|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2014-12-23 18:19:53, kedd
|
| |
| |
Himnusz Napisten születésére
A megkötöm lovamat kezdetű magyar népdal dallamára
Köszöntünk most Téged, Felséges Napatya!
Éj mély sötétjéből megszülető csoda.
Gonosz árnyak közül fénylően kiléphetsz,
Fénycsókoddal érinteni földi gyermekidet.
Jöjj Sólymoknak Sólyma, győzedelmes nagyúr!
Epekedve várjuk, hogy fényed ma kigyúl.
Fű, lomb, virág, madár, minden, ki gyermeked,
Nyújtja feléd szívét, jöjj, hogy újra teremts!
Fényes sugaradban megéled a lélek.
Világosság cseppjeiben feltámad az élet.
Győzhetetlen erőd elűzi a rosszat,
Ártó, gonosz árnyak előled elfutnak.
Hozol nékünk színt, fényt, tavaszt és virágot.
Fényed beborítja az egész világot.
Ó, jöjj, Égi Csoda, felséges Napisten!
Legyen áldott fényed magyar nemzeteden!
Csókolj vidámságot, s bíbort az arcunkra!
Szálljon fényed újra lelkes magyarokra!
Legyen végre egység, boldog magyar nemzet,
Lelje meg a hitét magyar a magyar gyermeked!
2011.Álom havának 21. napján Nóri |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-23 18:17:47, kedd
|
| |
| |
Napisten születésnapja
Sűrű, sötét éjszaka volt. Az év leghosszabb éjszakája. Az eget nehéz, szürke fellegek takarták. Az éles szélben egy kucsmás ember baktatott az erdei ösvényen. A fenyők is dideregtek ebben a sötét hidegben.
A kucsmás ember a kezében egy fejszét tartott, és a fenyőcsemeték felé vette az útját.
- Itt a kerecseny ünnep, legalább egy szép fenyőfájuk legyen ezeknek a gyerkőcöknek, ha már ilyen szegény helyre születtek! - sóhajtott a kucsmás ember. Már nappal, az úton járva kinézett egy csinos kis fenyőfát, most azért jött el.
Megtalálta a sötétben is a kis fát, és már emelte is a fejszéjét. Igyekezett, minél hamarabb mehessen hazafelé ebből a hideg, sötét erdőből a kicsi, meleg házikójába, a családjához.
- Ne vágd ki a csemetémet! - szólította meg a kucsmás embert egy hatalmas, sudár fenyő. - Hagyd, hogy élvezze még Napatyánk csodálatos teremtett világát! - kérlelte.
- De nekem kell ez a kis fa! - válaszolt az ember. - Az örökzöld fenyő az életfa, ami összeköti az eget a földdel. - és észre sem vette, hogy egy fával beszélget.
- Éppen azért! A fa csak akkor tud kapcsolatot teremteni az égi és a földi világgal, ha gyökere a földben van, csúcsa pedig az eget éri. Őseitek lelkei, a tündérek, az égi segítőitek a fenyők ágai között lépdelnek le hozzátok, földi lényekhez.
- Tudom én ezt, te fenyő! De a Sólyom ünnephez mégis csak kell egy üde, zöld fa az otthonunkba. Egyéb sem lesz az ünnepre a gyermekeimnek! A fára is csak annyi díszítés lesz, amit mi magunk készítünk. Elfacsarodik a szívem, ahogy nézem a gyermekeim izgatott várakozását. Festik az ezüst- és aranyszínű diókat, készítik színes papírból a láncot a fára. Pedig édesség is csak az lesz rajta, amit én készítek egy kis égetett cukorból, egy pici napraforgóbéllel, meg amit a feleségem csinál, cukorból főzött szaloncukor. Az igazi ünnepi hangulatot pedig maga az élő fa hozza el. A csodálatos fenyőillat, a gyertyák viasz-szaga és az együttlét harmóniája adja meg a Sólyomünnep bensőséges, szeretetteljes békéjét.
- Miért kell neked ehhez megölnöd egy fácskát, kucsmás ember? Nézd, milyen szép ágaim vannak, amelyeket hamarosan úgyis ledobok, hogy följebb friss, fiatalokat hajtsak! Méregzöldek, erősek, illatosak, gyönyörűen mutatnak majd rajta a színes papírdíszek, az arany- és ezüstdiók.
