2015,Télváros,Én vigyázok rád,Egy hideg téli szonett,Hol a tizennyolcadik?,En ville,Újabb év kezdetén,Új esztendő, friss remények,Molnár Piroska: "Egészséget kívánjál! A lelki bajokkal majd ,Kulcsár Edina: Én nem fogok megszédülni, biztos vagyok benne, - taltos1 Blogja - Advent,Karácsony, Újév, Húsvét,Áldások, imák, Istenes versek,Állatok,Angelisz Irini,Angyal,Isten vers,videó,idézet,Angyali üzenet Pusztai Orsitól,Angyali üzenetek,Angyali üzenetek 2,Angyalok, angyalos történetek,Anyák napja,Anyák napja,Ara Rauch írásai, versei,Aranyosi Ervin versei,Athéna görögországi élményei,Athéna versei, gondolatai,Atya, Jézus és Mária üzenetei,Az Élet Kiskönyve,Bagi László /Hezekiah versei,Bálint gazda,Barátság,Benmar - Szabó Balázs versei,Blogtársaktól kaptam 1,Blogtársaktól kaptam 2,,

Továbbiak »

Belépés

			taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes...			Gábor Gabriella Táltos 1940.08.08 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/2 oldal

Bejegyzések száma: 18

2015

2015-01-04 21:14:22, vasárnap



0 komment , kategória: Kun Magdolna versei

Télváros

2015-01-04 18:57:08, vasárnap



0 komment , kategória: Fullos szerzők versei, írásai

Én vigyázok rád

2015-01-04 18:55:52, vasárnap



0 komment , kategória: Fullos szerzők versei, írásai

Egy hideg téli szonett

2015-01-04 18:55:08, vasárnap



0 komment , kategória: Fullos szerzők versei, írásai

Hol a tizennyolcadik?

2015-01-04 18:46:19, vasárnap

	Hol a tizennyolcadik? Ady Endre anekdotája: Valamikor az 1890-es években egy érettségiző osztály tanulói igen gyakran látogattak éjjelente egy környékbeli csapszéket. Ez akkor főbenjáró bűn volt, kicsapatással járhatott. Az iskola teljes mértékben diszponált a tanuló iskolán kívüli tevékenysége fölött. A fegyelmi tárgyalás a törvényszék hatáskörével bírt, döntése a Monarchia egész területén érvényes volt. Persze az iskola nem mindig értesült a diákok tivornyáiról. Erről azonban tudomást szerzett. Állítólag éppen a kocsma egyik alkalmazottja volt, aki levelet írt az iskolának, hogy nézzenek a körmére az érettségizőknek, mert közülük “némelyek" rendszeresen ott borozgatnak olyankor is, amikor a rendes diáknak ágyban a helye. Másnap az osztályfőnök az első óra előtt felolvasta a levelet a tanulóknak. - Aki érintve érzi magát, órák után jöjjön a szobámba! - végigmérte a tizennyolc kamaszt, és távozott. Délután ugyancsak meglepődött. Gyakorlatilag az egész osztály ott várakozott a szobája előtt. Gyorsan megszámolt őket. Tizenhét! Legalább egy ártatlan bárány akad az osztályban... Rá is kérdezett, hol van a tizennyolcadik. Legalább példálózhat valakivel. A gyerekek összenéztek. - Elnézést, tanár úr, neki is itt kellene lennie, de most nem jöhet. Fogorvosnál van. Forrás: lnpeters.sfblogs.net/page/

0 komment , kategória: Vén Muskétás versek, írások

En ville

2015-01-04 18:39:45, vasárnap

	E. V. Az alábbi történetet Bölöni György mesélte: Egy alkalommal Ady néhány versét egy borítékba tette, és küldönccel küldte be a Nyugat szerkesztőségébe. A borítékra ezt írta: “Nyugat szerkesztősége, Osvát Ernő és Fenyő Miksa Úrnak. E. V. “. A levél negyedórán belül a címzettek kezébe került. Osvátnak feltűnt a két betű: - Mi jelent az E. V.? Fenyő vállat vont. - Mi lenne? Egy Vers. - Nem egy vers van benne, hanem három! Fenyő Miksa megvakarta a füle tövét. - Akkor nem tudom. Azaz mégis. E. V. azt jelenti: Előleget Várok. - Gondolod? - Láttál már olyan szerzőt, aki nem vár előleget? - Igazad lehet! Küldjünk neki! Gavalléros összeget tetetk a borítékba. Másnap összefutottak Ady Endrével. - Köszönöm a pénzt! - hálákodott a költő. - Honnan tudtátok, hogy szükségem van rá? Mindkét suerkesztő nagy szemet meresztett. - Te írtad - mondta Osvát. - Én? - Te hát! - kontrázott Fenyő. - E. V. Előleget várok. Ady előbb meglepődött, majd elnevette magát. - Bocsássatok meg! Nem sok francia szokást vettem fel Párizsban, de ezt igen. E. V. a francia leveleken gyakori. Azt jelenti: En ville. Azaz: helyben. Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net/

