|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2014-11-04 12:46:26, kedd
|
| |
| |
Kedves Mindnyájan, akik ezt az üzenetet megkapják!
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=bmi&cikk=19#cikk
Több hónapon keresztül 4 oldalnyi részletekben megküldtem a matriota@gmail.com postafiókomról az ADJÁTOK VISSZA A GYÖKEREIMET! alcímű TIBORCA történetét. (Ez a postafiókom MEGSZŰNT ezt követően azóta.)
*
Tettem ezt iszonyatos sebszaggatások közepette, mert úgy éreztem, hogy Tiborca Ilona egy azok közül a 3 milliónyi magyar ember körül, akiket el akart gyökérteleníteni - elidegeníteni magyar identitásától és mindentől - helycserés támadással megvalósított - "proletárdiktatúra".
*
Tudom, hogy kellemetlen a nehézsorsúakról olvasni azoknak, akik mégiscsak továbbtanulhattak és diplomához juthattak az 1945 utáni időkben. Itt főleg a fényes szelek szegény-sorsú nemzedékére gondolok, valamint az 1960-as évek gulyásszocializmusába beleszületett mai középkorúakra.
Csakhogy, volt - és még maradékai itt tengődnek közöttünk - egy olyan generáció, akik mindebből kimaradtak, mert nekik már nem jutott a rablott javakból tanácsi bérlakás, meg ingyenes továbbtanulás pl a NÉKOSZ-ban... mert közben volt egy 1956-os forradalom, amit ez a nemzedék - igaz még kisgyermekként - élhetett át és akikből a hatalom minden áron ki akarta irtani még az emlékezés lángját is. Ezért, amikor az 1963-as amnesztia idején ezrével ki kellett engedni az életfogytiglanira ítélt szabadságharcosokat, akkor olyan mértékű hálózatát építették ki a volt ÁVÓ ÁVH-soknak, hogy kialakult az egy főre jutó spiclik száma kettő állapot. Ebben a helyzetben az akkor ifjúvá serdülőknek nem jutott más, mint az ,,új gazdasági mechanizmusban" beleszakadni a GMK-ban és a fusiban végzendő napi 16 órás robotba!!!
*
Ismerek egy ilyen személyiséget, aki tipikus példája volt ennek az önpusztító életvitelnek és ő NAGY JÓZSEF újságíró apja. Idősb Nagy József az 1990-es években belehalt abba, ami várt rá az un. rendszerváltozásban. Akkor ugyanis, ő már a 40-es éveiben járt és az önkizsákmányolásos robotolás annyira tönkretette a szervezetét, hogy hiába próbálkozott a maszekolással, mert az állami cégét kiárusították egy angol vállalkozónak...aki milliárdos hasznot húzott az előtte 3 ezer főnyi 22 szakmában dolgoztató építőipari vállalatból. A munkások meg mehettek amerre láttak, esetleg a munkaügyi hivatalokban kuncsoroghattak, vagy egy idő után elveszíthettek mindenüket és nem maradt más számukra mint a hajléktalanság!
Visszatérve idősb. Nagy Józsefre, aki hamarosan megbetegedett és meghalt. Így fordulhatott elő, hogy NAGY JÓZSEFet 90 éves édesanyja (aki az un. Horthy-korszakban "szocializálódva" nőtt föl) temette el...
*
A napi 16 órás robotolással megteremtett anyagi háttért, viszont már gondtalanul élvezheti mindhárom gyermeke.
Így, a nevét továbbvivő NAGY JÓZSEF újságíró is... Akit nem kell bemutatni, mert elhíresült szekértolója az országunk elveszejtésén fáradozó politikai maffiózóknak.
Ő az egyike azoknak a mai negyveneseknek, akik haszonélvezői lehettek annak az anyagi "jómódnak", amit az apja nemzedéke teremtett meg számára.
*
Tiborca Ilona női példája nemzedékének és ezért női szempontból megírt sorsa lenne nagyon fontos, hogy megismertesse a mai negyvenesekkel azt a valóságot, aminek köszönhetően ők csak az előnyeit élvezhették és élvezik az un. gulyásszocializmusnak és az azt követő "RENDSZERVÁLTOZÁSNAK".