A kucsmás ember szélfútta, piros arca elkomorodott. Lehorgasztotta a fejét. Kucsmája a homlokára csúszott. A felhőkből hatalmas, csillogó hópelyhek kezdtek szállingózni. Béke telepedett az erdőre.
- Bocsásd meg gyilkos gondolataimat - szólalt meg hosszú hallgatás után a kucsmás ember és a földre engedte a fejszéjét. - Megértettelek, és most már tudom, hogy a fenyőágak is ugyanúgy illatoznak, és éppúgy az örök kikelet zöld igéjét hordozzák, mint maga a fa. - sóhajtott megkönnyebbülve.
- Kedves fenyő, kérlek téged, adj belátásod szerint nekem az ágaidból, amelyek megszentelik a kerecseny ünnepünket.
A fenyő szelleme hálát adott a Teremtő Istennek, hogy egy magyar szívben ismét a szeretet győzött, nem pedig a sötétség, birtoklási vágy.
A várakozás ideje alatt, Álom havának első napjától Napisten megszületéséig a gonosz oldal birtokolja az Atya teremtett világát. Az egyre hosszabbra nyúló éjszakákban a rontók, ártók, boszorkányok és a rossz lelkek teszik a dolgukat. Ilyentájt történik meg a világban a rengeteg baj, csapás, szerencsétlenség. A gonosz hideg, a lelketlen köd, a csúszós utak, a rossz látási viszonyok mind kedveznek a bajok bekövetkezéséhez, amik azért történnek meg, hogy betöltődjenek az emberi sorsok. Megmérettetnek az emberi kapcsolatok, és az emberek szembesülnek belső árnyoldalaikkal, amelyek már csak hátráltatják őket az életútjukon. Eljött az ideje az elengedésnek. Ismerjék fel bűneiket és utasítsák el azokat, hogy amikor Napisten megszületik, testben és lélekben tisztultan fogadhassák a Fényt, megmerítkezhessenek az újszülött Napsólyom tiszta, növekvő fényében.
A Nap, a Sólymok Sólyma, lassan kezdett emelkedni a látóhatáron. Bíborba és aranyba burkolták az égi kezek. Gyönyörűségesen indult el égi útjára az ibolya-lila éjszakában. Az év leghosszabb éjszakájának fogságából nyílt meg szabadulásának útja.
Nehezen indult fölfelé. A sötétség még igyekezett néhány pillanatra gátolni visszahúzni. Nem engedhette, hiszen a növekvő Fény az ő lassú elhalását hozta el.
Az újszülött Napsólyom bukdácsolt a hatalmas szál fenyők koronája felett, gyenge kis sugarai fel-felakadtak a tűlevelű ágakon. Meg-megcsusszant az égi ösvényen, és emelkedése hol lassult, hol gyorsult.
A sötétség csak húzta, húzta visszafelé, de a Hold és a bolygók minden erejükkel táplálták az újszülött Napot. Az égi tünemények egymással szemben álltak, és erősítették a Napistent. A fény és a szeretet ereje. Ez az erő győz le minden rosszat, ártót, gonoszt, és hozzásegíti a Napistent, hogy megszületve a teremtett világ fölé emelkedjék és éltesse.
Tündérek sokasága és várakozó fénylények tömege várakozott a megszentelt helyen. A csillagok szikráztak és sziporkáztak, hangtalan égi kórus énekelt az erdőben. Majd a madarak szólították meg a születő Napot. A sólymok megbillentették pöttyös, barna szárnyukat, büszkén felcsapták szépséges fejüket. Izzó fekete szemük megtelt melegséggel, és pillantásukkal nagy szeretetben biztatgatták a Sólymok Sólymát, hogy ne féljen.
Ahogy a Nap fénye erősödött, a sólymok is egyre jobban emelkedtek. Csodálatos tánc kezdődött az ébredő világ felett, ahogy a sólymok és a Nap közös tánca elindult.
