|
2014-06-08 11:58:51, vasárnap
|
| |
| |
Kamarás Klára
Valaki mindig visszahív
Mikor úgy érzem nincs tovább,
utolsót lobban már a láng,
egy furcsa árnyék fojtogat,
hiába minden áldozat:
valaki mindig visszahív...
Valaki mindig visszahív,
mikor zokogva fáj a szív,
mikor a kétség és tudás
egymásra ront, s a pusztulás
szegény, bolond fejemre száll...
Szegény bolond fejemre száll
a sűrű éj s a rút halál,
és megfogják a vállamat,
már csak egy végső pillanat,
de mindig jön egy fénysugár...
Mindig akad egy fénysugár,
egy halvány foszló fénybogár,
mely megmutatja mennyit ér
az élet, s csupa jót ígér,
mikor úgy érzem, nincs tovább. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kamarás Klára |
|
|
|
|
|
Offline
