Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
D. Tóth Kriszta: Elengedtem a görcsöt, hogy mindenáron...
  2015-02-27 22:47:10, péntek
 
  Szily Nóra interjúja: D. Tóth Kriszta: "Elengedtem a görcsöt, hogy mindenáron meg akarok felelni"




Felkaptam a fejem, amikor megláttam a nevét a Sántakutya, az igazmondó show szereplőinek sorában a Dumaszínház programjai között. Grecsó Krisztián, Litkay Gergő, Vajdai Vili és Meskó Bertalan mellett egyetlen női fellépőként stand upolt. Ő, akit sokáig viszonylag statikus szerepben láttunk a híradóban, aztán saját talkshow-t vezetett, majd a képernyőt maga mögött hagyva az írásnál kötött ki. Második regénye még mindig a sikerlistákon. Merre kanyarog az útja D. Tóth Krisztának?

Újra és újra kikandikálsz a komfortzónádból. Pedig 40 tájékán hajlamosak vagyunk a kockázatokat látni, és inkább nyugton maradni. Mi motoszkál benned?

Ugyanaz, mint eddig, csak sokkal bátrabban hagyatkozom az ösztöneimre. Ha valamihez kedvem van és kipróbálnám, akkor megteszem. Ha valamit adott az idő múlása az a bátorság. Hogy vállalom - ez vagyok én. Akkor is, ha nem tökéletes.






Ahogy az igazmondó show-ban is. Görbe tükörbe nézve végigvetted az életed állomásait.

Ennek is volt kockázata, de épp ettől izgalmas. Bíztam a szervezők, a Kultúrkombinát és a Dumaszínház munkatársaiban, akik felkértek. Azt gondoltam, hogy ha ezek az emberek rám gondoltak egy ilyen névsorban, akkor talán tényleg van bennem valami. Aztán ha nem úgy sikerül, akkor ilyet többet nem vállalok el. Végül remek este lett belőle, de akár kudarc is lehetett volna. Valószínűleg azt is a korral tanultam meg, hogy nem tragédia, ha az embert kudarc éri. Másnap ugyanúgy felkel a nap, bele kell nézni a tükörbe és bele is lehet. A kudarc ugyanis nem azonos veled, önmagaddal - ahogy a siker sem. Ezt fontos megtanulnia mindenkinek, főként annak, aki az alkotásból, önkifejezésből él. Néha melléfogsz, néha pedig belenyúlsz a tutiba. Ettől azonban nem leszel sem több, sem jobb ember. Önbizalmat, tartást, lendületet, örömöt, lehetőséget ad - de az sem te vagy. "Ne hidd el a hírverést magad körül" - ahogy mondani szokás.

Volt olyan, amikor elhitted?

Persze, aki ott volt ezen a fellépésen, hallotta, ahogy te is. Ez a stand up is arról szólt, hogy nekem is végig kellett járnom ezt az utat, mint ahogy mindenkinek. A nyomasztó reggelekkel, azzal, hogy kis túlzással egy hétig alig merek kimenni az utcára, annyira szégyellem magam, olyat hibáztam. Ráadásul ország-világ előtt, mert olyan a munkám - amit ráadásul én választottam, úgyhogy még egy szavam sem lehetett. De vállalni kell a felelősségét, és továbbmenni, ami persze akkor nehéz...

Meglepett, hogy előszedted, felidézted az életed kínos pillanatait, a "bakikat", amikért anno kaptál hideget-meleget. Azt gondolnám, örül az ember, ha ezek a feledés homályába merülnek.

Sosem felejtem el őket, mert kötelező belőlük tanulni. El kell fogadni, ha az ember bohócnak áll, akkor néha a közönség előtt fog hasra esni, és nem mindig úgy, hogy az része a show-nak, hanem egyszerűen csak megbotlik valamiben. És persze ezek a botlások sokkal nagyobbat szólnak, mint a sikerek, vagy az, ha az ember egyszerűen csak jól teszi a dolgát.

