|
2014-11-30 23:20:33, vasárnap
|
| |
| |
Márai Sándor: Ajándék
és mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban,
minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék.
A földig hajlok, úgy köszönöm meg.
Szeretnék angyalként az emberek lelkébe látni,
egy pillanatra megérinteni őket,
s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat,
s cserébe az enyémet adni,
átélni minden élményüket,
s őket nem szenvedni hagyni.
Átölelni őket, ha éppen
egyedül vannak,
csókot adni nekik,
de csak aki megérdemli annak.
Velük zokogni, s
örülni, amikor csak lehet,
hiszen ez a legtöbb,
amit egy angyal megtehet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
|
|
Offline