MINDADDIG, MÍG GYÁVA MÓDON ELHALLGATJÁK - A SZOCIALIZMUSBAN KOMPETENCIÁT SZERZŐK - ENNEK A VÁGOTT-VIRÁG RÖVID ÉLETŰ, NEHÉZSORSÚ NEMZEDÉKNEK A KIIRTÁSOS KIPUSZTULÁSÁNAK OKAIT, NINCS ERKÖLCSI ALAPJUK A MAGYARSÁG ÉLETÉNEK IRÁNYÍATÁSÁRA.
Mert addig míg a szőnyeg alá söprik az olyan írásokat, mint TIBORCA TÖRTÉNETE, szabad utat engedünk az ilyen kultúrszemétségnek és ezzel azt érjük el, hogy még az unokáink is ezen fognak fölnőni: Meleg zsidók és a csábos Hámori Gabi a Titanic gyöngyszemei közt
http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20100406-ajanlat-a-titanic-filmfes ztival-programjabol-mehviasz-fantasztikus-roka-ur-35.html
Tessék csak megtekinteni a furaila képtáramba feltöltött képeket! Vagyis, azoknak csak a helyét, mert amikor megírtam a kunszentmiklósi nagyszüleim életéről a néprajzi pályamunkámat, megírtam annak a kuláknak kikiáltott Bóna Gábor apámnak is az élettörténetét, akit polgárosodó ifjúként ért az 1945 utáni proletárdiktatúra. BÓNA GÁBOR szövőmesterséget tanult és a plüss-szövés volt a specialitása. Ő erre szakosodott és egy plüss szövödét szeretett volna nyitni, de nem tehette mert közbejött a kegyetlen háború, majd az utána következő kuláküldözéses, maszeküldözéses proletárdiktatúra. Neki nem volt más választása, mint egy szövőgyárban, 3 műszakban teljesítménybérben- éhbérért robotolni 40 éven keresztül!!! (Közben, ismét meg tudtam nyitnmi a képtárat és feltöltöttem a képeket újra.)
Amiért nemzetőr volt 1956-ban, bizony egy életen át tartó negatív diszkrimináció lett a sorsa - nem különben nekem: állítólagos gyermekének.
*
TIBORCA TÖRTÉNETÉBEN kristálytisztán megírtam ezt a lepusztításos-kipusztulásos folyamatot. Kiket zavart mindez annyira, hogy letiltott a furaila blogomból és letörölte apám képeit???? http://furaila.xfree.hu/33600
Ugyanezzel a módszerrel tették tönkre azt a kunszentmiklósi Bösztört, ahol viruló gazdasága volt Vitéz Bóna Gábor nagyapámnak? Mert amikor a TSZ elvette tőle és utódaitól, akkor parlagon hagyta és elszikesedve, ma már csak úgy emlegetik, mint "BÖSZTÖRPUSZTA"! Tessék elolvasni Balogh Mihály: Kunszentmiklós a XXI. század küszöbén c. könyvének erre vonatkozó részét! Megjelent a CEBA KIADÓ-nál 2002-ben, Budapesten.
Azt is megírtam, hogyan lett Bösztörből Bösztörpuszta és ezért cserébe kiebrudaltak abból a szervezetből, amelyik most a magyarság újramagyarítására szánta el magát. Csakhogy ők is ELHALLGATJÁK (ez a hazugság legalattomosabb fajtája!) az IGAZSÁGOT! Ők is átugorják az 1945 utáni elgyökértelenített nemzedékek tönkretételét!!! Mert ez a nemzedék már kint porlad a temetőben és nem tudnak már sem beszélni, sem írni NEHÉZ ÉS MÉLTATLAN SORSUKRÓL!!!
TI IFJABB NEMZEDÉK TAGJAI, ÉS IDŐSEBBEK: A FÉNYES SZELEK NEMZEDÉKE, PEDIG RAJTUK ÁTGÁZOLVA AZ Ő ÉLETÜK ÁRÁN - FELKAPASZKODVA A HATALOMBA - ELKÓTYAVETÉLITEK MINDAZT, AMIÉRT ŐK AZ ÉLETÜKKEL FIZETTEK!!!
ENNEK KÖSZÖNHETŐ TÖBBEK KÖZÖTT, hogy az LEHETETT AZ IRODALMI NOBEL DÍJAS, aki... És még: MINDEN-más, AMIT MŰVELHETTEK EZZEL AZ ORSZÁGGAL ÉS A BENNE ÉLŐKKEL.