A Nap pörgött-forgott, és csak szórta, szórta fényének ezernyi gyémántcseppjét, míg a sólymok lelkük melegével árasztották el a világot. A lélek fénye a szeretet. A megértés és a türelem ez a Sólyomünnep nagy-nagy titka! Ezek az áldott erők szállnak alá a teremtett világba, és az emberek megkapják ajándékként az emberek. A sólymocskák pedig nem fukarkodnak! Röppennek, és méretlenül szórják a nagy titok kincseit kicsiknek, nagyoknak, gyermeknek, felnőttnek.
Mert a szeretet az igazi ajándék. Az együttlét öröme a boldogság. Nem holmi drága pénzen vett ajándék, csillogó, értékes értéktelenség.
A szeretet azt adja, amire az ember vágyik, ami egyszerű valóságában nyújt örömöt. Amit a kezünkkel készítünk el. Amit megrajzolunk. Amit kivágunk, mert az szerez boldogságot szeretteinknek. Amíg az ajándékokat készítjük, gondolatban a másikkal vagyunk, és ez az érzés szívet melengető ezt ő is érezni fogja. Ettől lesznek fényesek és szépek az ajándékaink. Az igazi ajándék a szívünkből jön.
A sólymok pedig csak hozzák, egyre hozzák és szórják méretlenül az égi szeretetet és fényt. Ünnep van! Megszületett Napistenünk! A Sólymok Sólyma, a Fény. Lesz hát kikelet és újjászületés!
- Kegyelmi ajándék a világnakminden évben az újjászületés - villogtatta sugarait a Napsólyom. - Hálás vagyok néktek, sólymok a segítségért, világra jöttemért. Legyen hát ajándék minden embernek a születésem! - mosolygott a szorgos kis sólymokra és a tündérekre. - Mindnyájan hallottátok a fenyőfa és a kucsmás magyar beszélgetését. Láthattátok igaz szívét is. A természet iránti tisztelete és szeretete erősebb volt benne, mint a birtoklási vágy a fenyőfa megszerzésére. Szerintetek is ajándékot érdemel? - mosolygott széles fénnyel a Napisten.
A sólymok hevesen bólogattak, vijjogtak, így mutatták ki egyetértésüket. Hiszen a tiszta szívű magyar ember megérdemel egy kis ajándékot az Égi Atyjától.
- No, akkor munkára fel, sólymocskáim! Sok jó ember és még több kiváló gyermek lakik ebben az országban, akik ajándékot érdemelnek. Bírjátok még az iramot kis, tollas segítőim?
A sólymok ismét bólogattak, vijjogtak és igazgatták szárnyaikat.
- Van három napotok a Sólyomünnep megszentelt napjáig, hogy mindent beszerezzetek és elrendezzetek, hogy gyertyagyújtás idejére az ajándékok az életfa ágai alatt legyenek!
Mit tettek a sólymok, mit nem, az örök rejtély marad. De a szegény kucsmás ember szerény, de tiszta hajlékában, a feldíszített fenyőág-csokor alatt a család minden tagja ajándékot talált.
A vígkedélyű sólymocskák tündéri ügyességgel raktak aztán minden magyar gyermek kerecseny fája alá ajándékot. A lassan a világra telepedő alkonyatban pedig hálatelt szívvel nézték a magyar emberek örömét. Csillogó, meleg, fekete szemük tekintetével elkísérték a lenyugvó Nap utolsó sugarát.
Mire eljött az este, lassan a világra telepedő alkonyatban a sólymocskák fáradtan, de boldogan, hálatelt szívvel nézték a magyar emberek örömét. Ebben az évben is megtörtént a csoda! Csillogó, meleg, fekete szemük tekintetével elkísérték a lenyugvó Nap utolsó sugarait.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Égi dolgok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-23 18:16:42, kedd
|
| |
| |
Őrtűzre 2010. 12. 21.
Csendben várunk, izzik szívünk,
Téged várunk Napistenünk!
Várjuk fényed pirkadását,
Örök hajnal hasadását.
Jöjj, ó Napunk, Sólymok Sólyma,
Sötét borult világunkra.
Drága fényed elzavarja
Mindazt, ami rossz.
Égi fényed megszületik,
Földünk s népünk világossággal telik.
Megfürdünk a szépben, jóban,
Naperőnk kék fodrában.
