|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2014-11-06 12:01:08, csütörtök
|
| |
| |
Isten azért ad magányt, megtudd mit jelent a Szeretet
Mikor akár puszta szavakkal... megérintik a lelkedet
Isten azért ad akadályokat, hogy tudd menyire erős vagy
Észrevedd, hogy ha szívből hiszel, mekkora bátorságot ad
Isten azért ad könnyeket, hogy értékeld azokat a napokat
Mikor igazánboldog vagy.. nem kell felvenned az álarcodat
Isten azért ad hiú álmokat , hogy becsüld meg a valóságot
Mikor mit szeretnél beteljesül, nem kergetsz más világot
Isten azért ad csöndet, hogy érezd mit jelentenek a szavak
Melyeket nem mondassz ki.. pedig meg volt rá az alkalmad
Isten azért ad fájdalmat, hogy megmutassa milyen az Élet
Hogy ha a lelked mélyén megtaláltad az igazi Békességet
Isten azért ad magányt, akadályokat, fájdalmat és könnyeket
Hogy értékeld.. ezek nélkül, igazából milyen szép az Életed.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-06 11:06:21, csütörtök
|
| |
| |
A barátság az egyetlen olyan kapcsolat,amely kölcsönös,szabad választással jön létre.Nem velünk születik,mi teremtjük.Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat,vagy érdek.Nem akarunk egymástól semmit-egyszerűen csak jó együtt lenni.A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel,hogy találkoztunk már valahol.Hogy ismerem őt.Ez persze sejtelem,nem biztos hogy így van.Sosem tudhatjuk,mitől vagyunk otthon egymásban.De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-06 10:43:38, csütörtök
|
| |
| |
Isten a történelem során háromszor adott parancsokat az emberiségnek.
I. A Szentírás szerint, még a bűnbeesés előtt, Teremtőnk két dolgot kért tőlünk: "Szaporodjatok és sokasodjatok és hajtsátok uralmatok alá a földet". Igazából e pár szóban Isten az önfenntartás, fajfenntartás parancsát adta nekünk. Minden embernek kötelessége az életét fenntartani, megtanulni uralni a saját testét, de a kommunikáció alapvető eszközeit is, a beszédet, írást és mindazt, mi egy embert emberré tesz. Ha útra kelünk, uralnunk kell a közlekedő eszközt, a szerszámokat, a gépeket, mindazt mi körülvesz, mit az emberiség évmilliárdok alatt felfedezett, alkotott, mi a civilizációnk része, meghatározója. Uralnunk kell gondolatainkat, vágyainkat, szavainkat, pont úgy ahogyan a mi Urunk Jézus Krisztustól láttuk, aki még elárulása estéjén is, nagycsütörtökön képes volt testvérei lábát megmosni. Természetesen nem csak "uralni", nagyra értékelni kell az életet, hanem azt alázattal, szeretettel, mind drága ajándékot tovább kell adnunk a gyermekeinknek, az utánunk jövő generációknak. A fajfenntartás ösztöne minden élőlényben ott van, nekünk ezt a törvényt Isten írásban is adta a Teremtés könyvének az elején. Az élet tovább adása, szolgálata olyan parancs, melyet ha tudatosan megszegünk súlyos bűnt követünk el. Az Isten adta fényt, az életet bűn veszni hagyni, kioltani.
II. Sajnos nem volt elég e két rövid, világos parancs, ezért Isten a bűnbe esett emberiségnek részletes eligazítást adott a tízparancsolatban. A tízből a három első parancsolat Teremtőnk felé irányítja figyelmünket, a következő hét szüleinkkel és embertársainkkal való viszonyunkat határozza meg.
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!
9. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Mások tulajdonát ne kívánd!
III. És végül megváltónk, Jézus Krisztus hihetetlen tömörséggel összefoglalta Isten akaratát a Főparancsban, az Isten, az embertárs és az önmagunk szeretetének a parancsolatában.
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legfőbb: az első parancs. A második hasonló ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták." (Mt 22,37-40)
Több ezer év és összesen 15 rövid, tömör parancs, melyeket ha betartanánk, a mi életünk is de az emberiség élete is gyökeresen megváltozna. Nem az a cél, hogy mi egymás életét vizsgálgassuk, ítélkezve egymás hibáit, bűneit kiteregessük, mert az acsarkodás csak rosszabbá tesz bennünket. Az vinne előbbre, ha mindenki a maga életében teremtene rendet, és ez lehetséges is, mivel a magunk élete felett mi magunk döntünk. Vegyük alázatosan hosszan Isten parancsait, kéréseit, és a boldogságra vezető út jelzőkövei mentén induljunk el. Lépjünk rá a bűnbánat, a tisztulás útjára és minden egyes törvénynél megállva gondolkozzunk el, hogy életünk mennyire van összhangba az Isten adta normákkal. Tudnunk kell, hogy a bűnbánat útjára lépő ember az elcsendesedés, az elmélkedés fényében nemcsak a múltját faggatja, hibáit ismeri fel, hanem kemény döntéseket is hoz, pályáját bölcsen módosítja, saját lépteit, - a múltját megbánva - a szeretet útjára igazítja.
