|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2015-01-08 12:19:31, csütörtök
|
| |
| |
Nagy a tekintet, de csak úgy, ha kevesebb van szolgájából, mint igaz emberéből, barátjából.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-08 12:11:52, csütörtök
|
| |
| |
Mások véleményére csak annyira érdemes adni, amennyit egy vadidegen életéért csak képesek lennénk adni, de ha a "most szeretni kell" érzés elkap, azt bátran adjuk ki magunkból, legyünk bárhol is a világon.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-08 11:57:12, csütörtök
|
| |
| |
Magamért, de nem csak magamnak harcolok ki bizonyos élethelyzeteket, dolgokat, tárgyakat, napokat, órákat, perceket, vagy akár csak pillanatokat.
Szerintem mind így vagyunk ezzel.
Ha vagyunk elég bátrak és kitartóak, és nem sok a légy sem, aki beleköpjön, ha nem rúgnak belénk minden második sarkon, mi akkor is képesek vagyunk mindenre. Néha még a lehetetlenre is!
Na, persze, ha a fentebb felsoroltak mégis fennállnak, akkor meg aztán pláne!
Taposni és ütni kell, ha nincs más választás, persze csak emberséggel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-08 11:52:14, csütörtök
|
| |
| |
PORONTY
A nőmből kiszólt az anyaállat - szülés apaszemmel
Hat hónap múlva születik a második gyerekünk. Várom a napot. Az első jó volt. Minden klappolt, úgy történt, ahogy nem is vártam volna. Nem vagyok az a mindennek utána olvasós apuka, nem veséztem ki a neten a szülés előtti, alatti és utáni pillanatokat, napokat. Ez merőben eltér feleségem, Johanna hozzáállásától, de hát mégis csak ő a legérintettebb az események folyásában, illetve úgy vettem észre, a nő szereti sokkolni magát ,,És mi van ha ... ?", ,,És ha mégis, akkor mi lesz ...?" típusú fantáziálásokkal.
,,Gyere, gyere, jön a busz!" A nőm soha életében nem tudott időben elkészülni, igaz, várni is utál, ezért mindennapos volt a busz utáni futás, még akkor is, ha a nagy pocak nehezítette. Aztán a szaporázó léptek helyett a nyolcadik hónap környékén már csak néztük, amint elmegy a busz. Ez volt számomra az első hírnöke az idő közeledtének.
Megérzésszerűen a szülés előtt két nappal a lakásunkhoz közel sudokuzó taxistól megkérdeztem, hogy itt lesz-e a napokban is. Hát, hogy-hogy nem vasárnap reggel már mentem is érte.
Hogy is kezdődött? Reggel 9 óra volt. Húsvét vasárnap. A függönyt elhúzom, a nap szépen besüt, a születendő gyermekem anyja a fényesőre szokás szerint morcos arckifejezéssel reagál. Aztán felhúzom pocakjáról a pizsit, megsimogatom gyermekünk buksiját, de lehet, hogy a lábait simogattam, mindegy is. Éppen csak elkezdődne a nap, amikor ébredés után pár perccel mélyről jövő, határozott, visszhangzani akaró, de elfojtott pukkanó hangot hallottunk. Hát ez nem én voltam, de időm sem volt magyarázkodni, mert a nőmből, elfeledve minden netes tudományát és pszichodrámát, kiszólt az anyaállat: ,,Basszus, mindjárt szülök".
És döcögött is a fürdőbe. Rövid zuhanyzás, duettben borotválkozás, és mivel számítottunk erre, sokat nem is kellett pakolásznunk. Gyermekünk születéséig utoljára pár percre magára hagyva nőmet kivittem a kutyát egy körre, célba véve a kiszemelt taxist, aki kutyástul vitt haza, hogy felvegyük az asszonyt.
Előre bekészített kórházi csomaggal beszálltunk a ,,szülőjáratba", rövid interjút adtunk sofőrünknek, aki ettől fontosabbnak érezhette magát, mint általában, majd nem túllihegve, de megbúvó izgalommal, aggodalommal megszorítva feleségem kezét elindultunk a kórház felé.
Meg kell jegyeznem, felségem kifejezetten uralta a helyzetet, pedig már otthon ötperces fájásai voltak. Ébredéstől a kórházba érkezésig kb. 45 perc telt el, ez idő alatt a legmegnyugtatóbb az volt, amikor zuhanyozás közben a combjai között csordogáló magzatvízről mosolyogva azt mondta: Nem kell ám sietnünk, a szülésig van még pár óránk. Ez azért valami, büszke is voltam és boldog egyszerre.
Én ennyire még nem voltam elégedett egy kórházzal sem, mint akkor. De nem is voltak szokványosak a körülmények. Sehol egy folyosón kószáló doki vagy beteg, de még takarítót is csak a szülőszoba előtt láttunk. Ekkora mázlit, egy vajúdó vagy szülő anyuka sem volt rajtunk kívül az egész kórházban. Hogy ezek a dokik hogy beállították a kismamákat! Persze, Húsvétkor ki akarna szülést felügyelni? Talán épp ez volt a szerencsénk, nekünk ugyanis nem volt választott orvosunk, így mi a természetre bízhattuk a döntést. Szültünk is Húsvétkor, ráadásult pont az ügyelt, akihez jártunk.
Olyan volt, mintha csak egy kiürítési akció végére érkeztünk volna. Én, mint a pulikutya a nyáját, úgy követtem Johannát. Figyeltem, hogy ha csak kicsit is megakadna, azon nyomban segítségére lehessek. De hát jó időbe telt, mire én is aktív részese lehettem a történéseknek. A beöntésnél ugye nem kellettem, a vetkőzés-öltözés is magától ment, belehallgattunk gyermekünk szívdobogásába, aztán hamarosan jöttek az erősebb fájások.
A szülésznőt nem ismertük, de kedves volt velünk, néhány férfiként durvának vélt mozzanatot leszámítva. Kesztyűt húzott, és már rögtön az elején úgy nyúlt asszonyomba, mint egy vadorzó, aki a fa odvában kutatja a kis fiókát. Mint utólag megtudtam, ez nem csak nekem, de a feleségemnek is fájt.
A szülőszobában halvány megvilágítás mellett egy fitt ballon ülve, fejét az ágyra hajtva simogattam Johi hátát valami masszázsolajjal, amit a szülésznő nyomott a kezembe. Ezeknek a pillanatoknak a fájdalmait próbáltam átérezni, ami azért nem volt könnyű, mert egy szó sem hagyta el a száját, csukott szemmel magában szenvedett. Figyeltem rezdüléseit, igyekeztem a simogatásom ritmusát annak megfelelően beállítani, és csendben voltam. És persze készen álltam fényképezővel, mert azt előre elterveztem, hogy a szülés pillanatait is meg fogom örökíteni, azt a bizonyosat, amikor világra jön a fiam. Legalább így az anyja is látja.
A szülés alatt a fejénél simogattam arcát, fogtam kezét, de mint egy paparazzi a ,,meccs szünetében", a nyomások között kattintottam. Azt mondják, a gátmetszés szinte elkerülhetetlen. Hát had ne mondjam, milyen hangja van. Kegyetlen volt hallani a húsba vágó olló sercegő hangját. A feleségem egyébként azt mondta, ebből nem érzékelt semmit, annyira transzba volt esve.
Aztán, hogy valami szálka is kerüljön a rendszerbe, a kisfiunk elakadt, kis feje félig kint és félig bent volt. A nyomási inger nem akart jönni, leálltak a fájások, ezért először jött egy adag oxitocin, majd közvetlenül utána a kézi rásegítés. Akkora nyomást végzett a szülésznő teljes testsúlyával feleségem hasán, hogy én szültem meg ott helyben. Szörnyű volt látni, azt is kinéztem volna ebből a helyzetből, hogy ebből valami szervi baja lehet.
A lényeg, hogy így aztán kijött a fiam, de még a köldökzsinórt el kell vágni. Ezt rám bízták, aminek szívesen eleget tettem, de, mint a mesékben, csak harmadjára jött össze, miután a szülésznő kétségbe vonta ebbéli képességeim. Szóval, ha valaki csinálja, készüljön arra, hogy egy erős, porcos képződményt kell lekapcsolni, keményen, férfiasan.
12.20 perc. Vége. Megszületett a fiam. Én végig vele voltam, amikor megmérték, megfürdették, igazából, csak ekkor kezdett el sírni. Közben Johannát összevarrták, és mint kiderült, belül is elszakadt, s ott is varrni kellett. Aztán visszamentünk együtt és hármasban hagytak bennünket. És ekkor jött még egy meglepetés. A feleségem szülei feljöttek vidékről meglepetésként, és ott toporogtak a szülőszoba előtt. És mivel rajtunk kívül továbbra sem volt senki, beengedték őket hozzánk. Így tölthette Dávid az első órákat.
Hogy szép baba volt-e? Igazából, mint egy manó, jó hegyes süveggel a fején, hiszen a beszorulás miatt megnyúlt a feje, de ennek már két nap múlva nyoma sem volt. Az idő engem igazolt, az apjára ütött.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-08 11:42:44, csütörtök
|
| |
| |
Kedves Máté Péter!
Rád gondolok, és azt kérdezem magamtól, mi vitt el odáig, hogy az önrombolás útján olyan hamar átlépted a határt. Elmentél, ahogy mondtad. Mi azt hittük, szimbolikusan búcsúzol, de te komolyan mondtad. Nem figyeltünk rád.
Véget ért a lázas ifjúság, és életed szerelme a kor legnagyobb macsójáért elhagyott. Megrendült az addig sem létező önbizalmad, a sáros úton egyre lépkedve rá vágytál továbbra is. Hiába a siker, ha magányos vagy, és nincs, aki megszabadítson a szorongásaidtól.
Azt nem értem, hogy az a sok eredmény, fesztiváldíj itthon és külföldön, az új családod sem volt elég a sok lemez és felvétel mellett ahhoz, hogy visszafogjon az önpusztítástól.
Az állomáson állunk, ahol integetni kell, de a búcsúra csak pár ember figyel. Miért? Miért nem figyelünk egymásra, amíg élünk? ...ha olyan sokan voltak a temetéseden, sokaknak voltál nagyon fontos. Tudom, hogy hiába beszélnek a lelkére valakinek, akit körbevesznek szebbnél szebb, sármosabbnál sármosabb sztárok, és hiába nem tudják a felét sem annak, amit tudsz, mégis úgy érzed nem vagy elég jó. Az elutasítást, ha magadban éled meg, senki nem tud hatni rád. El kell fogadd magad annak, aki vagy, sőt, szeresd magad ahhoz, hogy mások is megtehessék!
Szeresd felebarátodat, mint tenmagad! Sem jobban, sem kevésbé. Te jobban szeretted őket magadnál. Pedig ha tisztelted volna magad, mennyi album, koncert, fesztivál és tv-siker várt volna még rád.
Tudom, önző vagyok, mert hiányt hagytál magad után. Egy dolgot tudok csak tenni: felveszem, amit a múltban hagytál, és kitűzöm a zászlódat, hadd lobogjon örökké. Emlékezzenek rád a kortársaid, és ismerjenek meg azok, akik azóta születtek. Klasszikussá váltál, és azon dolgozom, hogy az örökzöld zenei mezőn virágozz tovább. Sokan fogunk egyszerre gondolni rád szerdán. Az a csillag, amiről ragyogsz ránk, fényesen mosolyog; ha felnézek, szinte meg tudom találni szabad szemmel."
- Farkas Gábor Gábriel
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-08 11:35:43, csütörtök
|
| |
| |
Kerüld azt a figyelmet, amelyik csak azért van, hogy te minél kevesebbet érj mások szemében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-08 11:28:22, csütörtök
|
| |
| |
"Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egészre. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel? Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?... És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell. Várják a választ, a csend nagy, drámai. De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni."
Márai Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-01-08 11:24:58, csütörtök
|
| |
| |
Kedves Attila!
NÉVNAPOD ALKALMÁVAL
SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK
ÉS
BOLDOG, ERŐBEN, EGÉSZSÉGBEN GAZDAG
NÉVNAPOT
KÍVÁNOK
SZERETETTEL MARIKA
Köszönöm kedves Marika! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2015. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
384 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 577
- e Hét: 3653
- e Hónap: 6995
- e Év: 59703
|
|
|
Offline