Jöjj Napisten, Téged várunk,
Fény borítsa be világunk.
Erősödő sugaraddal
Szívünk mélyét simogasd.
Elindulsz az Égi Úton,
Harmadnapra kiteljesülsz.
Jövünk Hozzád ünnepelni,
Áldott fényedet emelni.
Jönnek Hozzád büszke sólymok,
Szárnyaikon a vánkosod.
Felemelnek, segítenek,
Visszanyered őserődet.
Gyermekeid tüzes íja
Beindítja tüzed újra.
Segítünk, hogy emelkedjél,
Égi Úton növekedjél.
Ontsad áldott, Égi Fényed,
Fürdesd színben meg a Földet.
Csókolj minden rügyet, bimbót,
Áldott lesz az, amihez nyúlsz.
Közös Ima Napisten Születés Napján
Koppan-dobban szarvas pata
Fény felé tart Isten Anya
Csillogó hó lesz útjában
Ég a tűz már a határban
Égi Anya, Égi Atya
Sok áldása velünk van ma
Pöttyös szárnyú Fehér Sólyom
Eljött hozzánk, ünnepeljünk.
Decembernek havas napján
Sötétségnek éjszakáján
Múlt és élő mind együtt van,
Közös imát együtt mond ma.
Szüless hamar, Napistenünk
Áldott legyen, amit vetünk.
Érlelj piros magyar búzát,
Szőlőágról áldott nektárt.
Legyen dús a rét, a mező
Szép jószágunk csillagszemű,
Legyen sok fény az arcokon
Vidám ének az ajkakon.
Magyar nóta dallamára
Táncoljon a nemzet lába.
Nyíljanak a szittya szívek
Lássanak a csukott szemek
Égi Atya, nagy Ős Urunk!
Add, hogy egyre szaporodjunk.
Gyermek kacaj, csilingelés,
Kísérjen majd minden estét,
Óvjad népünk és hazánkat.
Tűnjön el a magyar bánat!
Legyen öröm és vigalom
Minden mi jó, szaporodjon!
Égi Anyánk, tekints reánk!
Égi Atyánk veled legyünk
Tűz fiai, Nap gyermekek
míg a világ, meglegyenek!
Napisten születésnapján ételmegáldás 2012
Éj sötétben, csendességben.
Nap Urunk van születőben.
Arany fényű Napistenünk,
Várunk téged, együtt legyünk!
Hoztunk néked eleséget,
Földanyától ízest, szépet,
Vízanya öntözte, Szélatya nevelte,
Finom ízét Tűzisten szerezte.
Kérünk téged, áldd meg,
Finom étkeinket !
Szórd tiszta fényedet
A tápláló étkekre!
Friss, fehér sugarad
Essen a falatra,
Romlatlan és tiszta legyen
A magyar tápláléka!
Tiszta, egészséges,jóízű ételre,
Tarisznyában lévő ízletes ebédre,
Hulljon áldó fényed
Örökre, örökre !
Nóri 2012.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-23 18:15:05, kedd
|
| |
| |
Ősök hívása Napisten születésnapján
Jó elődök, szép őseink!
Decemberben ünnepeink
Sokasága jön egymásra,
Megtisztulni, játszadozni,
Jertek vissza pár órára!
Földig leér a hófelleg,
Puha pihék szárnyra kelnek.
Napistennek születése,
Áldott Napunk erőssége,
Összehoz az ünneplésre.
Szeretetben együtt leszünk,
Együtt dobog most a szívünk.
Ajándékkal ünnepelünk.
Csillogó gyermek szemek
Hívnak, ősök, jertek, jertek!
Fényszületés nagy csodája,
Múló sötét éjszakája.
Összeér az ég a földdel,
Csodák napja ím eljöve,
Szeretet lánc kötelékben.
Gyertek ősök, ég a tűz már!
Együtt vagyunk, gyarapodunk,
Minden magyar a támaszunk!
Jelen és múlt sokasága
Együtt lészen most megáldva!
2014. Álom havának 21. napján Nóri
Napisten születésnapja
Sűrű, sötét éjszaka volt. Az év leghosszabb éjszakája. Az eget nehéz, szürke fellegek takarták. Az éles szélben egy kucsmás ember baktatott az erdei ösvényen. A fenyők is dideregtek ebben a sötét hidegben.