0 komment , kategória: Vén Muskétás versek, írások

Újabb év kezdetén

2015-01-04 18:35:08, vasárnap

	Újabb év kezdetén Újabb év kezdetén... Az Idő még szűz, és megifjodik A Várakozás, Hátha most jöhet Valami Más... A naptárba már új évszám került, És alábbhagyott a cudar hideg. Új év. A futó örömök után. Jönnek az újabb, és a régi gondok. Tél közepén Garantáltak Fosztogató ködök, Jéggé fagyott a hagyomány, És a világ Köhög. Újabb év kezdetén... Gögyén vigyorgó sivár új adók, A politika, mit gigászi pók, Trónol a romlás kellős közepén, S hamuba sült jövőt cipelve hátán Ballag a semmi felé A Remény. Lustán vonulnak a vén fellegek; S a rágott szélű, szürke téridőben Egymás mellett Több Magyarhon Lebeg. Egy konzervatív, ábrándos-piros, Nemzetiszín szegéllyel ékesítve, Trianonon jajongó, búskomor; Ahol a festett bajszú magyarok Égszínkék lajbit húzva lovagolnak Az Óperenciák síkságain Csaba királyfi országa felé... Aztán egy másik, cifra, liberális; Ez rózsaszín, vagy már inkább lila, A seft-éden alamuszi világa, Ahol a nyálkás piac-templomokban, Szabad-cenzúra tanít újbeszédet, És Armani öltönyös istene Megáldja a templom kufárait... És van egy harmadik.. Az Igazi, Ahol a valódi emberek élnek... Újabb év kezdetén... Most megint még rosszabb következik, Vagy mégse? Újabb év kezdetén... Teszem a dolgom jól, Hűségesen, És amíg Isten éltetni akar, Maradok hű férj, Jó ember, Magyar. Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net/

0 komment , kategória: Vén Muskétás versek, írások

Új esztendő, friss remények

2015-01-04 18:31:30, vasárnap

	Új esztendő, friss remények Új esztendő, friss remények, Ezer gyertya ég, Könnyű, boldog évünk legyen, Adja meg az Ég! Ismét nevet vált az Idő, Él a babona, Legyen végre öröm, legyen Igazi csoda. Új évet ad most az Isten, Új teret nekünk, Ha újra reménykedhetünk, Tovább élhetünk. Új esztendő, a kedélyre Új remény kerül, Ami tavaly kudarcba fúlt, Hátha sikerül. Boldog újesztendőt, Minden igaz Hitnek, A Békességet szerető Igaz Embereknek! Boldog újesztendőt Nemzetnek, Hazának, A világon élő minden Szerető Családnak! Boldog újesztendőt. Valamennyi népnek, Örömöt és boldogságot Az Emberiségnek! Jót hozzon az év azoknak, Akik jót akarnak, Adjon Isten boldogságot Minden jó Magyarnak! Új esztendő, friss remények, Újjászületik az Élet. Újévkor, új lendülettel Új munkába kezd az ember. A tapasztalat ígéri: Jó lesz - ha jó volt a régi. A Reményből sikert fakad, Ha akad hozzá Akarat. Szent remények, ideálok, Csodaváró vágyak, álmok; Boldog Újesztendőt Kívánok! Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net/

