|
2014-11-01 22:07:53, szombat
|
| |
| |
Mi mécsest gyújtunk...
Szürke az alkony, gyúlnak a fények,
kis gyertyalángok, mécsesek égnek.
Fényük a síron neveket láttat,
lebbenő árnyak táncokat járnak.
Sok kusza emlék száll fel a mélyből,
szeretet árad szívből, a fényből,
nyugalom jár át, vén lomb hull hantra,
temetőt díszít apraja-nagyja...
Zarándokúton járunk most egyre,
azokhoz, kik el vannak temetve,
aki már élők sorában nincsen,
nyugodjon békén, adja az Isten!
Szívünkben élnek, emlék a házuk,
kedves vendégek vagyunk még náluk.
Ámde e napon gyertyákat gyújtunk,
virágot hozunk, éled a múltunk...
Tudjuk, hogy egyszer elfogy a léptünk,
s eljön az idő, nem élünk ...éltünk!
Egy imát mondtok értünk majd akkor?
S mi mécsest gyújtunk a csillagokból...
Szuhanics Albert
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Szuhanics Albert |
|
|
|
|
|
Offline