A kucsmás ember a kezében egy fejszét tartott, és a fenyőcsemeték felé vette az útját.
- Itt a kerecseny ünnep, legalább egy szép fenyőfájuk legyen ezeknek a gyerkőcöknek, ha már ilyen szegény helyre születtek! - sóhajtott a kucsmás ember.
Már nappal, az úton járva kinézett egy csinos kis fenyőfát, most azért jött el.
Megtalálta a sötétben is a kis fát, és már emelte is a fejszéjét. Igyekezett, minél hamarabb mehessen hazafelé ebből a hideg, sötét erdőből a kicsi, meleg házikójába, a családjához.
- Ne vágd ki a csemetémet! - szólította meg a kucsmás embert egy hatalmas, sudár fenyő. - Hagyd, hogy élvezze még Napatyánk csodálatos teremtett világát! - kérlelte.
- De nekem kell ez a kis fa! - válaszolt az ember. - Az örökzöld fenyő az életfa, ami összeköti az eget a földdel. - és észre sem vette, hogy egy fával beszélget.
- Éppen azért! A fa csak akkor tud kapcsolatot teremteni az égi és a földi világgal, ha gyökere a földben van, csúcsa pedig az eget éri. Őseitek lelkei, a tündérek, az égi segítőitek a fenyők ágai között lépdelnek le hozzátok, földi lényekhez.
- Tudom én ezt, te fenyő! De a Sólyom ünnephez mégis csak kell egy üde, zöld fa az otthonunkba. Egyéb sem lesz az ünnepre a gyermekeimnek! A fára is csak annyi díszítés lesz, amit mi magunk készítünk. Elfacsarodik a szívem, ahogy nézem a gyermekeim izgatott várakozását. Festik az ezüst- és aranyszínű diókat, készítik színes papírból a láncot a fára. Pedig édesség is csak az lesz rajta, amit én készítek egy kis égetett cukorból, egy pici napraforgóbéllel, meg amit a feleségem csinál, cukorból főzött szaloncukor. Az igazi ünnepi hangulatot pedig maga az élő fa hozza el. A csodálatos fenyőillat, a gyertyák viasz-szaga és az együttlét harmóniája adja meg a Sólyomünnep bensőséges, szeretetteljes békéjét.
- Miért kell neked ehhez megölnöd egy fácskát, kucsmás ember? Nézd, milyen szép ágaim vannak, amelyeket hamarosan úgyis ledobok, hogy följebb friss, fiatalokat hajtsak! Méregzöldek, erősek, illatosak, gyönyörűen mutatnak majd rajta a színes papírdíszek, az arany- és ezüstdiók.
A kucsmás ember szélfútta, piros arca elkomorodott. Lehorgasztotta a fejét. Kucsmája a homlokára csúszott. A felhőkből hatalmas, csillogó hópelyhek kezdtek szállingózni. Béke telepedett az erdőre.
- Bocsásd meg gyilkos gondolataimat - szólalt meg hosszú hallgatás után a kucsmás ember és a földre engedte a fejszéjét. - Megértettelek, és most már tudom, hogy a fenyőágak is ugyanúgy illatoznak, és éppúgy az örök kikelet zöld igéjét hordozzák, mint maga a fa. - sóhajtott megkönnyebbülve.
- Kedves fenyő, kérlek téged, adj belátásod szerint nekem az ágaidból, amelyek megszentelik a kerecseny ünnepünket.
A fenyő szelleme hálát adott a Teremtő Istennek, hogy egy magyar szívben ismét a szeretet győzött, nem pedig a sötétség, birtoklási vágy.
