|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2015-01-30 11:23:11, péntek
|
| |
| |
Volt egyszer egy csillagom
Egyszer az éjszaka ege, elejtett egy csillagot,
Észre sem vette, tovább ballagott.
Csillagot elkaptam, mily fényes, nem kopott,
Szívemből, máris egy darabot ellopott.
Szívem fölé, belső zsebembe tettem,
Érzem, boldogságból akkor, ott, nagyot vettem.
Velem volt, bár merre is mentem,
Megosztottam vele mit ittam s ettem.
Bárhol is ért a reggel, ott volt velem,
Nem volt többé mély, sötét verem.
Álmodtam merészen csodaszépet,
Magam festette tarka-barka jövőképet.
Egyszer aztán halványodott csillag fénye,
Nem küldte már felém sugarait lénye.
Elsüllyedt a csodavilág, kihunyt a parázs,
Elmúlt már csillagban a szépséges varázs.
Szabadon elakart menni,
Nem kért tőlem már enni.
Hát fogtam a csillagot, feldobtam az égre,
S most, síró szívvel emlékezem a szépre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-30 11:14:10, péntek
|
| |
| |
Ölelem a múltam AmyTraveler
Hosszú évek, remegő kézzel rajzolták ráncaim,
Vívtam utam során győztes, vesztes harcaim,
Redőim, gond, csak egyre gyűrte homlokomra,
Tárgyak, képek emlékeztetnek jobb-napomra.
Az idő, űzött vad is volt, egyre rohant féktelen,
Akkor úgy tűnt, utolérem, ám határtalan, s végtelen.
Szálltam, repültem a magasba, körhinta lánca lefogott,
Fehér felhőket szedtem csokorba, aztán, az is lefogyott.
Versenyt futottam kőgörgető sebes patakkal,
Benne táncoltam csillogva fodrozódó habokkal.
Érzelmeim törtek, s lett belőle hömpölygő áradat,
Nem számított hunyorgó napnyugta, sem ásító virradat.
Ám, miként sebes folyam tengerbe érve, akként csitult vérem,
Nem űz, hajt egyre előre, megkaptam már a bérem.
Ahogy a folyó simára mossa durva éles köveket,
- Állj meg!- Az élet küldött hozzám követet.
Most, parton, szél sikálta padon, egymagam ülök,
Az élet simára mosott, hangja, mára torz tülök.
Volt benne tövis bőven, mégis ölelem a múltam,
Hisz, ott, azokban, akkor is csak én voltam.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-30 10:57:55, péntek
|
| |
| |
Néha jó vagyok, néha rossz,
Kivel kedves, kivel gonosz,
De a szó mely, számon kijön,
Egyenesen a szívemből jön.
A legtöbb ember,csak egy taplónak lát,
Ki nem veszi komolyan a világ baját,
Kint a felszínen, igen ez én vagyok,
De belül, egy érzékeny szív dobog.
Néha nap mikor senki sem lát,
Itt hagynám a világ, minden zaját,
Elbújnék minden érzelem elől,
Még a nap ki nem süt, minden felől.
Valaki kedvel , valaki nem,
Egyikre sem kel, senkit kérnem,
Az én személyem ilyen volt, és lesz,
Ha valamiért kedvelsz, akkor elviselsz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-30 10:53:35, péntek
|
| |
| |
Csókolnám és szeretném,
Mind halálig követném,
Óvnám és félteném,
A bajtól meg védeném.
Tudom gyerekes a gondolat,
De megoldhatja a gondokat,
Nagy fegyver a szeretet,
Ő mégsem kér egy szeletet.
Magával ragadt az érzelem,
Miért van így, nem kérdezem,
Jött van és lesz is még,
Nekem valahogy sosem elég.
Kitartó vagyok vagy hülye?
Ez lenne itt a válasz helye,
Több szintű az érzelmem,
A válasz rövid, szeretem.
Nekem Ő kel és senki más,
Ő legyen a végső állomás,
Nem akarok más nőre vágyni,
Csak az ő szívébe hazajárni.
Vágyok rá, és szeretem,
Nekem valamiért Ő a mindenem,
Ezer szó és gondolat,
Váltsd valóra az álmomat!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-30 10:49:31, péntek
|
| |
| |
Feléledtem!
