2014-10-31 16:47:01, péntek
|
|
|
Nagyné Kiss Erzsébet
Karomba zárva Neked szánt virágom...
Élet és halál. A temetőt járom,
karomba zárva Neked szánt virágom.
Ünnep, mi csak Tiéd, enyém a bánat,
múltunk s a jelen, elcsendesült vágyak.
Múlik az élet, fakulnak a fények,
hozzád érkezem, újból visszatérek.
Súlyosak a terhek, tengernyi emlék,
szívemben cipelem, ami volt nemrég.
Pisla kis fényeknek játékát nézem,
arcod vonását százszor felidézem,
hajad aranyát, bőrödnek illatát,
karodnak féltőn ölelő bársonyát.
Minden rezdülésed, mit Tőled kaptam,
őrzöm én és vigyázom lankadatlan,
de zsarnok az idő, csitul a bánat,
kétkedő kérdésre nem jöhet válasz,
csak sejtelmes-sárgán gyertyaláng lobban,
játszik a széllel, mely elillan nyomban,
egy levelet felkap és továbbgörget,
arcomon lassan lecsordul egy könnycsepp.
Forrás:Link |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|