A várakozás ideje alatt, Álom havának első napjától Napisten megszületéséig a gonosz oldal birtokolja az Atya teremtett világát. Az egyre hosszabbra nyúló éjszakákban a rontók, ártók, boszorkányok és a rossz lelkek teszik a dolgukat. Ilyentájt történik meg a világban a rengeteg baj, csapás, szerencsétlenség. A gonosz hideg, a lelketlen köd, a csúszós utak, a rossz látási viszonyok mind kedveznek a bajok bekövetkezéséhez, amik azért történnek meg, hogy betöltődjenek az emberi sorsok. Megmérettetnek az emberi kapcsolatok, és az emberek szembesülnek belső árnyoldalaikkal, amelyek már csak hátráltatják őket az életútjukon. Eljött az ideje az elengedésnek. Ismerjék fel bűneiket és utasítsák el azokat, hogy amikor Napisten megszületik, testben és lélekben tisztultan fogadhassák a Fényt, megmerítkezhessenek az újszülött Napsólyom tiszta, növekvő fényében.
A Nap, a Sólymok Sólyma, lassan kezdett emelkedni a látóhatáron. Bíborba és aranyba burkolták az égi kezek. Gyönyörűségesen indult el égi útjára az ibolya-lila éjszakában. Az év leghosszabb éjszakájának fogságából nyílt meg szabadulásának útja.
Nehezen indult fölfelé. A sötétség még igyekezett néhány pillanatra gátolni, visszahúzni. Nem engedhette, hiszen a növekvő Fény az ő lassú elhalását hozta el.
Az újszülött Napsólyom bukdácsolt a hatalmas szál fenyők koronája felett, gyenge kis sugarai fel-felakadtak a tűlevelű ágakon. Meg-megcsusszant az égi ösvényen, és emelkedése hol lassult, hol gyorsult.
A sötétség csak húzta, húzta visszafelé, de a Hold és a bolygók minden erejükkel táplálták az újszülött Napot. Az égi tünemények egymással szemben álltak, és erősítették a Napistent. A fény és a szeretet ereje. Ez az erő győz le minden rosszat, ártót, gonoszt, és hozzásegíti a Napistent, hogy megszületve a teremtett világ fölé emelkedjék és éltesse.
Tündérek sokasága és várakozó fénylények tömege várakozott a megszentelt helyen. A csillagok szikráztak és sziporkáztak, hangtalan égi kórus énekelt az erdőben. Majd a madarak szólították meg a születő Napot. A sólymok megbillentették pöttyös, barna szárnyukat, büszkén felcsapták szépséges fejüket. Izzó fekete szemük megtelt melegséggel, és pillantásukkal nagy szeretetben biztatgatták a Sólymok Sólymát, hogy ne féljen.
Ahogy a Nap fénye erősödött, a sólymok is egyre jobban emelkedtek. Csodálatos tánc kezdődött az ébredő világ felett, ahogy a sólymok és a Nap közös tánca elindult.
A Nap pörgött-forgott, és csak szórta, szórta fényének ezernyi gyémántcseppjét, míg a sólymok lelkük melegével árasztották el a világot. A lélek fénye a szeretet. A megértés és a türelem ez a Sólyomünnep nagy-nagy titka! Ezek az áldott erők szállnak alá a teremtett világba, és megkapják ajándékként az emberek.
A sólymocskák pedig nem fukarkodnak! Röppennek, és méretlenül szórják a nagy titok kincseit kicsiknek, nagyoknak, gyermeknek, felnőttnek.
Mert a szeretet az igazi ajándék. Az együttlét öröme a boldogság. Nem holmi drága pénzen vett ajándék, csillogó, értékes értéktelenség.
A szeretet azt adja, amire az ember vágyik, ami egyszerű valóságában nyújt örömöt. Amit a kezünkkel készítünk el. Amit megrajzolunk. Amit kivágunk, mert az szerez boldogságot szeretteinknek.
Amíg az ajándékokat készítjük, gondolatban a másikkal vagyunk, és ez az érzés szívet melengető ezt ő is érezni fogja. Ettől lesznek fényesek és szépek az ajándékaink. Az igazi ajándék a szívünkből jön.
A sólymok pedig csak hozzák, egyre hozzák és szórják méretlenül az égi szeretetet és fényt. Ünnep van! Megszületett Napistenünk! A Sólymok Sólyma, a Fény. Lesz hát kikelet és újjászületés!
- Kegyelmi ajándék a világnak minden évben az újjászületés - villogtatta sugarait a Napsólyom. - Hálás vagyok néktek, sólymok a segítségért, világra jöttemért. Legyen hát ajándék minden embernek a születésem! - mosolygott a szorgos kis sólymokra és a tündérekre.
