogja a sírból is felemelni
Ki fog érted is küzdeni
Ha végre mégis hazatalálsz???
Ne hagyj itt Testvér,megfagyok
Segíts felállni,mert meghalok
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok
És csend,fagyhalál
Mindenütt amerre kaszált
Az áldozat már nem beszél
Aki bír még útra kél
Arra, Magyarország felé
Már nem ágyú támad
Nem szól a Sztalin orgona
Szél és a fagy üldözi a katonákat
Nem tudják merre a ,,Haza"
S ki hazajutott,éhezve,fázva
Rongyosan ,megcibálva
Csak az tudta,mi veszett el oda kin
A túlélőnek megmaradt a kín
S a ,,Testvér"nem felejtett soha
Szólt fülében az ágyú szó,s Sztalin orgona
Csend honol azóta is,néma csend
Isten tudja csak,mi lakozik a szívekben bent
,,Ne hagyj itt Testvér"meghalok
Elcsitultak,elnémultak az áldozatok
Már csak alig él egy-két katona
Az ő szemükben még ott lobog a keresztek sora
S a Don kanyarban néma csend honol
Az Isten tudja csak ,mily sok áldozat
Alussza álmát a jeltelen sír alatt
Csak ő tudja miért kellett veszíteni sok magyart
Elmentek az évek,csendben ,el
Róluk csak a kegyetlen szél énekel
Hogy fagytak meg hős fiak
Áldozatként ott túl ,a Don alatt
De eljön majd az idő
Mikor megint fúj a szél
A hősök tetteiről egy igaz legenda kél
Az utókor róluk hősként beszél.
Offline