*
Éppen ezért, a nehézsorsú- belső száműzetésben tengődők számára ki kell dolgozni és meg kell valósítani egy ÚJRAHONOSÍTÁSI programot!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-04 12:36:11, kedd
|
| |
| |
Agárdi Péter egyetemi és főiskolai oktató esete velem: aki rokona voltam egy 56-os "ellenforradalmárnak"
Agárdi Péter, a kultúraközvetítés története című tantárgy előadója volt.
Agárdi csendes visszafogottsággal és nagyon tárgyszerűen, szinte kívülállóként adta elő a magyar kultúra évezredes történetét. Bántott, hogy a Feszty Körképről úgy beszélt, mint valami felesleges "magyarkodás"-ról. Még azt is mondta a honfoglalásunk millecentenáriumi évfordulója kapcsán, 1996-ban, hogy majd "tennünk kell róla, hogy ne legyen agyonmagyarkodva!" .
*
Még ekkor sem gondoltam arra, hogy személyemben is ellenséget láthat bárki! Hiszen, soha nem akartam rosszat senkinek, még gondolatban sem!
*
Azután, mégis megtörtént a legrosszabb...
1997. júniusában (21-én), az összevont - művelődésszociológia (Hidy) a kultúraközvetítés története (Agárdi) és a kultúraközvetítés elmélete (Buaer) - szigorlaton olyan negatív diszkriminációban volt részem, amit még ma sem értek!
A szigorlat a Budai Művelődési Központba kihelyezett tagozaton volt megtartva. Az előjegyzés alapján, érkezési sorrendben lehetett bemenni a vizsgaterembe.
*
A vizsgabizottságban négyen voltak. Az előbbi három oktató és Kraiciné dr. Szokoly Mária, a szociokulturális animáció előadója (a későbbi, szakdolgozat-konzulensem).
Személyi igazolvánnyal jelentkeztem a vizsgára, mert az indexemet nem találták(?). Éreztem: rosszul kezdődik!
Azért, megengedték, hogy tételt húzzak mindhárom témából. Táskámat felakasztottam a falra szerelt ruhafogasra. Egy golyóstollal és a tételekkel, meg a lepecsételt jegyzetlappal a kezemben leültem az egyik padhoz. Egyszerre öten lehettünk bent. Egy hallgató éppen vizsgázott, míg négyen - jegyzetelve felkészültünk. Hidy ekkor felállt és odajött hozzám. Körülbelül, negyven(!) perc múlva került rám a sor. Addig, végig ott állt mellettem. Nem jöttem zavarba, mert készültem és egész jó tételeket sikerült húzni. De még a feltételezése is sértett, hogy esetleg csalok, vagy ,,puskázom". Megalázó volt lányom-korú évfolyamtársaim előtt, hogy ott állt végig és nézett, mint kígyó az áldozatát, mielőtt bekapja és lenyeli!
Amikor rám került a sor, felálltam és ő is elindult mellettem. Leült velem szemben és arra kért, hogy először neki beszéljek a húzott tételemről. Még ki sem nyitottam a számat, máris rákérdezett egy egészen más témára. (Valamilyen szociológiai szlengre volt kíváncsi, amit azon az előadáson beszéltek meg, amikor én éppen ágybanfekvő anyát kísértem a mentővel, felülvizsgálatra a kórházba.)
*
Cinikus megjegyzései után (melyszerint: "nem csoda, ha a kérdést sem érti a maga korában...") "átengedett" Agárdi Péternek.
A tételem témájával kapcsolatos tudásomra ő sem volt kíváncsi. Ott folytatta gyötrésemet, ahol Hidy abbahagyta. Egy mondatot sem hagyott befejezni! Kétségbe esetten néztem a másik, két vizsgáztatóra. Ekkor, megszólalt Bauer Béla, a kultúraközvetítés elméletének előadója, és megkérdezte:
- Mit tud mondani a hármas "T"-ről?
*
Az volt a sejtésem, hogy ezzel a kérdéssel akar rávezetni arra, hogy miért ez a negatív megkülönböztetés velem kapcsolatban. Meg aztán, ez a téma, akkor már kultúrtörténeti kordokumentumnak számított a főiskolán.
