|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
|
|
2015-01-22 18:57:48, csütörtök
|
| |
| |
Máhl Anita
Tudod
Gyermekeimnek
Tudod, gyermekem, mindegy, hogy hány éves vagyok, vagy leszek,
Szeretlek, és ebből semmit el nem veszek.
Míg élek, szívem szeretni fog téged, és mindegy, mit rak rád az élet,
És lépted ki tudja, merre téved, és mindegy, milyen voltál, vagy leszel,
De akkor is a gyermekem leszel.
Szeretetem veled lesz, míg élek,
És utána is megmarad, hisz a szívedben élek.
Életem legnagyobb öröme az volna,
Ha Krisztussal oszthatnám meg helyem a szívedben.
De mindegy, mit ád az élet és mit ád az Úr.
Én mindenkor szeretlek téged.
És az édesanyád maradok néked.
Tudod, gyermekem, szívem ezerrel ég szüntelen,
Még ha bőröm megkopott és fénytelen.
Arcomon a ráncok gyűlnek, szívemben fények gyúlnak.
Nem vagyok már egy őzgida, ki suta mozgással szökell ide-oda,
De lelkem örökké fiatal marad.
Hiába, hogy korom előre halad.
Anyából lassan nagymama leszek,
Hajamban az ősz hajszálak többen lesznek.
De az örömömből semmit el nem vesznek.
Tudod, gyermekem, lelkemben fiatal maradok,
És Krisztusban, Krisztussal maradok.
És ha majd totyogó, ráncos vénség leszek,
Ne feledd, én akkor is az édesanyád leszek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépkorúaknak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-22 18:22:41, csütörtök
|
| |
| |
Csoóri Sándor: Kék hó, kék madár
Kék a hajnali hó,
kék a hajnali szél,
kék a nők szeme alján
a patkós hold-karéj.
Bujkál a villamos,
kék barlang most az utca,
ha szállna száz madár,
gyöngy-villámként suhanna.
A hólapátolók
körmüket fújják fázva,
mert kék az is, mint széthullt
csillagok kék szilánkja.
Megyek munkába reggel,
nincs semmi vígaszom,
csak a hó katonazenéje
a csontkemény hídon.
Asszonyom fölkel, mosdik,
csipogó vize kékes -
kintről ibolya árnyak
hajolnak a szeméhez.
Megáll és rámgondolván
egy percre meg is retten:
nem keresem-e sorsomat
ibolyakék szemekben?
Aztán egy nagyot sóhajt,
továbblép s tűnődően
dúdol egy kék madárról,
ki sétál kék mezőben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-22 14:07:06, csütörtök
|
| |
| |
M Laurens
Az örök nő Föld anyácskánk újra éled,
Testében az örök nő felébred.
Tavaszra ébred ismét a világ,
Örökké csodás teste ragyog reád.
Élet és lét egyetlen női ölben.
Az anyát is láthatod a nőben,
Ő a szeretőd és minden álmod,
Életed párja Ő, ha úgy kívánod.
Leánygyermeked is egyszer felnő,
Szemed láttára bimbóból, lesz nő,
Sudár ifjú, karcsú, szende s kacér
Nő, ki hamvas, üde és még facér.
Titkon Ő az ifjak leghőbb vágya,
Szemlesütve, szerelemre vágyva.
De övé a választás legfőbb joga,
Kinek adja szép gyümölcsét oda.
Mi, örök Ádámok, csak várunk,
Hogy Évánk lehessen a párunk.
Ő legyen a végzetünk asszonya,
Hogy az édent hagyjuk érte oda.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NŐNAP |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 22
|
|
|
|
2015. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
525 db bejegyzés |
| e év: |
7211 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 273
- e Hét: 2836
- e Hónap: 42448
- e Év: 271385
|
|
|
Offline