0 komment , kategória: Vén Muskétás versek, írások

Molnár Piroska: "Egészséget kívánjál! A lelki bajokkal majd

2015-01-04 18:12:52, vasárnap

	Szily Nóra interjúja: Molnár Piroska: "Egészséget kívánjál! A lelki bajokkal majd elbánok valahogy..." A 24. Cottbusi Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó elismerést nyerte el a Szabadesés főszerepéért még novemberben. De ez csak egy kiragadott elismerés a közelmúltból. A Nemzet Színésze, Kossuth-díjas - soroljam tovább? Miközben egy visszafogott, inkább halk szavú személyiség, aki viszont ha a vásznon megjelenik vagy a színpadra kilép - beleborzongok, mert magával ragad. Vele köszönthetem az újévet, tehát az enyém jól indul! Nem könnyű veled időpontot egyeztetni, majdnem mindennap játszol. Januárban 21 estén állsz színpadon! Igen, és ehhez még hozzájön a főiskolai tanítás heti 2-3 délután, és ami még adódik. Én sem gondoltam, hogy 70 évesen nem ülök majd otthon és olvasgatok, vagy nézem a televíziót és simogatom a macskát, hanem reggel elmegyek és éjfélkor verődök haza. Úgy látszik, hogy az élet nem áll meg ebben a korban sem. Mi nem csitul benned? A vágy, hogy ott legyél, vagy nem tudsz nemet mondani? A hívásokra nem tudok nemet mondani. Az az igazság, hogy a vágy bennem már azért csak pislákol. Nemrég Szegeden játszottunk és egy olyan kisbusszal mentünk, aminek a hátsó ajtaja úgy zörgött, hogy azt hittem, mire odaérünk, a hallásomból nem marad semmi, és ráadásul fáztam is. Aztán lépten-nyomon megszólítottak a művészbejáróig, ami nagyon jólesik az embernek. Szegeden jártam középiskolába, ott kezdtem a pályám. A darab is nagy siker volt, de bizony, amikor visszaérve Pestre meggémberedve kiszállsz a buszból éjjel fél egykor az Operánál, és még taxit is kell hívnod, hogy hazaérj... Na, de ez csak egy darab a kilencből, amiben benne vagy... ...és januárban már próbálom a tizediket, májusban pedig a tizenegyediket. Amikor a darabok végén a könnyeimet törlöm hol a nevetéstől, hol a sírástól, és ti újra és újra kijöttök, mert nem szűnik a taps... Mit érzékeltek? Látod, hogy kik ülnek lent a nézőtéren? Hát, én nem, mert ha leveszem a szemüvegemet, mivel mínusz 4-es a szemem, bizony én nem nagyon látok! És mosolyogsz ezen... De mi jár akkor a fejetekben? Tényleg olyasmik, hogy a fene egye meg, haza kéne már menni betenni a mosást? Nem, olyankor biztos nem. Mikor végleg lemegy a függöny és megyünk az öltöző felé, akkor megbeszéljük, hogy na, mit szólsz, ma is mekkora siker volt. Vagy - nem volt ma a vége kicsit erőltetett? Legföljebb, amikor az ember elkezdi lemosni a festéket. Az rémes. Hogy már megint, újra és újra... Föltenni még csak-csak, de a lemosás már teher. Egy legenda szerint, amikor Kellér Dezső jelenlétében az időskor szépségéről beszélgettek, azt reagálta: ,,Mondj egyet!" Te tudsz? Hát, nem igazán. De én nem vagyok haragban a saját életkorommal. Aki megszületik, annak számot kell azzal vetnie, hogy egyszer meg is öregszik. Nagyon szép gyerekkorom volt, szívesen emlékszem rá vissza. Kunágotán, falun nőttem fel, és akkor még évszakok is voltak. Télen hó, tavasszal jó tavaszillat, nyáron mezítláb mentünk a porban, ősszel hullottak a levelek... A karácsonyok hogy teltek? Akkor még nem lehetett szaloncukrot kapni. Anyuka főzte, nagy táblába kiöntötte, megforrósította a kést, és úgy szeletelte. Egész évben gyűjtöttük a sztaniolpapírt, körömmel kisimítottuk és abba csomagoltuk őket. A fa alatt többnyire praktikus dolgok voltak. Meleg zokni vagy egy sál - ami kellett, és mi nagyon örültünk. Visszagondolva azt mondom, hogy persze, szegények voltunk, de soha nem nélkülöztem. Anyám valahogy mindig előteremtette azt, amire szükségünk volt. Rá hasonlítasz? Édesapámra hasonlítok, de őt nem is ismerhettem, mert elvitték az oroszok. A csizmája ott lógott a spájzban, sokszor megnéztem, hát, olyan pici lába