Eszembe jutott Pozsgay Imre: 1989 Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltozásban című könyve. Abból is, a témáról szóló fejezet. Amikor odaértem a mondókámban, hogy:
"... Aczél György a maga koncepcióját az ún. három "T" kategóriában helyezte el: támogatás, tűrés, tiltás..."
Agárdi emelt hangon közbeszólt:
- "Hogy szerezhetett érvényt ennek a koncepciónak, ha nem is ő volt a kultuszminiszter?"
- Valóban, nem volt kultuszminiszter, de "...a párt akarata a művelődés területén Aczél akaratát jelentette." - Válaszoltam, amit Pozsgaytól olvastam.
*
Agárdi, ekkor már előrehajolva, rátámaszkodott az asztalra és úgy nézett az arcomba. Valószínű nem ezt akarta hallani, ezért tovább kérdezett.
- "Ha nem Aczél volt a miniszter, akkor hogyan tudta akaratát az egész országra kiterjeszteni?"
Kérdezte ugrásra készen.
*
Nem ijesztett meg, mert ilyen ugrásra kész emberekkel hadakoztam egész addigi életemben. Ránéztem Bauerra és, mintha biztatóan intett volna a szemével. Belefogtam a válaszba:
- Aczél György úgy tudta érvényesíteni akaratát, hogy abban az időben pártirányítás volt az élet minden területén - a gazdaságban és még a kultúrában is...
*
Erre úgy ugrott föl ültő helyéből Agárdi Péter, hogy felborult a szék, amin ült. Majd kiviharzott a teremből és az addig halk szavú ember, kiabálva tiltotta meg a megszeppent tanulmányi előadónak, hogy további vizsgázót fogadjon!
*
Nagyon sajnáltam azokat, akik vidékről utaztak föl Budapestre, a szigorlatra és hiába.
Megvártam az eredményhirdetést. A legrosszabbra voltam felkészülve. Azt hittem, hogy ki fognak buktatni! Ekkor még nem tudtam arról, hogy számomra egy hatékonyabb módját találják meg a "kibuktatásnak". Pontosabban, engem nem kibuktatni akartak, hanem "megbuktatni". Mint a politikusokat általában, ha az az ő érdekük ellen dolgozik.
*
Az 1997. június 21-i szigorlat után, annyira bántott a dolog, hogy egy alkalommal, illetékes (helyi politikusok) társaságában elpanaszoltam az engem ért sérelmet.
Kifakadásomat döbbent csönd követte. Talán, mert nem is sejtették, hogy én semmit nem tudok a családom 1956-os "ellenforradalmi" tevékenységéről. Valaki megsajnálhatott, mert nem sokkal később találtam egy könyvet a postaládánkban.
A könyv, Kósa Csaba: Alhattál-e kisfiam? című műve volt.
Ebben: Mansfeld Péter, az 1956-os szabadságharcos bebörtönzésének és kivégzésének körülményeit írta meg a szerző. Részben, testvére: Mansfeld László kéziratos visszaemlékezése, részben a korabeli dokumentumok alapján. Akkor nem volt időm sorról-sorra elolvasni a történetet, mert olyan magánéleti problémák alatt roskadoztam (anya, apa betegségei, ápolásuk, haldoklásuk, majd a temetés- a "hagyatéki" ügyek intézése, a származási múltam utáni hiábavaló kutakodás, a saját családom, a három gyerek iskoláztatásának, nevelésének problémái... stb).
*
Évekkel később, amikor felmerült, hogy szobrot szeretnének készíteni Mansfeld Péterről, így adózva emlékének, vettem újra a kezembe a könyvet és olvastam el részletesen.
A negyvenegyedik oldalon a következőt olvastam meglepve: "Egy másik osztálytárs, Bóna Rezső szintén írt egy novellát. Nem novellának szánta, igaz. A Gyorskocsi utcai börtönben íratták vele ezerkilenszázötvennyolcban, vizsgálati fogságban."
"...Egy pesti srác a forradalomban. Dokumentum elbeszélés, Mansfeld Péter ötvenhatos portréjával."