És könnyeden, könnyedén meséltél a botlásokról. Mi meg együtt nevettünk veled.

A tévében soha nem voltam olyan laza, mint ott.

Miért?

Mert elengedtem a görcsöt, hogy mindenáron meg akarok felelni. És hozzátartozik az is, hogy sokkal jobban vagyok! Amikor az ember úgy áll közönség elé színpadon vagy stúdióban, hogy erős, hogy jó helyről jön és nem nyomasztja sok minden a kulisszák mögött...

...amit egyébként a nézők előtt leplezni kell.

Igen, ami nem a közönségre tartozik, de mégis rád van írva. Ha harmóniát sugárzol, akkor nagyobb eséllyel lesz jó, amit csinálsz. Ez történt most is.






A mindennapokban is "stand upos" vagy? Ha kandikamerával figyelném az életedet, akkor a társaságban is a kör közepén látnálak, poént poénra halmozva?

Ez édesanyám volt, akiről most beszélsz. Ilyen szempontból talán inkább apura hasonlítok. A kíváncsiság a legerősebb tulajdonságom, ezért ha bekerülök egy társaságba, akkor az elején inkább megfigyelek, fokozatosan oldódom fel, végül elfoglalom a helyem abban a minitársadalomban, ahol éppen vagyok. Sokat gondolkodom mostanában a felnőtt barátságokon, a nőtestvériségen, a női szolidaritáson. Tudod, én kaptam egy óriási ajándékot az élettől. Az elmúlt néhány évben a sportnak, a táncnak köszönhetően bekerültem egy nőtársaságba, amely mára igazi testvériséggé vált. Pedig sokfélék vagyunk, filmes, főállású édesanya, fejvadász, fogorvos, bútorkereskedő. Együtt táncolunk hetente kétszer egy órát, és utána ott maradunk 15-20 percre kávézni. Egy csoport erős nő, akik ahelyett, hogy nyírnák egymást, inkább támaszai lettek egymásnak.

Mint a könyvedben, a Húszezer éjszakában.

Igen, csak többen vagyunk, mint a regényben. Nem valljuk feltétlenül ugyanazt a világról, de ez nem baj, sőt jó. Fontosak lettek ezek az órák.

Várjunk csak! Hiphoptánc? Hm. Ha jógát mondtál volna, talán jobban érteném. Mi neked a tánc?

Szerinted mi?

Nekem az önfeledtség jut eszembe elsőként.

Pontosan! A tánc az a kegyelmi állapot, amikor csupán a zene van, a koreográfia és te. Ennyi.

Amit mostanság oly sokat hallunk - légy jelen a mostban?

Tényleg semmi más nincs, csak az a pillanat. Utána persze megnézem a telefonomat, és ott vibrálnak az e-mailek, de amíg táncolunk, addig megszűnik a külvilág. Mindenkinek kívánom, hogy legyen legalább egy ilyen órája hetente. Mindegy, hogy horgászni megy, varrni vagy épp hiphopot táncolni. Találja meg magának a társaságot és egy ilyen nőtestvériséget.






A könyved már a saját útját járja, bár nyilván annak révén találkozol a közönséggel. Most láthattunk a stand up színpadon. De egyébként hogyan telnek a napjaid?

Nehéz elmagyarázni, hogy nekem nem kell az "egyébként". Az írni, alkotás nem egyébként történik, hanem főfoglalkozás. Mellette UNICEF nagykövetként is sok feladatom van. Kampányok, rendezvények, adományszervezés, iskolai tanítás... Most sokkal közvetlenebb a kapcsolatom a közönséggel, mint amikor képernyőn voltam. Természetes, ha valaki 15-20 évet eltöltött szem előtt, akkor felmerül a kérdés, mikor láthatnak és mikor térek vissza. De most megfordult a sorrend. Első az írás és a családom.