lehetett... Rám nem jönne fel az a csizma. Ha kértem anyámat, hogy meséljen róla, akkor azt mondta, hogy hát, apád nem sokat beszélt... Úgy félévenként megkérdezte: Érted-e, kedvesem?" Én mindig értettem, hát, nem volt mit beszélgetnünk - ezt mesélte. Na, de egy ilyen pici településtől olyan messze van a színpad. A faluban egyszer egy héten volt filmvetítés. Ott kérdeztem anyukát, hogy azok kik, akik ott vannak? Mondta, hogy színészek. És én tudtam, éreztem, hogy az leszek. De nem mertem ezzel villogni, mert az általános vélekedés az volt, hogy a színésznő gyönyörű... Én nem tartottam magam szépnek, és talán mások se. Most megnézve a fiatalkori fényképeimet, semmi baj nem volt azzal a kislánnyal, sőt! De engem nem tudtak elképzelni színésznőnek, és aztán már anyuka fejét is telebeszélték. Féltett engem és szerette volna, hogy valami szakma legyen a kezemben. Ezért aztán közgazdasági technikumba mentem Szegedre. Azt hiszem, rémes könyvelő lennék, a mai napig nem tudok egy számlát tisztességesen kitölteni. De a tanárok hamar megkedveltek és valahogy átevickéltem azokon a tárgyakon, amik nem voltak nekem valók, mert a többiből kiváló voltam. Aztán beadtam a jelentkezést, és felvettek. Úgyhogy köszönöm a sorsnak azt, hogy igazából a tenyerén hordott mindig. A szüleim háborút, nélkülözést megéltek. Itt vagyok 70 évesen, soha nem éheztem, nem fáztam, nem voltam még igazán beteg. Ezt csak a sorsnak tudom be. Azzal együtt, hogy mintha a játék vált volna az igazi életeddé? Egyedül élsz... A magánéletemet sose tártam a nyilvánosság elé. A színészetben az a csodálatos, hogy kiadhatsz mindent magadból annak örve alatt, hogy ez nem én vagyok kérem, hanem az, akit játszom. Elbújhatsz a szerep mögé. De az nem az én utam, hogy elkezdjem magam a közönségnek, mint civil embert megmutatni. Kiráz a hideg, ha a bulvárújságban látok valakit. Mi köze ahhoz a közönségnek? A közönség majd' minden este kap tőled valamit. És a játék mellett megalapítottad a "Nagymama-díjat" is, amit minden évben megkap egy fiatal színész. Miért van benned ez az adáskényszer? Nincs ezen mit tagadni, én elég szépen keresek. A nemzet színészévé választottak, a nyugdíjam is elég szép, és mellette, ugye, még sokat is dolgozom. Nem vágyom ékszerekre, bundákra, drága vendéglőkben enni - jobban szeretem az otthoni krumplipaprikást. Azt az én szememben fölösleges pénzt úgysem vihetem magammal a sírba, legalább valakinek legyen haszna belőle. Nem vágyom többre, mint amim van. De a harmincas éveidben sem csinoskodtál? Szép ruhák, cipők... Nem voltam nappali színésznő soha. A színpadon persze szerettem a szép jelmezt, de hogy civilben kifessem magam és úgy menjek a próbára, na, azt nem. Még civilebb fellépéseknél is úgy kell erőt vennem magamon, hogy sminkeljek. A szerep az más. Sosem voltál hiú? Nem. Valahogy ez kimaradt az életemből. A férjem, akivel az élet szétválasztott minket - nem jó szántunkból váltunk el, hanem világhírű zeneszerző lett, az élete kint folytatódott, én meg az anyanyelvvel nem igazán tudtam mit kezdeni másutt - úgy szeretett, a saját természetességemben. Egyszer befestettem a hajam és kérdeztem, hogy nem veszel észre semmit? Mit, hogy sárgarépa színű lett a hajad?! Hát soha többet eszembe se jutott... Nyilván voltak még lovagok körülötted. Legendás szerelmekről hallunk a nagy művésznők kapcsán. Azok többnyire tényleg legendák, mert egy színésznő nem igazán ér rá kiélni a szerelmét. Természetesen volt pár szép találkozásom utána is, de nem mentem már férjhez. Azt mondtam, hogy én már voltam egyszer. Ő volt a férjem - kész. Nem is fért bele az életembe. Tényleg, mióta az eszemet tudom folyton játszom. Még nyáron is. 17 nyarat töltöttünk együtt Kőszegen a Várszínházban drága emlékű Hollósi Frici kollégámmal. Az már majdnem olyan volt, mint egy házasság. Jordán számolta egyszer össze, hogy hányszor voltam a felesége, a szeretője színpadon. De ugyanígy vagyok Koltai Robival vagy Lukács Andorral is. Úgy szoktam fogalmazni, hogy annyi szép férfit ismertem, minek kell, hogy az egyik ott borotválkozzon a fürdőszobában?! Pláne, hogy egy fürdőszoba van... Hollósi Frici... Aztán 2014-ben Szabó Gyula, Sztankay, Gera Zoltán, Avar István. Nincsenek már köztünk. Meg lehet tanulni elengedni? Én ezt az elengedés szót nem szeretem. Mit engedjek el? Nekem nem ment el. Én a Fricivel akár minden nap tudok beszélgetni egy kicsit. Elmesélek valamit. Tavaly egy kedves dramaturg barátnőm kint volt Rómában. Zsámbéki Gáborral tartottak egy kurzust. Kimentem én is pár napra. A Pantheon előtti téren laktam, és vasárnap reggel kiültem a térre meginni egy kávét. Egyszer csak látom, hogy egy úr kalapban, rengeteg újsággal a hóna alatt gyalogol. Na, gondoltam, egy kávé mellett elolvassa az összes újságot - milyen szép napja lesz! Meséltem a Zsámbékinak, hogy láttam egy ilyen urat, mire azt mondta, "Te, az a Frici volt...!" Tudniillik ő minden reggel megvette az összes újságot, még a kertészeti szaklapokat is, beült egy kávéházba, és mindent átolvasott. Mondtam, igen, a Frici volt... Szóval miért engedjem el, mikor egy ilyenben megjelenik? Neked megvannak ezek a rítusaid? Mint Fricinek az újságok? Nekem a rejtvény. A színház, ha nem vagy végig színpadon - várakozás. Nem kezdhetsz el könyvet olvasni, vagy belebonyolódni egy beszélgetésbe, mert az agyad már a darabnál jár. A rejtvényt csak írogatod, nem kell figyelni, de mégis elfoglalod magad. Megtanultál várni. Amikor életemben először filmeztem, ott volt a nagy Gábor Miklós! Odamentem hozzá, hogy adjon valami jó tanácsot a filmezéssel kapcsolatban. "Lát egy széket, azonnal üljön le, mert leül rá más!" - mondta. Akkor még nem értettem. És tényleg, a forgatáson alig tudsz egy széket kapni. A forgatás folytonos várakozás. Másfél-két órát vársz, aztán ott vagy 2 percet. Viszont nem vonhatod ki magad abból, ami épp zajlik, tehát lelkileg "stand by-on" kell maradni. Egyetértesz velem abban, hogy az ember akkor maradhat friss, ha nyitott és kíváncsi marad? A Macskajátékot játsszuk az Örkényben, és Giza, akit én játszom azt mondja: "Hidd el, sokkal nehezebb fiatalnak lenni, mint öregnek, amikor már nincs választása az embernek..." Mire Paula: "De a legnehezebb kibírni azt az öregséget, amely fiatalsággal áltatja magát." Az ember öregszik, persze, de ne áltassa magát azzal, hogy ő fiatal. Ennek vannak külső megjelenési formái, ugye piros kalap vagy egy 30 évvel fiatalabb barát, aki röhög a hátad mögött, és vannak súlyosabb jelei is... De a frissesség nem karikatúra. Van, akinek jó létezni a társaságában. Aki számára nem csak a múlt létezik, és nálad ezt érzem. Hát nem, sőt! Inkább szeretném azt hinni, hogy nagyon is a jelenben élek. És ha a jelenhez hozzátartoznak a kütyük, akkor azt nekem tudnom kell. Ezért van számítógépem, okostelefonom. A jelenben élsz, de most épp a jövő év indul. Szoktál leltározni, fogadalmat tenni? Ahogy az elengedés szót nem szeretem, ugyanúgy ezeket sem. Az ember vagy tesz valamit vagy nem. Én elnyomtam a cigit és többet nem gyújtottam rá, de ez nem szilveszterkor történt, hanem nyáron. Amikor úgy éreztem, hogy ha tovább dohányzom, akkor nem tudok énekelni. Az volt a kérdés, hogy melyiket választom? Az éneklést... Kívánni mégis csak szoktunk egymásnak valamit! Egészséget kívánjál. A lelki bajokkal majd elbánok valahogy. Sose akartam magamnak olyan szerepeket, amik nem nekem valók. Nyilvánvaló, hogy nem 30 évest, hanem 70 éves néniket fogok játszani. Bár a tévésorozatban, amiben Elvira vagyok, megleptek a kollégák egy bögrével, amin rajta van a piros hajú fotóm, és ráírták, hogy "A mi Elviránk 50 éves és nem is lesz több soha!" Azt azért néha megnézegetem! Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok

0 komment , kategória: Szily Nóra riportjai

Kulcsár Edina: Én nem fogok megszédülni, biztos vagyok benne

2015-01-04 17:56:02, vasárnap

	Szily Nóra interjúja: Kulcsár Edina: "Én nem fogok megszédülni, biztos vagyok benne" Október végén, amikor beszélgettünk, abban maradtunk, hogy újra lehuppanunk, ha sikert arat. Nem tudom, hogy hittünk-e igazán benne. Mindenesetre a naptáramba beírtam. És nem hiába. Ugyanúgy ragyog, de mégis kicsit másképp. Fáradtabban, de sokkal boldogabban. December 23- épp 24 éves a Miss World első udvarhölgye. Megcsípjelek? Csak óvatosan! Próbálom tudatosítani magamban mindazt, ami történt, de hát nagyon fáradt vagyok. Képzeld, egyik reggel azt vettem észre, hogy ültem az asztalnál, kortyolgattam egy pohár vizet, és szabályosan belealudtam... Arra riadtam, hogy csorog rajtam. Kimerültem, de sebaj! Sőt! Volt már pici időd, hogy leülj, átgondold...? Áh, nem. Még nem. ..és Mátéval, a pároddal? A verseny utáni vacsorán ő is ott volt, éjfél körül együtt mentünk vissza a hotelbe, akkor beszélgettünk egy picit, de aztán muszáj volt aludni menni, mert 4.30-kor csörgött a telefonom - neki indulnia kellett a géphez. Már nem is tudtam visszafeküdni, elkezdtem levelekre válaszolni , a Facebook oldalamat nézegetni, aztán mikor megvirradt, elindult a roham. Folyamatosan hívtak Magyarországról, pedig Londonban még csak hajnali 6 óra volt. Becsomagolni sem volt időm. Fél óra alatt dobáltam bele mindent az öt bőröndömbe, aztán délben uzsgyi repülőtérre. Amikor landoltunk rengetegen vártak, úgyhogy az érkezésemből egy rögtönzött sajtótájékoztató lett, és ez így megy azóta is. Szinte minden nap 5-kor kelek. Egyetlen nap volt olyan, hogy délelőtt végeztünk, akkor belezuhantam az ágyba, és délután 5-kor úgy ébredtem fel, hogy azt sem tudtam milyen nap van, hol vagyok, hány óra van... Még azt sem fogod fel, hogy mi történt és vélhetően azt sem, ami most jön: 23-án a születésnapod, aztán pedig az ünnepek! Hát, eléggé kétségbe vagyok esve, mert nem tudom hogy lesz. Eddig mindig jó előre elkezdtem készülni a karácsonyra, kitaláltam, hogy kinek mit adok. Mondtam is a családnak, hogy most ne vegyünk egymásnak semmit, ne erről szóljon az ünnep, inkább csak beszélgessünk és legyünk együtt végre... Úgysem lesz időm semmire. Amúgy sem az ajándék nagysága a lényeg. Valami apróságot persze ki fogok találni, de egyébként én, ha év közben meglátok valamit, akkor megveszem és meglepem vele azt, akit szeretek. Nem kötöm dátumokhoz. A gyerekkorod karácsonyai milyenek voltak? Szépek, még akkor is, ha nem telt nagy dolgokra. Emlékszem, hogy én főleg a Mikulást vártam. Ültem és leskelődtem az ablakban, hátha meglátom! Amíg elhittem, hogy tényleg ő hozza az ajándékot, addig anyuéknak mindig ki kellett valamilyen cselt találni, hogy eltereljék a figyelmemet, és odacsempésszék az ablakba az ajándékot. Annyira tudtam örülni, hogy a könnyeim potyogtak, de persze mindig ki voltam akadva, hogy pont akkor jött, amikor nem voltam résen. Pedig csak kis csokikról szólt, semmi extra... Karácsonykor is szerettem a meglepetéseket, úgyhogy soha sem kutattam a csomagok után. Nem nyomoztam úgy, mint a párom, akinek az ajándékát állítólag mindig máshol kellett eldugni, mert különben megtalálta. Neked összecsúszik a szülinapod a karácsonnyal. Igen, de anyukám meg a mamám mindig külön megtartották. Már 23-án kezdődött az ünneplés. Hogy zajlik nálatok? Békésen. De most egyelőre azon izgulok, hogy legalább rendet rakni legyen időm. Még mindig a bőröndökből élek. Azért bízom benne, hogy végül sikerül feldíszítenem a lakást és mindent előkészíteni, mert az hozzátartozik a karácsonyhoz. Majd kitalálom..., legföljebb megint nem alszom! Nekünk műfenyőnk van, mert sajnálom az igazit, no meg egyszerűbb is, hogy se cipelni, se befaragni nem kell. Nem túl nagy a fa, illeszkedik a lakás méretéhez. Bár remélem, hogy egyszer majd a szép új otthonunkban fogjuk díszíteni a fát! A fehér a kedvenc színem, ezüsttel, arannyal vagy pirossal kiegészítve. Váltogatni szoktam őket, de lehet, hogy most az fog a fára kerülni, amit a legkönnyebben megtalálok. Mindenki együtt lesz? Igen. Az anyósomnál fogunk összegyűlni. Tavaly nálunk töltöttük a szentestét, én sütöttem-főztem, de erre most esélyem sincs, és szerencsére senki nem is várja el tőlem. Valamilyen egyszerű sütit azért összedobok, de nagy varázslatra nem készülök. Aztán remélem, hogy jövőre újra én leszek a vendéglátó. Most úgy fog kinézni, hogy anyukám, a párja, a mama, Máté meg én együtt ünnepelünk... Néztem, hogy pontosan még nem is lehet tudni, hogy mi minden vár rád. Mivel jár a második helyezés? Mi minden fog bekerülni a 2015-ös naptárba? Konkrétumok még nincsenek, most fogok levelet írni a kintieknek, hogy végül is mire számítsak, mert rengeteg felkérés van itt is. Tudnunk kell, hogy mikor vagyok itthon és mikor külföldön. Az biztos, hogy sokat kell majd utaznom, mert azt már a verseny után is mondták. Rengeteg jótékony feladatra is készülök. Ami valószínű, hogy utazom majd Hondurasba. Tudod, történt az a tragédia, Miss Honduras a testvérével együtt eltűnt, és mielőtt kimentem derült ki, hogy holtan találták őket. Tartottunk is egy szép megemlékezést. Nagyon szívfájdító volt. Ő a jótékonysági videójában azt mondta, hogy a hazájában szeretne segíteni abban, hogy minél több fiatalnak legyen lehetősége tanulni. Az ő álma megvalósul. Az iskola - fel fog épülni. Ha így lesz, akkor oda elmegyünk. Ő már nem lehetett ott a legszebbek között... Nehéz is ezután az örömökről beszélni. Végül 121 lány versenyzett a koronáért. Többször eszembe jutott, amikor kint voltál - vajon mekkora a rivalizálás, az irigység? Féltem, hogy lesznek majd harcok,féltékenykedés, de alig volt pár lány, akinek a szemében rosszindulatot láttam. Senki nem akarta letépni a másikról a ruhát, hogy ne lehessen olyan szép. Az is jó volt, hogy 4 csoportra voltunk osztva, volt egy csoportvezetőnk, neki az is a feladata volt, hogy összekovácsolja azt a harminc lányt. Én Miss Indiával és a szobatársammal Miss Izlanddal voltam jóba, ők nagyon aranyosak. Váltottunk már pár levelet, de persze azóta mindenki visszazökkent az otthoni életébe... Bár mondjuk én pont nem, hála istennek! Amúgy, mivel nagyon közvetlen vagyok, igyekeztem mindenkivel váltani pár szót, csak néhány lányon láttam, hogy nem akarnak... Október végén beszélgettünk. Londonban abban a bő három hétben az és úgy történt, ahogy elképzelted? Tulajdonképpen a kint töltött idő volt maga a verseny. Végig azt figyelték, hogy milyen vagy, mennyire vagy terhelhető, hogyan bírod a kevés alvást, képes vagy-e utána is úgy viselkedni, ahogy elvárják, tudsz-e mosolyogni, nem ül-e ki a fáradtság az arcodra, mennyire maradsz kedves...., Strapás volt? Nagyon. De nekem mégsem, mert bírtam és végigcsináltam. Jó volt átélni, hogy képes vagyok rá! Én azután is tudok mosolyogni, ha három órát alszom. Egyébként szerintem akkor is figyeltek minket, amikor nem is tudtunk róla. Sikeresen teljesítettél, de szerinted miben kell fejlődnöd? Nyilván az angoltudásban. De, ha nem lettek volna megelégedve velem, akkor nem én lennék az első udvarhölgy! A