Már attól, hogy a saját családi nevemet láttam leírva úgy, hogy az egy 1956-os szabadságharcos volt, a torkomban éreztem a szívdobogásomat. Akkor, amikor az ötvenegyedik oldalra érve olvasom: "... az osztálytársam volt, Agárd"y" Péter is, aki a Rádiónál lett nagy ember..." elsötétült előttem a világ.
Hát ezért kell nekem is bűnhődnöm?
*
Egyébként, Bóna Rezső - akit Rudinak becéztek barátai - sorsa nagyon tragikusan alakult. Mindig is éreztem, hogy van valahol egy féltestvérem... Egy bátyám, akire nagyon vágytam egész életemben. 1996-ban halt meg és végig megéreztem a szenvedését...
Szemenyei-Kiss Tamás 1956 DIDERGŐ LÁNGJAI - INMEMORIAM BÓNA RUDI című könyvéből bemásoltam ezt a fejezetet a furaila blogomba:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=70638&n=furaila&blog
Idéznék egy rövid részletet a fejezetből:
""Bóna Rezső magyar állampolgárnak, a Köztársasági Érdemrend tulajdonosának két héttel később már nem volt hova hazatérni. Az önkormányzati hatóságok elvették az utolsó menedékét is - ezt követően az emberi ronccsá vált egykori szabadságharcos budai és pesti kapualjakban húzta meg magát éjszakánként, vagy a parkokban a többi csavargó között.
Akit elfelejtettek eltemetni
1996 október végén, egy szokásos epilepsziás roham közepette, valamelyik kapualjban kirabolták a nincstelent, a támadók más érték híján ruhájától szabadították meg a vézna áldozatot. Így találtak rá hajnalban az arra járók. - A súlyos állapotban lévő embert a pszichiátriai vizsgálat után az elmegyógyintézetbe utalta a munkáját csak kötelességből végző orvos ..."
"Bóna Rezső 1996. november 28-án halt meg a János Kórházban. Előbb Szlama Árpádot értesítették, a "hozzátartozót", majd - mivel hivatalos papírok nélkül került a kórházba, rokona, gyámja nem volt - a holttestet átszállították a főváros központi gyűjtőjébe, oda, ahol az ismeretlen, azonosítatlan hullákat tárolják az elhantolásukig. Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Szövetsége elnöke, mintegy utolsó szolgáltatásul annyit elintézett ( s ebben Fürcht Klára minisztériumi főtanácsos is segítségére volt), hogy a POFOSZ november 30-án saját halottjának nyilvánította Bóna Rezsőt - de más intézkedés nem történt , a derék bajtársak egészen egyszerűen elfeledkeztek a hullakamrában lévő "sajátjukról".""
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-04 12:28:02, kedd
|
| |
| |
Újra és újra az ÁLDOZATNAK kell magyarázkodni ebben az országban!
Megértem és elfogadom, hogy az 1960-as években születettek korosztályának jobb volt a Kádár-rendszerben, mint az enyémnek. Ugyanis, ők még nem is éltek 1956-ban ,vagy még csak kisbabák voltak...
Azok, akik 1945 után születtek, akkor már kiskamaszok voltak és rájuk rettenetes szigorral lecsapott a rendszer és főleg azokra, akik szülei, rokonai között volt 1956-os szabadságharcos - Bóna Rudi - akit el is ítéltek, vagy meghalt (Bóna Zsigmond) valamelyik kazamata kínzókamrában... http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=70638&n=furaila&blog
http://furaila.xfree.hu/253201
http://furaila.xfree.hu/146399
*
1956-ban már 10 éves kislány voltam... Ráadásul, már a születésemtől fogva osztályidegenként jöttem világra, mert kulák-vitéz- magán-szövőműhellyel rendelkező szövőmester volt az apám. Nagyapám belehalt a beszolgáltatásba... azon a Kunszentmiklóson lévő bösztöri tanyán ahol pusztafesztiváloznak a Magyarok Szövetségének tagjai. Ami ellen nincs semmi kifogásom, mert valóságos népfőiskolai kurzusokkal ér fel már évek óta az a 3 nap, 2008 óta! Ezért küzdök, ezért tanultam 50 évesen felvételizve a JPTE BTK művelődésszervező szak, levelező tagozatára...
Az történt, hogy én is kétségbe esve tapasztaltam az 1990-et követő években, hogy mennyire az akkori munkásokkal és parasztokkal vitetik el a rendszerváltozás nevezetű "balhét" és ugyanazok, akik eladósították az országot és elárulták azt a "dolgozó népet" amelyik nevében gyakorolták és gyakorolják a hatalmat.