Az elmúlt napokban Budapesten voltam és a Pálos sziklatemplomtól a Gellérthegy oldalában a pesti ferences templomba zarándokoltam néhány testvéremmel. Nagy élmény volt, a csodálatosan szép tájban, jó időben, imádságos szeretettel bandukolni a templom felé, melyben mikor oda értünk éppen szentmise áldozatot mutatott be az atya. A zarándokutunk végén az Eukarisztiában az élő Isten fogadott. Ezt az egy órás utat mind bűnbánati zarándoklatot tiszta szívvel merem ajánlani mindenkinek. Remélem, hogy eljön az az idő, mikor a földből sudáran kinő 15 kopjafa, mindegyikbe belefaragva egy - egy Isteni parancs, hogy mint néma felkiáltó jelek megállítsanak, és némán ösztönözzenek lépteinket Istenünk lépteihez igazítani.
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-06 10:03:24, csütörtök
|
| |
| |
Bródy János- Szabadnak születtél
Itt születtél ezen a tájon, itt ringatott az édesanyád
Itt indultál el az útra, s itt jártad ki az iskolát
Itt élnek a barátaid és itt találtad meg szerelmedet
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed
Itt fogadtad szívedbe az Írást és a Gondolatot
Itt eszméltél magadra, és itt volt mindig az otthonod
S most itt mondják neked elvakult sötét lelkű ostobák
Keress magadnak máshol hazát
Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél
Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél
Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek
Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed
Ha Kölcsey és Vörösmarty nyelvén szól az éneked
A nagyvilágon e kívül nincs máshol helyed
Tudom, hogy nehéz elfeledni mindazt, amit nem lehet
De ne add fel a szíved mélyén élő szép reményeket
Kárpátok gyűrűjéből szállj fel szabad madár
Érted is szól a harang már
Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél
Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél
Sose feledd, hogy szabadnak születtél
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-06 09:49:37, csütörtök
|
| |
| |
EMMAUS FELÉ, EGYÜTT A FELTÁMADOTTAL
To Emmaus, the risen Lord together
"Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.
Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt.
Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással útközben?"
Erre szomorúan megálltak.
Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" (Lukács 24,13-18)
"Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek.
Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!"
Bement hát, hogy velük maradjon.
És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta.
Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.
Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?"
Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről"
(Lukács 24,28-35).
Az emmausi tanítványok története, a Szentírás gyakran idézett példázata.
A történet egyik sokszor idézett része a tanítványok elkeseredése.
Jézus elvesztésében mindannak az összeomlását látják, amiben eddig hittek és ami jobb jövőt ígért számukra.
Még nem értették Jézus küldetését, és nem hitték el, amit már hallottak másoktól.
A sírban nem találtak senkit, és az Úr Jézus valóban feltámadt!
Az "emmausi út" együttvéve azt jelenti, hogy a reményt soha nem szabad feladni, mert az ígéret beteljesül!
A történet másik gyakran kiemelt mozzanata, hogy a tanítványok nem ismerik fel Krisztust, aki kezdetben eltitkolja előlük, valódi ki voltát.
Később a jelekből jönnek rá, hogy aki velük van és visszatért hozzájuk, az maga a Megváltó.
Lényeges mozzanat a kenyértörés, amely folytatása az utolsó vacsorának.
Az Eucharisztia szentségével az Úr Jézus megtalálta a módját annak, hogy örökre azokkal maradjon, akik azt hitték, hogy elszakították őket tőle.
Az emmausi út, és a Jézussal történt vacsora, a hit, a felismerés szimbóluma.
Krisztus feltámadott, él!
Újra, és folyamatosan ezt ismételgették.
Ez volt az az üzenet, amelyet a szomorúságban lévő embereknek gyorsan elvittek.
Isten hozott mindenkit az "Emmausi úton"!
Egy találkozás története az Úrral ez, napjainkban is.
Mi, mai tanítványok ugyanúgy bejárjuk ezt az utat.
Találkozunk ugyanazzal a feltámadott Jézussal, a saját életünkben.
Az Úr mellénk is odalép, hogy kísérjen bennünket.
Ő boldogan belép a legszerényebb hajlékba, és megörvendezteti a legalázatosabb szívet is.
Legyen hát miénk a visszatérő tanítványok öröme, energiája, elszántsága!
Más szívvel menjünk tovább, mint akik valami olyan titkot tudnak, és élnek meg, amit sajnos a világ nagy része nem ismer.
Az Úr Jézus titkát, a világot meggyőző és átalakító szeretet titkát.
És adjuk tovább, amit kaptunk! De előtte adjunk hálát! Örömmel!
A legnagyobb örömüzenetet visszük, amit a világ valaha is kapott.
Egy bizonyságról szóló jó hírt, amelytől az emberek reménysége függ, most és az örökkévalóságban.