nyilvános beszédben, a kommunikációban szeretnék jobb lenni. Hogy ne izguljak annyira. Otthon nyilván lazán beszélgetek, de ha ott van egy csomó kamera, rengeteg ember - az még zavarba hoz. Azt sem tudom kire nézzek, kinek válaszoljak... Annyira új még! De belejövök majd, ugye? Meg kell szoknom, de soha rosszabb feladatot! Még kapkodod a fejed... Hát, fura.... A kiutazásom előtt a párom azt mondta, alig várja, hogy vége legyen, hogy hazajöjjek, aztán kettesben lehessünk végre, és jön a karácsony... Hát erre nem számítottunk! Még nagyobb felfordulás lett, mint ami volt! De ő is nagyon jól viseli. Általában nem bírja, ha otthon nincs rend, de most nyugtatgat, hogy nem baj, majd együtt mindent elintézünk. Olyan jó, hogy számíthatok rá, és mellettem van. Anno megkérdeztem, hogy ha varázspálcám lenne, mit kívánnál... Most újra felteszem a kérdést. A saját életemben ugyanazt. Hogy a dédi nagyon-nagyon sokáig jól legyen! Én pedig, ha megtehetem, akkor elköltöztetem majd egy takaros kis házba, ahol mindene megvan. Közel hozzánk, hogy ugyanúgy tudjak rá figyelni, mint eddig. És magadnak, magatoknak? Szuper kocsi, luxus holmik? Nem, én megelégszem azzal is, amim van. Nyilván nem utasítom vissza az ajándékokat, de nem hiszem hogy ezek a legfontosabbak. Van egy autóm, amit a Magyarország szépe versenyen nyertem, eljutok vele mindenhova, szeretem is - nem gondolnám, hogy attól leszek valaki, hogy milyen embléma van rajta. Én megtanultam értékelni a pénzt. Pontosan tudod, hiszen elmeséltem neked, hogy milyen körülmények között nőttem fel. Soha nem vágytam arra, hogy több százezer forintos holmikat vásároljak, minek? Az rengeteg pénz, aminek jobb helye is lenne. Nem érezném jól magam egy olyan táskával a kezemben, aminek az árából emberek hónapokig megélnének. Ha ajándékba kapom, az persze más. De nem költenék értelmetlen luxusra. A szerződéseknél óvatosnak kell lenned. Mindenre biztosan nem szabad igent mondanom. Vigyáznom kell, milyen nívójú termékek, cégek, ügyek mellé állok oda. Ez nagy felelősség, de szerencsére sokan segítenek, úgyhogy biztos helyes döntéseket fogunk hozni. Azon gondolkoztam, hogy neked most már mindig szépnek kell lenni! Nem léphetsz ki tökéletlen külsővel az utcára. Miért nevettél fel? Mert eszembe jutott, ami pár napja történt. Már a hűtő is üres volt és el kellett ugranunk bevásárolni. Felkaptam valamit, belenéztem a tükörbe és eszembe jutott - jaj ki kell festenem magam! 5 perc alatt feldobtam egy könnyű sminket... De hát muszáj, hiszen a kocsimon is óriás betűkkel rajta áll, hogy Magyarország Szépe. Elég feltűnő, úgyhogy nem szállhatok ki lepukkanva belőle. De félre ne érts, ez nem panasz! Nagyon élvezem! Ahhoz képest, hogy nem is olyan régen sokaknak még nem mondott semmit a neved, hát jócskán megváltozott az életed. Hiszel a sorsban? Szerintem meg van írva. És rendben is van úgy, ahogy az enyém eddig alakult. Békében vagyok azzal, ami történt. A nehézségekkel is. Nem sajnálok semmit, nem szomorkodom, nincs bennem harag, mert ha nem úgy lett volna minden, ahogy volt - akkor nem lennék olyan, amilyen vagyok. Megedződtem, és most már értelmet kapott minden, amit átéltem. Maradj ilyen... bár ez nehéz lesz. Én nem fogok megszédülni. Biztos vagyok benne. De ha bármit észreveszel, akkor szólj! De sose fogom elfelejteni, hogy honnan jöttem. Most azért rózsaszínű a világ, nem? Inkább színes! És csak azt szeretném, hogy ilyen is maradjon. Amilyennek most látom. Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok

0 komment , kategória: Szily Nóra riportjai