A második könyved is sikeres lett, de a tegnap nem garancia a mára. A léc talán egyre magasabb.

Na, ez az, amit elengedtem, és ettől is lehettem a Sántakutyában sokkal felszabadultabb. Nem kell mindenáron fölfelé menni. Mindig kicsit másfelé van az előre. Vannak dombok, szirtek, völgyek, hosszú egyenes szakaszok - én egyszerűen haladni szeretnék. Néha persze az is belefér, hogy újrakezdjük, ilyen volt számomra az irodalom, ahol az előéletem inkább hátrány, mint előny, mert sok előítélet és várakozás élt velem szemben. Ezeket a falakat téglánként kell lebontani. Türelmes vagyok és szívós. Annak persze örülök, hogy az első regény után a másodikat is elolvasták sokan.

Az első az édesanyád könyve, a második pedig a generációdé.

És itt nincs vége. Dolgozom a harmadikon, amely megintcsak egy emberi történet lesz, egy kapcsolatról szól majd, de olyan világban játszódik, amiről nem sokat tudok és most kutatom. Maguk az érzelmek, a fájdalom, csalódás és a küzdelem nem ismeretlen számomra, de a közeg, ahol ez a regény játszódik majd, igen. Engem mindig a történetek izgatnak. Meg szokták kérdezni, hogy mit írjunk a neved alá? Volt műsorvezető? Író, újságíró? Jószolgálati nagykövet? Legszívesebben azt mondanám, hogy történetmesélő. Csak nem igazán létezik ez a titulus.






Jól nézne ki a névjegykártyán: "D. Tóth Kriszta - történetmesélő".

Ugye? Nagyon sok mindent látok, olvasok, hallok, csinálok, rengetegféle emberrel találkozom, széles és sokszínű az a világ, amelyben élek és rengeteg minden van, amit inspirálónak, érdekesnek, felháborítónak vagy éppen elgondolkodtatónak tartok. Ennek a sok történetnek és tartalomnak hamarosan lesz egy saját helye. Március elején megvalósítom egy régi álmomat, indítok egy új és független internetes oldalt, egy személyes hangvételű női magazint.

...amin DTK szeme megakad...

...igen, de nem csak az enyém. Többen vagyunk, akik egyfelé gondolkodunk. Rólam lehet tudni, hogy vannak olyan társadalmi ügyek, amelyeket előszeretettel képviselek, a gyermekjólléttől különböző nőjogi kérdésekig. De ezeken kívül is tele van a világ érdekes és elgondolkodtató tartalommal a kultúrától az életmódon át mindenféle tabutémákig. A társadalom, amelyben élünk, hatással van ránk, mi pedig hatással vagyunk rá. És egymásra. Szóval egy életmód- és kulturális magazin lesz erős társadalmi szerepvállalással. Talán a "blogmagazin" a legtalálóbb elnevezés. Az alkotótársaim között van humorista, író, gyerekjogász, blogger, pszichológus, és bevonjuk a munkába az olvasókat is, az ő legjobb történeteiket is elmeséljük. Függetlenek vagyunk, kíváncsiak és bátrak. Március 8-án elindítjuk és meglátjuk, merre visz minket. Ha akár csak 5 perced van ebéd után a kávédhoz, és valami inspirálóra, viccesre vagy épp elgondolkodtatóra vágysz - abban bízom, hogy nálunk rábukkansz. Szóval folytatom a történetmesélést, csak máshogy, mint eddig.

És nem lesz photoshopolva a világ, amit látsz és bemutatsz?

Nem bizony.






Ahogy a selfie-k sem, amiket a közösségi oldalon a 40. szülinapodtól kezdve nap mint nap közzéteszel. A huszonhatodiknál tartunk már.

