|
2015-02-13 08:13:04, péntek
|
| |
| |
Temetőben járva . . .
Mohosodó sírok között a temetőt járom ,
minden sírnak a fejfáját a szívembe zárom .
Ők akik a föld mélyében nyugszanak békében,
valamikor de sok útját járták be - e földnek ,
mielőtt az örök élet mezejére léptek .
Felsejlik a szívemben a múlt időnek minden
boldog perce , mennyi jót , és kedvességet
kaptam tőlük , amikor még éltek .
Múló élet elillanó , sokszor korán vége , a
lélek a mennyekbe száll , a test a föld méhébe .
Virágcsokrot helyezek a néma csendben minden
egyes sírra , patakokban hulló könnyem
gyöngyszemként hull a virágcsokrokra .
Imádkozom . . . elbúcsúzom , s a temetőnek
kapujába érve , hogy álmaikat ne zavarjam
erőtlen két kezemmel csukom be az ajtót
elmerengve . . . , szomorúan elindulok hazafelé
mind földi halandó .
****** Bédné Marika 2012 . ******
********** Tisztelettel megköszönöm Horváthné Magdikának , hogy - e
********** szomorú versemet Tallózta ! **********
 
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
