|
2015-01-11 18:00:10, vasárnap
|
| |
| |
ÚGY NEM IS OLYAN NEHÉZ...
Férjhez ment a kényen-kedven nevelt leány-egyke egy rendkívül jó lelkű, békés, kicsit mafla gazdalegényhez.
Az esküvő után pár hétre a házi munkában még eléggé járatlan fiatal asszony szidolozás közben lábára találta ejteni a nehéz rézmozsarat, és bizony ágynak esett. Ám az ifjú férj készségesen vállalta a ház körüli tennivalól elvégzését, sőt még a főzést is, amelynek menetét - fektéből - az asszony dirigálta.
Nem is volt semmi baj egy pár napig. A hét vége felé azonban a fiatalasszony mind idegesebbé, türelmetlenebbé vált. Kifogásolt, elégedetlenkedett. Egy délután aztán már rídogálni is elkezdett.
- Mi baj galambom? - kérdezte gyengédséggel a hangjában a férj? - Megint fáj?
- Majd fájna neked is, ha a másik... ha én feléd se néznék...
- Ugyan hogy mondhatsz ilyet, madárkám? Máma is bent ültem, itt matattam körülötted órákig, pedig ha tudnád, mennyi munka vár odakint...
- Itt ültél, itt ültél, de rám se néztél. Nem is szeretsz te már engem úgy...
- De, kismadaram - szabadkozott zavartan a férj, azt gondoltam megkíméllek... tudod, beteg vagy még... Majd ha lábra állsz...
Mire a menyecske pityergőre fogva:
- Fekve azért... kibirom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pajzán történetek&mondák |
|
|
|
|
|
Offline