Hú, Nóra, ezt nem gondoltam át alaposan, amikor elkezdtem... Spontán jött az ötlet a születésnapom reggelén, három óra alvás után, euforikus állapotban. Azt éreztem, hogy tele vagyok energiával így negyvenévesen, teljesen másképp érzem magam, mint Szomjas Helga a regényemben, aki nagyon szomorú volt az évforduló kapcsán. Ezt örökítettem meg az első képpel. Azóta persze voltak nehéz napok, hiszen van olyan, hogy nemhogy fotózni, de a takaró alól sincs kedved kimászni. De ez az emberkísérlet annyira pozitív fogadtatásra talált, hogy ha más nem, akkor ez visz előre. Úgy tűnik, van igény rá, hogy az emberek valódi dolgokat lássanak. Egy igazi 40 éves női arcot ráncokkal, karikákkal, néha kócos hajjal. Nem véletlenül hívom kísérletnek. Arra is kíváncsi vagyok, hogy én mennyire bírom. Most például alig viselek sminket, pedig tudtam, hogy le fogtok fotózni. De fele annyit sem tettem föl, amennyit egy évvel ezelőtt tettem volna. Kezdem megtalálni az arcomat és megszeretni a változásait. Eszem ágában sincs mozgalmat indítani vagy túldimenzionálni ezt a kezdeményezést. De ha nap mint nap több ezer ember nyom egy tetsziket, és rengeteg komment érkezik arra, hogy azt mutatom meg, aki valójában vagyok - az felszabadító! Nekem magamnak is. Látod, innen indultunk - vállalom, hogy ez vagyok én. Igen. Erre törekszem az élet minden területén.






Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Venczel Vera: Minden pillanat egy visszahozhatatlan...
  2015-02-27 22:36:25, péntek
 
  Szily Nóra interjúja: Venczel Vera: "Minden pillanat egy visszahozhatatlan lehetőség"




Szepes Mária díjat kapott a Vörös oroszlán című monodrámáért, amit magam is láttam. (és ajánlom mindenkinek!) Ha felidézem a darabot és benne őt magát - Venczel Verát - újraélem a csendet, ami a végén rám és belém telepedett. Muszáj volt őt felkeresnem, hogy beszélgessünk. Gyerekkorom Vicáját az Egri csillagokból. Van olyan, akiben nem él az emlék?

100 perc egyedül a színpadon. Mérhetetlen mennyiségű szöveg és gondolat. Én utána órákon át csak bambultam magam elé, és azon gondolkodtam, hogy elképzelhetetlen, hogy ledobod a jelmezt, bepattansz a kocsiba és dudorászva hazahajtasz..

Nagyon föl vagyok pörögve az előadás után, de belül ugyanezt a csendet élem, mint amiről te mesélsz. Én is becsukom a szemem, amikor elmondom az utolsó mondatot: ,,emberólomból emberarannyá lettél". Egyedül vagyok másfél órán keresztül azzal a 60-80 emberrel, aki ide befér, és ami még különlegesebb, hogy igazi jelenlét amit együtt átélünk. Tudod, amiről olyan sokat beszélnek mostanában - jelen lenni a saját életünkben, abban ami épp zajlik. Ez a másfél óra erre egy fantasztikus lehetőség.





Te már megtanultad ezt a hétköznapokban is?

Igyekszem. Megy a verkli, ezer dolog van egyszerre a fejünkben és egy csomó mindent rutinból csinálunk. Azt hiszem, hogy a tanulás életünk végéig tart.

A Vörös oroszlán is egy tanulás - magunkról. Szepes Mária 1944-ben írta.

...és állítólag 46-ban zúzták be.

Amikor születtél.

Igen, és ezt sokáig nem is vettem észre, de aztán felhívták rá a figyelmemet, mint ahogy most te is. Érdekes..., sőt nagyon szép!

A könyv a fejlődéstörténetről szól - életeken át. De szeretném, ha veled a te utadat pásztáznánk végig. Ha a Vígszínház falai mesélni tudnának, vajon mi lenne az első történet rólad? 1966 óta vagy tag, de úgy tudom nem akkor léptél be ide először.