- Mindnyájan hallottátok a fenyőfa és a kucsmás magyar beszélgetését. Láthattátok igaz szívét is. A természet iránti tisztelete és szeretete erősebb volt benne, mint a birtoklási vágy a fenyőfa megszerzésére. Szerintetek is ajándékot érdemel? - mosolygott széles fénnyel a Napisten.
A sólymok hevesen bólogattak, vijjogtak, így mutatták ki egyetértésüket. Hiszen a tiszta szívű magyar ember megérdemel egy kis ajándékot az Égi Atyjától.
- No, akkor munkára fel, sólymocskáim! Sok jó ember és még több kiváló gyermek lakik ebben az országban, akik ajándékot érdemelnek. Bírjátok még az iramot kis, tollas segítőim?
A sólymok ismét bólogattak, vijjogtak és igazgatták szárnyaikat.
- Van három napotok a Sólyomünnep megszentelt napjáig, hogy mindent beszerezzetek és elrendezzetek, hogy gyertyagyújtás idejére az ajándékok az életfa ágai alatt legyenek!
Mit tettek a sólymok, mit nem, az örök rejtély marad. De a szegény kucsmás ember szerény, de tiszta hajlékában, a feldíszített fenyőág-csokor alatt a család minden tagja ajándékot talált.
A vígkedélyű sólymocskák tündéri ügyességgel raktak aztán minden magyar gyermek kerecseny fája alá ajándékot. A lassan a világra telepedő alkonyatban pedig hálatelt szívvel nézték a magyar emberek örömét. Csillogó, meleg, fekete szemük tekintetével elkísérték a lenyugvó Nap utolsó sugarát.
Mire eljött az este, lassan a világra telepedő alkonyatban a sólymocskák fáradtan, de boldogan, hálatelt szívvel nézték a magyar emberek örömét. Ebben az évben is megtörtént a csoda! Csillogó, meleg, fekete szemük tekintetével elkísérték a lenyugvó Nap utolsó sugarait.
Napistenhez
A rózsa, rózsa, labdarózsa levele kezdetű népdal dallamára
Ragyogj, ragyogj, Napistenünk a földre!
Arany fényed hulljon magyar népedre!
Fénylő sugár maradjon meg sokáig,
Legyen magyar a világ elmúltáig!
Turul madár borítsd reánk szárnyadat!
Gyermekidnek adj csodás új vágyakat!
Legyen erős teremtő a nemzeted,
Fényben éljen szittya-magyar gyermeked!
Nóri 2012.
Napistenhez
Tűz vagy Te, s én fiad vagyok,
Szent nékem az akaratod.
Tüzed fénye mutat utat,
Követem a parancsodat.
Hálás szavak az ajkamon,
Égi Atyám, szeretlek nagyon.
Te vagy nékem boldogulás,
Földi világomban áldás.
Minden reggel köszöntelek,
A napomat megszenteled
Siker, öröm, eredmények,
Áldás, jóság, Tőled jönnek.
Hadd legyek hát hű gyermeked,
Tüzes hitben Veled legyek.
Te vagy az én boldogságom,
Fényem, éltem e világon!
/Nóri 2012./
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Égi dolgok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-12-23 16:01:23, kedd
|
| |
| |
December 20. szombat - 21. vasárnap
Csillagbölcsesség
Ideje jön, hogy az elmúlt időkben tanult, megértett dolgok a valóságban élt és működtetett bölcsességgé változzanak.
Link
December 20. szombat - 21. vasárnap
Ezen a hétvégén az érzelmi felszabadulást és az életünket működtető, ösztönből jövő, valódi vágyak és késztetések, teremtő energiák kezelését tanulhatjuk, tapasztalhatjuk.
Aki jóban van ösztöneivel, most készíthet elő egy magasabb létminőséget. A Nap a hétvégét még a Nyilasban tölti, majd vasárnap éjjeltől a Bak jegyébe lép. Ideje jön, hogy az elmúlt időkben tanult, megértett dolgok a valóságban élt és működtetett bölcsességgé változzanak. Ideje, hogy anyagba sűrűsödjenek az elképzelések, ez pedig lassan, fokozatosan tud létrejönni. Bak Nap idején ráláthatunk sorsfeladatunkra, felvállalhatjuk azt, így indulhat be erőteljesen a küldetés beteljesítésének folyamata. Célirányosan, kitartóan dolgozhatunk lelki-emberi munkáinkban és gyakorlati tevékenységekben is. Önnön fényünk tudatára ébredve átragyoghatunk saját képzelt határainkon és önértékelésünket megerősítve haladhatunk tovább. Láthatóbbá válnak "bogaraink", önámítások, magyarázatok, melyektől nem merünk kilépni a Fényre. Most leszámolhatunk velük. Az önirányítás, az életvezetés, a Fény anyagba öntése is sorsfeladattá válik, saját képességeink tudatában végezhetjük mindezt.
A Hold a Nyilas jegyén vonul végig, vasárnap a Tejúton jár, így újra nyílnak a lélekkapuk, fokozott megérzéseket, égi üzenetek áramlását éljük és beavató élményeket érzések, családi működések és lelki megérkezés terén. Hogy mi az igazság, azt most a lelkünkben érezzük.
SZOMBATON reggel ez nyit kaput arra, hogy letegyük félelmeinket, önzést és elvárást, és megérkezzünk az egység állapotába (pl. lehet táncolni az esőben, legalább lélekben, még ha a kinti világ borús is, vagy lehet elengedni azokat a feltételeket, melyeket boldogságunkhoz fűztünk, esetleg lehet mélyebb titkokat boncolgatva tanulni). A szombati nap sok felismerést hozhat, akár kellemes, spirituális élményt, meghitt, mély beszélgetéseket. Rájöhetünk arra, hogyan is tehetjük szebbé, szabadabbá az eljövendőt. Érzelmeket, párkapcsolatokat, női minőségeket tekintve, most szabadulhatunk régi gátlásoktól, akár hirtelen felszikrázó élmények kapcsán. Sorsszerű történéseket tartogat most az érzelmi élet és az anyagi megéléseken különösen nagy hangsúly van. Ha eddig lekorlátoztuk a testi élvezetek, a művészi kibontakozás, vagy a nőiség megélését, akkor most megkapjuk a szabadító erőket. Ha visszatérő, igaz vággyal, késztetéssel találkozunk, nem érdemes tovább gondolkodni - érdemes inkább másképp gondolkodni, mint eddig. Párkapcsolati minták tisztulnak, érdemes figyelmet szentelni a váratlanul bekövetkező eseményekre, mert pontosan ennek jegyében jönnek - nem szorongatni tovább rögződéseket, hanem szabadon, tisztán, őszintén merni élni! Meglehet, hogy szenvedélyességünk egy pillanat alatt szabadul ki, utat mutatva a fejlődésben. A Vénusz és a Plútó késő este kerül együttállásba, így most történik meg a minőségi szintváltás a női minőségben, az érzelmek, testiség, művészet, harmóniateremtés és a termékenység területén. (Termékenységre vonatkozik bármi, amit az anyagban vagy a belső világban létre akarunk hozni, meg akarunk teremteni.)
VASÁRNAP reggel érdemes az álmainkat megjegyezni, leírni. Az Uránusz éjféltájban direkt mozgásra vált, vagyis eddigi, látszólag hátráló vonulása után ismét előre kezd haladni a karma körén. Július végétől volt hátráló, így érdemes végiggondolni, hogy ebben a pár hónapban mitől szabadultunk, mit tudtunk elengedni, mit tudtunk visszahozni, feláldozni, milyen visszatérő lehetőségeket kaptunk egy új korszak elindításához?
A hétvégén az irányt váltó Uránusz és a Plútó mellé becsatlakozó Vénusz aktiválja a fénykaput, amely a karmatisztításról, megújulásról, szabadabbá válásról szól - mindez annak érdekében, hogy azok legyünk, akik valójában vagyunk. Millióféle megélés mögött ennyi a lényeg. Nem érdemes ellenállni a jónak.
Zentai Anna
Angyalforrás: Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Égi dolgok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2014. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
615 db bejegyzés |
| e év: |
5810 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 610
- e Hét: 5674
- e Hónap: 10412
- e Év: 116556
|
|
|
Offline