Valójában az történt, hogy az 1945 utáni politika kőkeményen diktatórikus módszerekkel majd 1956-ot követően abszolút, szociális piacgazdaságot létrehozva az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmussal (amit az én nemzedékem valósított meg) puhított a diktatúra módszerein. Viszont, 1990-re KITERMELTE EGY HELYCSERÉS TÁMADÁSSAL A MAGA ELITJÉT ÉS AZT A MUNKÁS-PARASZT "OSZTÁLYT", AMELYIKEN IMÍGYEN MEGVALÓSULT A PROLETÁRDIKTATÚRA!!!!
Nem tudom, hogy érthető-e?
Az történt, hogy a kontraszelekcióval - főleg az 1945-ben a fényes szelek nemzedékének akkori szegény ifjú munkása és a nincstelen zsellérek ... továbbtanulhattak és kiemelkedhettek. Voltak, akik pár hónapos tanfolyamon DIPLOMÁT KAPTAK!!!
De, hogy ennek mekkora ára volt, azt egy egész nemzedékkel az 1945 után születettekkel fizettették meg, mert az 1956-os forradalom mégis kitört, mert valahol eldöntötték, hogy ki kell neki törni... hogy legyen ÜRÜGY az oroszoknak arra, hogy megszállják az országot...
Tiborca története I. fejezet 4. részben írok erről... Csatolom ismét már vagy századszor. Azt hiszem, hogy feleslegesen ismét és ismmét... Ezért, ide másolom:
,,...Posta és "üzenet" azon a nyáron az égből jött. Pontosabban: amint a mezőn legeltettem az állatokat, halk motorzúgáshoz hasonló zaj után bálák, vagy bála-szerű csomagok hullottak a földre, meg rengeteg papír. Ezek a papírok tőlem elég távol keringtek a levegőben. Ott kellett hagynom az állatokat, hogy egyet elkapjak. Alig kezdtem el silabizálni a szöveget, ott termettek ángyikáék és erővel elvették tőlem a "röplapot", mondván:
- "Ez nem gyeröknek való!".
Fölmerül a kérdés, hogy a kőkemény diktatúrában hogyan tehette meg a magyarnak mondott néphadsereg azt, hogy repülőgépekről rendszerellenes röplapokat dobálnak le a magyar pusztákra? Oda, ahova kitelepítették a polgárságot, a saját műhellyel rendelkező kézműveseket????
Tovább folytatnám hogyan éltem át 1956-ot Pesten, a szüleimnek hittek házában.
Ezt is megírtam a Tiborcában... I. f. 6. részben...
Ide másolom azt a részletet, ami miatt egész életemben a kommunista numerus clausus=Tiltom listájára kerültem...
A lényeg, hogy 1963-ban az amnesztiát követően (akkor szakmunkásvizsgáztam) átírták a Munkatörvénykönyvét és attól fogva már NEM "JÁRT" semmi alanyi jogon, hanem "ADHATÓ" volt... Vagyis, 1957-től kiépített titkosszolgálati hálózat embereivel megvalósult az a suttyom terror, aminek köszönhetően nagyon is jól tudták, hogy kinek a továbbtanulását kell tűzzel-vassal meggátolni és kik azok az ártatlanok, az utánunk jövő nemzedékek tagjai közül, akik igen is tanulhattak... Tőlük már nem kellett félni...
Aztán, eljött az 1990-es fordulat és én kétségbe esve láttam, hogy ugyanazok valósítják meg a vadkapitalizmust, akik olyan nagy szorgalommal hazudták a szocializmust...
Azt tapasztaltam, hogy az akkor - 1990-ben - éppen munkás státuszban lévők mennyire megszívják, mert ők NEM rendelkeztek a változáshoz szükséges ismereti, kapcsolati- és anyagi tőkével! Hiszen, köztudott volt, hogy pont az a munkás-"osztály" volt a legszegényebb, akik nevében hazudták a hatalom gyakorlását...
