|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
|
|
2014-10-01 21:00:53, szerda
|
| |
| |
Próféta
"Elengedni annyit jelent, mint odaadni.
Odaadni mindazt, ami volt, ami régi. Régi helyzeteket, embereket, gondolatokat és érzéseket. És főként régi hiedelmeket. Hiedelmeket arról, hogy mit-hogyan kell, és nem kell csinálni. Arról, hogy mit-hogyan kell megélni. Arról, hogy egyáltalán miért is kell élni...
Elengedni annyit jelent, megérteni.
Megérteni mindazt, ami volt és látni, hogy már túl vagyunk rajta.
Nem megállni, tovább menni, újra élni, létezni, örülni és boldognak lenni. Akarni és merni, élni.
Meglátni azt, hogy valamit kinőttünk, valamin túl vagyunk, azt, hogy mostantól már pontosan ugyanúgy mi sem akarjuk.
Elengedni annyit jelent, hogy megengedni. Megengedni magunknak a változást, azt, hogy mássá válhatunk. Levethetjük eddigi szerepeinket és új ruhákba bújhatunk, új darabokban játszhatunk.
Elengedni annyit jelent, hogy térdre borulunk, ujjainkat imára kulcsoljuk és feladjuk. Feladjuk oda, ahová tartozik, ahova való...
Letérdelünk, és ezzel belátjuk azt, hogy mi mindent megtettünk és a végére jutottunk... nincs több ötletünk, mindent megpróbáltunk. Térdelünk és imádkozunk.
Egyszerre kifelé és befelé. Kifelé valami nagyobbnak, többnek, hogy segítsen meg és befelé önmagunknak, hogy engedjük a segítséget, hogy ne álljunk ellen. Önmaguknak azért, hogy valóban képesek legyünk elengedni mindazt, ami menni szeretne, helyet adni ezzel mindannak, ami megérkezni szeretne.
Elengedni annyit jelent, hogy térdelünk és egyenletesen lélegzünk.
Figyelünk.
Önmagunkra és mindarra, ami körülvesz minket. Látjuk, halljuk, érezzük. Mindent az érzékszerveinkre bízunk.
Amikor ezt tesszük, amikor így elengedünk, akkor egyszer csak megszületünk. Megszületünk egy teljesen új minőségben. Egy új hittel és szemlélettel szívünkben, lelkünkben. Mélyen magunkban megérezzük, hogy minden rendben van úgy, ahogy van. Egy ártatlan gyermek örömével és kíváncsiságával tekintünk ki újra a világra és meglátjuk a csodákat benne.
Mert csodák vannak...
A Mindenség, Isten megszólít minket.
És tulajdonképpen visszaadja mindazt, amit elengedtünk, csak másképpen, mint mi szerettük, gondoltuk volna. Egy teljesen más, új minőségben. Úgy kapjuk meg, hogy mindenkinek, minden egyes szereplőnek jó legyen!
Isten nem néz külön téged és engem, ő az Egységet nézi, a Mindenséget, azt hogy ott REND legyen!
Amikor a REND helyre áll az életedben azt látni, érezni, tudni fogod...
Megnyílik, kitárul a szíved az életnek. Az élet millió arcával feltárul előtted és te már nem csak nézed értetlenül, hanem válogatás nélkül befogadsz mindent.
Elengedni annyi, mint megbízni a Mindenségben, Istenben! Kezébe adni életünket feltételek nélkül, elvárások nélkül, tudva, hogy úgyis az történik, amire készen állunk, amire igazán szükségünk van.
Itt állok most igaz hittel a szívemben, hogy minden jól történt és csak azt tudom mondani: KÖSZÖNÖM ISTENEM!"
(ism.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: HIT- Vallás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-10-01 20:43:46, szerda
|
| |
| |
Bakos Erika: Esős október
Csepegve hull könnye a borús felhőnek,
sárba mossa a fák sárgás-barna levelét,
álmosan köd terít szürke lepelt az ősznek,
és remegve húzza magára vizes leheletét.
Énekesmadarak búcsút intettek a tájnak,
Üres az erdő néha csak egy bagoly kiált,
vaddisznók túrják makkját az öreg fának,
egyik az avarban megbúva békát talált.
Gombát keres az erdőben öreg nénike,
a nagy őzláb ilyenkor dugja ki kalapját,
ügyes kézzel találja meg hol a rejteke,
az eső miatt sietve tömi meg kosarát.
Kertek alatt egy varjú gubbasztva vár.
talál e majd diót vagy eleséget valahol,
ha nincs annyit mondd szomorúan: kár,
és tovább repülve a másik fára araszol.
Hideg eső hull, közelít a Halottak napja,
megtört szívekbe békét hoz a szeretet,
reményteli napokat hoz az Isten szava,
és mi áhítattal áldjuk a Szent nevedet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-10-01 20:26:37, szerda
|
| |
| |
Éltes Enikő: Vénasszonyok nyarán
októberi napként
ölelnek nagyanyáink
szertefutó ráncai
hogy bennünk
találkozzanak
fogatlan
mosolyként
végtelen nyugalomban
szemlélve
az összekulcsolt kezekből
omló időt
amíg bölcs
önmagunkká
békülünk
ámen
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-10-01 20:20:41, szerda
|
| |
| |
Vészi Endre:A KERTBŐL SOHA NEM MENT EL A NYÁR
A kertből soha nem ment el a nyár csak éppen
elfödte finom metszésű arcát a köd csipkéivel
a piros alkonyok moáré-selymét összegöngyölte
s fölfüggesztette egy égi toronyba
a költöző madarak is ittmaradtak nekünk
lehunyt szemhéjunk mögött
és dermedt ezüstbe rejtették illatukat a rétek
s a robbanásra időzített rózsák
látod ez mind az örökkévalóság
Kalandozásainak ösvényeit orsóra tekerte a záruló égbolt
hogy majd lebomoljanak április zöldszagú szeleiben
és épségben maradt benned az élet szertelensége
hogy fölkiálts ha rejtegetve is
mikor szobádba lép karcsún újra a fény
kontyba szorítva laza haját
és arcod fölé hajol 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-10-01 18:30:29, szerda
|
| |
| |
Arany János
Nem kell dér...
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.
Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyugalomra készül.
Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:
Hogy' pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!...
(1878 oct. 10.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2014. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
451 db bejegyzés |
| e év: |
5415 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2109
- e Hét: 14193
- e Hónap: 33166
- e Év: 262103
|
|
|
Offline