Van egy fotóm a papámmal, egész pici vagyok még, fogja a kezemet, és együtt állunk a lépcsőn. Rengeteget jártunk színházba. Gyönyörű előadásokat láttunk, Budapest - ilyen szempontból - a csodák városa volt. Tudod, apukám színész akart lenni. Amikor tehette verseket is tanított nekem. Fölállított az asztalra, hogy mondjam el a Walesi bárdokat, és én szavaltam. A mai eszemmel is gyönyörű élmény volt. Érdekes módon rám ez már akkor hatott és magával ragadott. Aztán jöttek az iskolai feladatok, az ünnepségek, szavalóversenyek...

Egyértelmű volt, hogy színész leszel?

Magamban igen. De mivel divatos dolog volt erre készülni, sokáig titkoltam, miközben magamban egyre csak a lehetőségekről álmodoztam és vártam.






De mi vonzott benne?

Az élmény, amit kaptam egy színházi előadásnál vagy egy filmnél. Beszippantott a varázslat. Arra vágytam, hogy én is azt adhassam majd, amit kaptam.

Jó, az ember álmodozik gyerekként, de aztán jön a kétely - vajon van-e bennem tehetség?

Ez bennem is munkált. Azért is nem mertem a vágyaimról sokáig beszélni, mert úgy éreztem, hogy nekem ez sokkal többet jelent, mint hogy esetleg legyintsenek, és azt mondják - Ja, persze! Azt nem bírtam volna elviselni. Úgy éreztem, hogy védenem kell a titkomat, mert számomra komoly súlya volt. Nem jelentkeztem például a gimnáziumban színjátszó körbe. Önképző körbe igen, az más dolog volt, de sokáig nem akartam szerepelni. Aztán a leánygimnáziumban egyértelművé vált az utam, apuék elvittek Makai Margithoz, aki meghallgatott és tanítani kezdett az otthonában - ingyen. Ez egy igazi megerősítés volt.

Nem is volt másik terved?

Anyukám mindig mondta - nem gondolod, hogy máson is kéne gondolkodni? És azt mondtam, hogy nem. Nem akartam. És ha visszagondolok, annál fantasztikusabb indulást mint az enyém volt - el sem tudok képzelni. Végtelenül hálátlan dolog lenne, hogyha nem oda tenném ahova való.

Hát igen. Amikor a főiskolán végeztél már túl voltál jó pár filmfőszerepen. Kárpáthy Zoltán, Egri csillagok és sorolhatnám. Ott tartottál, ahova más hosszú évek alatt sem jut el. Aztán csendesebb időszak jött. A fény mellett mindig megjelenik az árnyék...

Egyszer csak ritkulni kezdtek a szerepek, és én arra gondoltam akkor, hogy végül is ha rövidtávon gondolkodom, akkor fantasztikus életem van, viszont hosszútávon... Aztán beszélgettem Darvas Ivánnal, aki azt mondta - ez a pálya soha nem volt egyenes.






Amit ő mondott - igaz, de elfogadni nem hinném hogy könnyen megy. Felfogni ésszel egy dolog, de más megélni.

Hát, persze, de közben meg sok mindent kapsz is, amikor egyszer csak nem csupán kifelé létezel, hanem csöndben tudsz maradni. Éveken át úgy éltem, hogy reggel szinkronizáltam, délelőtt próba volt a színházban, aztán mentem a rádióba, este játszottam és este tízkor még vagy visszamentem a stúdióba vagy indultunk forgatni. Szinte soha nem voltam otthon. A mai eszemmel azt sem tudom, hogy lehetett ezt hosszú távon bírni? Miközben fiatalon persze, hogy lehet. Aztán amikor csendesebb időszak következett egyszer csak rájöttem, hogy nem is tudok semmit az otthoni életről. Hogy milyen például megfőzni egy ebédet... Addig nem volt rá időm.

Fura módon a háziasszony szerepéhez később nőttél fel, mint a színházi vagy filmbéli alakításokhoz?

Persze. Ez egyszerűen tény. Lakásom volt de nem otthonom, hiszen nem tartózkodtam benne! Ha 24 órázik az ember, akkor állandóan úton van. Lassan elkezdtem fölfedezni azt, amiről addig fogalmam nem volt. Egyszer csak rájöttem, hogy jé, hát, én is tudok itthon ezt, azt, amazt is csinálni! Lehet olvasni, végre van idő a barátokkal beszélgetni... És egy csodálatos ember van mellettem. Vele is akkor találkoztam. Fölfedeztem egy egészen másfajta életet. Azt, ami másoknak teljesen természetes, de nekem addig nem volt. Nem csak a sikertelenségbe hanem a sikerbe is bele lehet halni, nem? Én belekapaszkodtam abba, ami adódott. És hosszútávon nem voltam munka nélkül, sőt!

Persze, végeláthatatlanul sorolhatnám a szerepeidet, csak már nem mindig az első volt a neved.

De közben a hivatásában is megtanul az ember valami mást. Úgy jelen lenni a színpadon, hogy kevesebb idő van rá, hogy bármit megmutass. Kicsiben kell nagyot csinálni. Nagyon kemény. Ha elmegy a hajó, már nem tudsz javítani. És közben nagyon fontosak a találkozások, amiket az élet hoz. Én mindig olyan embereket kaptam, legyen az bárki, akikkel valamiféle dolgom volt. Ma is hiszem, hogy ezek az úgynevezett idézőjeles ,,véletlenek". Fontos, hogy épp kivel, és az is hogy épp mikor találkozol. Minden a te fejlődésed, változási lehetőséged. Ha csak vakon rohansz, akkor nem veszed észre. Ha visszatérünk Szepes Máriához - ő az éleslátásra, a figyelemre próbált inspirálni mindenkit. ,,Nézz körül, figyelj, légy jelen!" Vagyis fülelj és vedd észre, ha a kozmetikus mond valamit, vagy a fotós! Sok mondatot őrzök, amik adott ponton segítettek az életemben. Mert megállítottak és elgondolkodtattak. Miért mondja épp ezt most nekem? A kérdések arra ösztönöznek, hogy válaszokat keressen az ember.






Tényleg, ha most bejönne a kislánykori önmagad - az, aki az apukájával le van fotózva a Vígszínház lépcsőjén - és megkérdezhetnéd tőle, hogy elégedett-e azzal, amit az álmaiból megvalósítottál, mit mondana?

Szerintem elég sok mindent így álmodott. Ha a szokásos módon akarok válaszolni, akkor ott a tükör és bele tudok nézni. És nekem ez fontos. A mi pályánkon létkérdés. Kényszerítve is vagy rá, hisz bejössz a színházba, bemész az öltözőbe és nap mint nap visszanéz rád a tükörből az, aki vagy.

Ki vagy?

Szepes Mária azt mondta mindig, hogy öreg szellem vagyok. Tudod, ő hitt a több élet létezésében, és azt gondolta hogy mögöttem is több van. Persze bizonyíték nincs rá, nem tudhatom, hogy ez igaz-e. A reinkarnáció engem kíváncsivá tesz. De csak annyit tudok róla, mint bárki más.

Mióta én ilyenekről olvasok valahogy a félelmem csökkent. A rettegésem attól, amit tabuként kezelünk. Az elmúlástól.

Mária az ,,Emberek és jelmezek" című önéletrajzi könyvében azt írja, hogy csak jelmezeket cserélünk, de az élet örök. Ezt számtalanszor mondta nekem. Jó volt ebbe belekapaszkodni. Nagy segítség volt a családomban történt veszteségeknél.

A szüleid, testvéreid mind elmentek már.

Ezek a gondolatok az elfogadásban tudtak segíteni. Vannak könnyebb és persze nehezebb időszakok is. Bárhány év telik is el, a születésnapok sosem egyszerűek.