Sötét van, már fázom
Út végén a fényt látom
Hamarosan kijutok innét
Amit most érzek, el sem hinnéd
Végre kiszabadultam bentről
Tudom már most figyelnek fentről
Ők is ugyan ezt tennék tudom
Az alvást már 17 éve unom
De eljött a nap, felébredtem
A legelején ettől a naptól féltem
Úgy érzem eddig nem is éltem
Hazugság volt mit igaznak véltem
Hála Istennek hogy feléledtem
Az életet most újra kezdtem
Mindent a legelejéről szépen
Láttam milyen voltam tulajdonképpen
Határozatlan, elesett emellett félénk
De mellette volt a fantáziám igen élénk
Azóta határozott és bátor lettem
Neked viszont így sem kellettem
Nem hittem volna hogy így lesz
Hogy a szakadék mélyébe ejtesz
Mondd édes, miért tetted ezt velem?
Mitől volt már eleged belőlem?
Már nem is érdekel, mindegy
Hát a mai gondolatból ennyi lett
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-30 10:40:14, péntek
|
| |
| |
Hogyha téged nagy öröm ért És felvidult újra lelked Eljöttem én a kedvedért És együtt örültem véled De ha bánatos lesz szíved És a fájdalmad feléled Én leszek ott újra néked Hogy, vigasztaljalak téged Ha megkapod, mire vágytál És már új célok vezetnek Nekem mindent elmondhatnál Akkor is, ha más nem ért meg Hogyha olyan bűnt követsz el Ami megbocsájthatatlan Én akkor is ott leszek majd Foghatod a kezem bátran Nem érdekel, mit csináltál, Hisz jól tudom, már megbántad Ha mindenki kővel dobál Én mégis karomba zárlak Hogyha néha rossz napod van De nekem sem ,,úgy jött össze" Én félre húzódok inkább Csak tombold ki magadat, te Mert utána tudom belül Elcsitul a vihar benned Az arcodra mosoly derül S kinyílik újra a lelked Türelmesen kivárom én És ha kérded, mért csinálom, Nem tudom, csak annyit mondok Te vagy a legjobb barátom. Sütő Barnabás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-30 10:35:37, péntek
|
| |
| |
AZ ELVÁLÁS REMÉNYE
Nem oh! csak nem hat az égig
Beteg szívem nyögése!
Bús fejemen lesz mindvégig
Sorsom kemény végzése.
Látom, hasztalan epedek,
Mint egy bús filemile;
Tied, lelkem, nem lehetek,
Lelkemnek édes fele!
Látom, csak azért forrtanak
Öszve árva szíveink,
Hogy holtig sirdogáljanak
Záporozó szemeink.
Tépd el édes bilincsemet,
Hadd repülhessek tőled!
Vagy ölj meg, hogy hív lelkemet
Nyöghessem ki körüled.
Nyujtsd ki angyal-karjaidat,
Végy még egyszer öledbe.
Vedd bucsuzó csókjaimat,
Zárj örökre szivedbe.
De bár tőled elszakadok,
S mint ez árva nefelejcs,
Érted, lelkem, elhervadok,
Oh, szivedből ki ne ejts!
Hiszen, majd mikor porunkból
Phönixként felkelendünk,
Tiéd leszek, ha sírunkból
Új életre menendünk.
Szánja Vénusz szíveinket,
S majd fényes édenében
Öszveviszi lelkeinket
Hív gerlicék képében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-30 10:33:20, péntek
|
| |
| |
VENUSHOZ
Oh, szerelmek szép tündére,
Jövel gerlicéiddel!
Hozz írat szívem sebére,
S könnyeimet szárítsd el!
Amor tőrei égetnek,
Lobog minden csepp vérem,
Fájdalmaim eltemetnek,
Ha tárgyam el nem érem.
Te intézed a szíveket,
Egymáshoz te forrasztod,
A tüzet jéggé teheted,
A jeget meggyújthatod;
Oh, olvaszd el Nacám szívét,
Szívemhez hadd forradjon;
Mosolyítsd rám szép kék szemét,
Kebledbe hadd ragadjon...
Berzsenyi Dániel
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2015. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
384 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 664
- e Hét: 2627
- e Hónap: 5969
- e Év: 58677
|
|
|
Offline