A JÓ ISTENÜNK ÁLDÁSÁT - KEGYELMÉT KÉRJÜK!
DICSÉRTESSÉK AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS!
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-06 09:38:29, csütörtök
|
| |
| |
A kék meg a sárga
Egyszer két festékpötty - egy kék meg egy sárga - egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.
- Nem menne kicsit távolabb? - mondta ingerülten a Kék.
- Menjen maga - válaszolta a Sárga -, s különben is, talán köszönne!
Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta - csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb menni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.
- Még hogy én köszönjek?! Egy Sárgának! - morgott fitymállóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.
- Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?
- De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok!
- Engedje meg, hogy fölkacagjak - mondta gúnyosan a Sárga -, hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem... és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba.
- Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert... brr... vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem!
- Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohasem válok unalmassá... Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik... Árnyalatokban rejtőzöm, kis foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom.
- Okker?! Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok.
- Hah! - kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt:
- Nicsak, milyen szép zöld pötty Lázár Ervin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-06 09:34:12, csütörtök
|
| |
| |
"Lehetséges, hogy az az energia, ami szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el - mint ahogy az energia sem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött ki maga elé. Nagyon sok szeretet, nagyon sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé. Ez a megváltás. És aki tesz a megváltásért, az részesül is benne. Aki meg nem, az visszahull az anyagba. Por lesz. Fény helyett Lázár Ervin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-11-06 09:29:13, csütörtök
|
| |
| |
.Amikor a körénk ,,felépített ház" szép szavakból, képekből és vágyakból áll, de belül mégis üres, nem lesz belőle templom...
Valami elszalasztott érzés lengi át az egészet, melankólia, csendes fájdalom, áttörhetetlen falak az ember és a világ közt a háttérben. Fényt nem lehet akarattal bevinni valahova és megtölteni vele a belsőt, az írást és mást sem. Vagy van és ragyog, vagy nincs. A késztetés és a szándék ott van. Akarni nem lehet. Akarattal elindított szándék mögött ott marad a rejtett fájdalom, a megannyi visszahúzó kötelék, a remény csak remény marad soha el nem érhető illúzió. Nincs ki- és megszabadulás, az akarat gúzsba köt, hiába a szép remény, szép szó, az új utáni vágy-álom.
Az első indulásnál az ember igyekezettel és elszánással nekirugaszkodik, hogy levessen magáról mindent, mi megköti és ahelyett, hogy a magasságot járná, helyette végtelen mélységbe zuhan. Meglátja és megtapasztalja minden hazugságát. Szembesül. Innen nem lehet akarattal kievickélni, mert még mélyebbre hull. Csak hittel és kitartással, hogy képes rá. Egyáltalán nem könnyű, sok fájdalom, belátás és végig ki kell tartani amellett, hogy az ember már többé nem csapja be önmagát, bármi lesz. Ez igazán megedzi a lelket. A kapaszkodók hiánya, az önismeret hiánya igen sérülékennyé teszi az embert....De a kemény, figyelemmel teli munka és szorgalom ezen is átemeli, nem fontos igazán, ki mit mond, bár az ember meghallgatja.
Van egy pont, az átfordulás pillanata, mikor már nincs zuhanás, és ezer darabra hullás. Marad valami köztes lebegés, a se fönt se lent állapota. Ez is igazán nehéz. Sehova sem tartozik, talán még magához sem. Utána csak fölfelé vágyik és meglátja a csodát, ami oly szép, nem kíván a hétköznapokkal szembesülni, minden rideg. Ez elszakadást és meghasonlást hozhat. De ez is csak egy állomás. Eztán megtévesztés indul. Rájön, a félelem miről szól. Majd lassan a földön jár és megtalálja és megéli ebben is a boldogságát. Felismeri, hogy amit fönt csodának vélt, azt itt érdemes megélni, lehozni, megcselekedni, hisz mi másért születnénk... És végül az egészet megtartja magában, honnan indult, hova ért, mit tapasztalt, minden fontossá és értékessé válik, főként, hogy kitartott.
A legérdekesebb pedig, hogy a csendben, ami megszületik benne és már nem harcol, összeköti a föntet a lenttel, a mélységet a magassággal. Egy biztonságos, megingathatatlan összesűrűsödött mégis kiáradó ponttá, forrássá válik saját belsejében. Ki hosszabb, ki rövidebb utat jár ehhez be és vagy ráeszmél dolgokra vagy nem. De tanulni való az örökké marad.
És ez a szép. A megtanulandó tanulnivaló. A belső indíttatás mozzanata a legfőbb irányadó, a szív hangja és szabad kívánalma. Az akarattal indított szüntelen keresés útvesztőket és elbukást hozhat.
Götli Kinga Réka
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2014. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
285 db bejegyzés |
| e év: |
3482 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 168
- e Hét: 3204
- e Hónap: 12387
- e Év: 65095
|
|
|
Offline