Ez a MUNKÁSSÁG azonban, NEM VOLT AZONOS AZOKKAL, AKIK 1945-ÖT KÖVETŐEN MEGVALÓSÍTOTTÁK A PROLETÁRDIKTATÚRÁT, hanem RAJTUK VALÓSULT MEG VALÓJÁBAN ÉS EZZEL EGY EGÉSZ GENERÁCIÓT IRTOTTAK KI !!!
Hiszen, 1990-et követően pont ők kerültek tömegével az utcára és az ő fejük fölül privatizálták ki - ugyanazok - a gyárat magánvagyonukat gyarapítva, akik a szocializmusban rátelepedtek a gyárra, mint függetlenített kisz- párt szakszervezeti vezetők!!!
Nem véletlen, hogy 80 éves nénikék és bácsikák temették 40-es-50-es fiaikat lányaikat!!! Nálunk volt a legmagasabb az öngyilkosok száma az egész szoc. táboron belül!
AZ TÖRTÉNT, HOGY AZ ÍRMAGJA SEM MARADT HORTHY-RENDSZERÉNEK TISZTES PARASZTJAIBÓL ÉS MUNKÁSAIBÓL!!!
Nem részletezem!
A lényeg: olyanoknak magyarázom, hogy egy egész generációt irtottak ki 1945 után és akik megmaradtak és képesek voltak túlélni egyfajta önellátó háztartásvezetéssel azt a diktatúrát, amelyik ellenségként törvényen kívül helyzete, azokat a rendszerváltozásban végképp a padlóra küldték. Pontosabban, a temetőbe...
Azok, akik zöld utat kaptak és tanulhattak, kiválthatták az ipart és maszekolhattak úgy, hogy nem kellett adózniuk... azoknak persze, hogy rosszabb lett...
Én, pedig föltettem rá az egész életemet, hogy kiharcoljam ennek a nemzedéknek és utódaiknak, hogy nekik már könnyebb legyen.
Sajnos, nem tudtam elérni semmit!!! Varrónőként mentem nyugdíjba. Soha egyetlen percig nem dolgozhattam... másként, mint esetleg gyors- és gépíró...
Rosszkor születtem magyarnak...
Már 1957-ben lecsapott rám az iskola földrajz tanára és megbuktatott azért, mert nem találtam a kis-Magyarország határain belül a 3-részre szakadt Magyarország térképén Erdélyt.
Azt mondta, hogy:
"...Apádnak szerencséje van, hogy nem tudod, de téged nem ment meg semmi a bukástól!".
*
Anyut elkapták a határon decemberben, amikor disszidálni akart. Ezt követően sokszor volt "szanatóriumban". ami valójában börtön volt... Oda is írtam levelet és gondosan lerajzoltam a dátum mellé a Kossuth címert. Azt hiszem, hogy ezzel megpecsételtem a sorsomat...
*
Tavaly, amikor kórházban voltam, a kórteremben csupa a kádári időkben jómódúvá váló női személlyel hozott össze a sors.
Állandóan provokáltak és 1956-ról azt mondták, kiabálták, hogy:
- "ellenforradalom" volt és vissza akarták szerezni a gazdagok a vagyonaikat... Azért folyt a harc..."
Hiába bizonygattam, hogy szó nem volt erről!
*
Én: az akkor 10 éves kislány, például azt szerettem volna,
1. ha nem sír állandóan a nagymamám, mert még csak beszélni sem volt szabad a II. világháborúban eltűnt fiáról, nemhogy kerestetni!!!
2. azt szerettem volna, ha nénikém vőlegénye megjőve a málenkíj robotról, elveszi őt feleségül és boldogan élnek, míg meg nem halnak...
Nem sorolom. Minden benne van a NEHÉZ-SORSÚSÁGRÓL írott oknyomazti leírásokban, amit - úgy látom - teljesen feleslegesen írtam meg és tettem föl a furaila tvn-es blogomba!!!!
Már úgyis kezd okafogyottá válni minden - az elmúlt 24 évben leírt gondolatom, mert bekövetkezett az a tragédia, amit szerettem volna megelőzni!!! Mert, közben megtelnek honfitársainkkal (nemzedékemhez tartozókkal) a magyar temetők; hajléktalanokkal pedig az elhagyatott területek...
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2014. November
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | |
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
9 db bejegyzés |
| e év: |
136 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 629
- e Hét: 2339
- e Hónap: 10943
- e Év: 46884
|
|
|
Offline
