|
2014-12-01 22:04:39, hétfő
|
| |
| |
A tüntetések természetrajza: szegények, nem szavazók, elitellenesek és politikai hajléktalanok?
A politikai osztály egésze felhúzza az orrát, amikor a nagyvárosi megmozdulásokon a tüntetők az elmúlt negyedszázad egészét kritizálják. Mégiscsak túlzás ez, méltatlankodnak jobbról is, balról is, csináltunk mi azért jó dolgokat, mondják - és ilyenkor kizárólag saját pártjaikra gondolnak. Azt persze megértenék, ha csak a másikat gyepálnák, de ha őket is, azt már nem.
Meglepő, hogy meglepi őket az utca hangja.
Pedig az elutasítás nem most kezdődött.
Pár éve szinte a semmiből előpattanva két olyan párt is bejutott a parlamentbe, amely a maga különböző módján, de egyaránt szőröstül-bőröstül rosszallja a politikai osztály teljesítményét.
Hosszú ideje a választásokat rendre a politikai hajléktalanok, azaz a minden pártból kiábrándult nem szavazók nyernék, mégpedig fölényesen, ha lenne pártjuk.
Huszonöt év eredményeként Magyarországon ma három és négy millió között van a szegény emberek száma, miközben a maradék kb. hat millió honfitársunk döntő többsége sem minősíthető gazdagnak, sőt még csak stabilan jómódúnak sem. Az MTA szociológusai és a KSH statisztikusai manapság legföljebb azon vitatkozhatnak, milyen mutatók alapján pontosíthatóak ezek az adatok, de magán a tényen aligha.
Ha igaz, hogy egy társadalom erkölcsi megítélése azon alapszik, milyen esélyt kínál legrosszabb helyzetű tagjainak, hazánk - már régóta - erkölcstelen ország.
Az már csak hab a tortán, hogy aki meg gazdag, az gyanús, a közvélekedés szerint a vagyon ebül szerzett jószág, nincs mögötte teljesítmény, bemocskolja a korrupció.
Egyszóval ,,Még magasról nézvést / Megvolna az ország", de alulról nézve azért már nem annyira.
Miért disztingválnának hát a tüntetők?!
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ollózva |
|
|
|
|
|
Offline
