Szuhanics Albert: Tétova ősz jött,Mi mindig búcsuzunk.....,Petőfi Sándor: SZÜLŐFÖLDEMEN,Nagy László : Ki viszi át a Szerelmet,Mindig megtalálsz engemet......., - bongyi53 Blogja - Állatokról,Aranyosi Ervin versei,Bibliai igés képek,Csilli villi képek,Cukor betegeknek linkek,Egészségről!,Emlék versek,Emlékezés,Érdekesség, különlegesség,Gondolatok,Halottaknapjára,Hírek,Idézetek,Imák,Írott képeim,Játékok,Játékok,Kaptam,Kedves mesék,Köszöntés,Látogatóimnak vendégkönyv,Linkek,Márai Sándor,Mások által írt idézetesképek,Nálam jártak,PPS-ek,Receptek,ételek,italok,Sík Sándor,Szép képek!,Szepes Mária,Szuhanics Albert,Tanulságos,Tatiosz,Teréz anya,Tóth Juli versei,Versek,Viccek,Videó,Wass Albe,

Belépés

			bongyi53.blog.xfree.hu
Higgy, remélj, szeress, hogy boldog ember lehess!			Magyar Istvánné 1953.03.20 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

2014-09-20 02:44:37, szombat

	Szuhanics Albert Tétova ősz jött Tétova ősz jött, álmatag vándor, a nyárral könnyű flörtöket ápol... Őrizi éjjel, vigyáz rá nappal, nem űzi ő el búval, haraggal... Erdőn sétálnak az ősz a nyárral, ahogy egy fiú andalog lánnyal... Sétálnak együtt, még kéz a kézben, s bágyadt nap fénylik a kéklő égen... Közel a búcsú, eljön a perce, harmatot könnyez a szép nyár lelke. Indul nagy útra, emészti bánat, immár az őszre bús napok várnak. Szürke az ég fent, vigaszt nem lel ő, hideg szél süvít, hull őszi eső... Egyre csak búsul, reszketve, térden, s felváltja a tél, friss hóval... szépen...

4 komment , kategória: Szuhanics Albert

Mi mindig búcsuzunk.....

2014-09-10 13:59:45, szerda

	Mi mindig búcsúzunk Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, - Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk. / Reményik Sándor /

1 komment , kategória: Versek

2014-09-09 01:44:41, kedd

	Petőfi Sándor: SZÜLŐFÖLDEMEN Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: ,,Cserebogár, sárga cserebogár!" Ugy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember úgy jöttem meg. Hej azóta húsz esztendő telt el Megrakodva búval és örömmel... Húsz esztendő... az idő hogy lejár! ,,Cserebogár, sárga cserebogár." Hol vagytok, ti régi játszótársak? Közületek csak egyet is lássak! Foglaljatok helyet itt mellettem, Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem, Hogy vállamon huszonöt év van már... ,,Cserebogár, sárga cserebogár." Mint nyugtalan madár az ágakon, Helyrül-helyre röpköd gondolatom, Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet; Minden régi kedves helyet bejár... ,,Cserebogár, sárga cserebogár!" Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, Lovagolok fűzfasípot fújva, Lovagolok szilaj nádparipán, Vályuhoz mék, lovam inni kíván, Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár... ,,Cserebogár, sárga cserebogár!" Megkondúl az esteli harangszó, Kifáradt már a lovas és a ló, Hazamegyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán, Hallgatom, s félálomban vagyok már... ,,Cserebogár, sárga cserebogár"... (Félegyháza, 1848. június 6-8.)

0 komment , kategória: Versek

2014-09-09 01:43:25, kedd

	Nagy László : Ki viszi át a Szerelmet Létem ha végleg lemerült, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!

0 komment , kategória: Versek

2014-09-03 20:51:29, szerda

	Szuhanics Albert Mindig megtalálsz engemet Amikor fáradt vagy nagyon, s nincsen már, aki felkeres, mikor gond ül az arcodon, mindig megtalálsz engemet! Mikor szomorúság gyötör, s úgy kell a vigasz, mint a víz, mikor a bánat összetör, akkor is mindig bennem bízz! Amikor nincs ki meghallgat, pedig beszélni kell neked, melletted bárki elballag, gyere, keress meg engemet! Amikor elég egy mosoly, s mindenki rideg, mint a jég, hozzád mindenki túl komor, akkor is hozzám gyere még! Néha csak jó szó kellene, valaki fogja meg kezed, s nincs senki, kitől megkapod, hívjál, én ott leszek veled! Mikor váratlan öröm ér, s nincs, kivel te megosztanád, hirtelen tör rád szenvedély, hadd legyek néked társaság! Magány kínoz bús éjjelen, útra kelnél, de nincs kivel? Mindig számíthatsz énreám, veled megyek, ha menni kell! Ha elvesztenéd mindened, s már hited sem maradna meg, akkor is gondoljál reám, megtalálsz mindig engemet!

3 komment , kategória: Szuhanics Albert

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár