|
2015-02-01 08:13:49, vasárnap
|
| |
| |
E sorozat megírását Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! c. verse ihlette
https://www.youtube.com/watch?v=AyForoF8ong
A 3. rész folytatása:
Egy életre szólón belém ivódott, hogy vannak munkák, amelyeket soha nem lehet elhalasztani, mert az állatokat el kellett látni ünnepnap is. Már ekkor tudtam, amit később, a TSZ-ek vezetői sem, hogy a legeltetést nem lehet munkaidőhöz, munkarendhez igazítani.
Nyáron például délben, amikor "magason állt a nap", betereltük az őrzött állatokat az "enyhelbe", itatni és delelni. Közben, nagymama elkészítette az ebédet és mi: a pásztorok is megebédeltünk és deleltünk, vagy szundítottunk egyet, vagy összeszedtük az öregebb - koratermő - gyümölcsfák elhullajtott gyümölcsét. Ebből aztán nagymama nagyon finom pitéket sütött a kemencében.
http://furaila.xfree.hu/265085
A kemencét is föl kellett fűteni valamivel. Többnyire - még az előző évi napraforgó szüret után visszamaradt napraforgószárral, vagyis - a "tutyéllaszárral". Ott, a tanyán azt is megtanultam, hogy semmi nem mehet veszendőbe, mert "...minden földi javunk Istentől való", ezért mindent "újrahasznosítottunk"!
A délutáni, 3 órás vonat érkezésekor hajtottuk ki az állatokat ismét.
Amint látható, a tanyán nem volt munkarend, meg munkaköri leírás és mégis, az egész család egy jól bevált családi munkamegosztásban dolgozott.
Esténként, amikor "elültek" óljaikban a pulykák, nénikém megszámolta őket és nagyon büszke voltam magamra minden alkalommal, mert híja nélkül megvolt, mind a százöt! Ez is bizonytja, hogy a felelősségem valódi volt, mert közben megtanultam 105-ig számolni! Pedig még iskolába sem jártam!
A kiscsibéinkről nem lehetett ugyanezt elmondani, mert gyakran volt fogyatkozás a létszámukban. A héja le-lecsapott időnként rájuk. Pedig úgy kiabáltam, hogy: "kurhéjja!", ahogy a torkomon kifért. Nénikém még a kendőjét is lekapta és azt lengetve próbálta a ragadozó vadorzót elijeszteni. Többnyire sikertelenül.
A korábban elültetett paprika és paradicsom palántákat is folyamatosan gondozni kellett. Nénikém kapával kikapálta a körülöttük elszaporodó gazt. Nekem, pedig megmutatta, hogy melyek azok és segítettem kihúzkodni, amit nem lehetett kikapálni, mert annyira közel volt.
Ezzel nemcsak azt tanultam meg, hogy az elültetett palántákat később, folyamatosan gondozni kell, hogy sok termést hozzon, hanem közben megtanultam megkülönböztetni a GAZt, a HASZONnövénytől!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