A Szepes Mária-díjat épp édesapád születésnapján kaptad...

...és vannak kollégáim, akik egy napon születtek a húgommal meg az öcsémmel. Ezek olyan megfoghatatlan és megélnivaló ,,véletlenek"...

Találtam egy mondatot valahol, amikor a második házasságodról beszélsz. ,,Kézen fogva élni". Elgondolkodtatott..

Amerikában egy pszichiáter a tévéműsorában egyszer azt mondta: Döntsék már el, hogy győzni akarnak vagy boldogok akarnak lenni? Azt gondolom, hogy tényleg érdemes eldönteni. Ha győzünk, akkor mi van? Ezt a kérdést az életünk minden területén feltehetjük magunknak. Folyamatosan azt tanuljuk hogy hogyan kell jól szeretni. Anyaként, feleségként, testvérként, barátként - ugyanaz a kérdés. Mindenki arra vágyik, hogy szeressék. Az életünkben a legfontosabb szerintem a felelősségvállalás. És kiért tudod vállalni? Magadért. Bölcs emberek mondják, hogy mindegy mit csinálsz, érezd magad jól benne. Nem láthatom előre, hogy mikor mi fog jönni, a lényeg az, hogy amiben épp vagyok, abban maximálisan jelen legyek. Mert minden pillanat egy visszahozhatatlan lehetőség. Épp ezért mindig a legjobb tudomásom szerint igyekszem cselekedni. Úgy sem tudok más és több lenni, mint ami vagyok. És épp ezért nincs értelme senkire haragudni. Hiszen mindenki ott tart, ahová addig eljutott. Pártos Géza, a főiskolai osztályfőnököm mondatát 18 éves korom óta viszem magammal: A lényeg, hogy bár ebben a pillanatban több nem tudok lenni - de kevesebb se legyek!






Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Szily Nóra riportjai  
Heti útravaló Müller Pétertől - 167. rész
  2015-02-27 22:26:03, péntek
 
  Heti útravaló Müller Pétertől - 167. rész

Müller Péter: "Állj föl, ha a padlón vagy!"

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.

Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.

"Jól figyelj! Mert ahol eltörtél, ott leszel erős, és ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen."






Ez persze csak akkor vonatkozik rád, ha van valaki benned, aki fölfelé néz, s aki akkor is tudja, hogy van fönt, ha éppen lent van. Aki nem adja át magát annak a manapság divatos, kollektív szuggesztiónak, hogy az élet értelmetlen.





Mert nem az! Mindennek, ami történik veled, nemcsak oka, de célja is van! "Boldogok, akik sírnak!" - mondja Jézus, s ezt az ellentmondó kijelentést csak nagyon kevesen értjük meg. A kudarc és a vereség a legnagyobb tanítómestere annak, akinek "van Csillaga és hisz a Hitben!"

Állj föl, ha a padlón vagy! Ne mondd, hogy nem tudsz! Valaha tudtad, amikor kisbaba voltál. Tudtad, pedig százszor estél el, százszor ütötted meg magad, és sem az izmaid, sem a csontjaid nem voltak még alkalmasak a fölállásra. Remegtél, inogtál, olyan gyenge voltál. És mégis fölálltál! Soha nem álltál még, a fejed is túlsúlyos volt hozzá, és mégis! Életedben először fölálltál! Mert sejtetted, hitted, sőt, bizonyos voltál benne, hogy te tudsz állni, bár sohasem próbáltad még.

Ezt az előrevételezett tudást nevezzük hitnek. És ma azért állsz, mész, futsz, rohansz, mert valaha sokszor elestél, rengetegszer megütötted magad, és ott lettél erős és legyőzhetetlen, ahol sokszor vesztettél.

Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
 
 
0 komment , kategória:  Heti útravaló - Müller Péter  
Zöldfűszeres aranydurbincs
  2015-02-27 22:20:36, péntek
 
  Zöldfűszeres aranydurbincs

Hozzávalók:

2 db aranydurbincs (kb. 30 dkg-osak)
2 gerezd fokhagyma
1 kisebb csokor kakukkfű
1 kisebb csokor koriander
1 kisebb csokor petrezselyemzöld
1/2 citrom leve

színes bors
hal fűszerkeverék
3 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:

A halat ízlés szerint csepegtessük meg a citromlével, majd kívül-belül sózzuk, és szórjuk meg a hal-fűszerkeverékkel. A zöldfűszereket vegyesen fogjuk össze csokorba, a fokhagymát a kés lapjával kicsit nyomjuk össze. Ezután helyezzük bele a hal hasüregébe először az összenyomott fokhagymát, majd a zöldfűszeres csokrot (ízlés szerint több fokhagymagerezdet is tehetünk).

Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, majd locsoljuk meg az olívaolaj felével. Helyezzük rá egymás mellé a befűszerezett durbincsot, majd frissen őröljünk rá színes borsot, és locsoljuk meg a maradék olívaolajjal.

Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten 30-35 perc alatt süssük készre. A sütőből kivéve locsoljuk meg a hal bőrét a forró olajjal, majd hagyjuk egy kicsit hűlni. (Én légkeverésnél 160 fokon, 30 percig sütöttem.)

Helyezzük a halat tányérra, citromszelettel tálaljuk. Ízlés szerint salátát vagy köretet is kínálhatunk hozzá.





Megjegyzés:

A receptet és a fotót Kgizike küldte. Köszönjük!

Forrás: Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-halas  
Tejfölös gombapaprikás galuskával
  2015-02-27 22:18:25, péntek
 
  Tejfölös gombapaprikás galuskával

Hozzávalók:

50 dkg gomba
10 dkg bacon
1 db vöröshagyma
2 dl tejföl

szerecsendió
őrölt bors
majoranna
kakukkfű
1 teáskanál Erős Pista (el is hagyható)
1 teáskanál pirospaprika
1 evőkanál olaj

Elkészítés:

A vöröshagymát vágjuk fel apróra. A bacont és a gombát vágjuk fel ízlés szerint (én a bacont apró kockákra vágtam, a gombát vékonyan felszeleteltem). Egy edénybe öntsük bele az olajat, majd adjuk hozzá a bacont és kezdjük el sütni. Amikor már kezd világos színt kapni, adjuk hozzá az apróra vágott vöröshagymát, majd pároljuk üvegesre. Ezután adjuk hozzá a vékonyra szeletelt gombát, majd keverjük alaposan össze. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, szórjuk meg a fűszerekkel és a pirospaprikával. Közben többször keverjük meg, míg a gomba elég levet nem enged, nehogy leégjen. Nem kell alá külön vizet önteni, mert a gomba párolódás közben elég sok vizet enged!

Az edényt tetejét félig fedjük le, majd pároljuk félpuhára. Ekkor keverjük hozzá a tejfölt, majd addig pároljuk még a szaftja besűrűsödik, és a gomba készre párolódik.

Amíg a gomba fő, készítsünk hozzá ízlés szerint köretet. Én galuskát főztem, de illik hozzá a rizs, a tészta vagy éppen a tarhonya is.

Tálaláskor szedjük a köretet tányérra, majd kanalazzuk rá az elkészült tejfölös gombapaprikást. Ízlés szerint kínálhatunk hozzá fejes salátát vagy savanyúságot.





Megjegyzés:

A receptet és a fotót Kgizike küldte. Köszönjük!

Forrás: Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-húsmentes ételek  
Hortobágyi húsos palacsinta II.
  2015-02-27 22:16:13, péntek
 
  Hortobágyi húsos palacsinta II.

Hozzávalók:

A palacsintatésztához:
liszt
szódavíz
kevés tej
1 db tojás

A töltelékhez:
50 dkg darált hús
1 nagy fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 fehér paprika
1 paradicsom
1 evőkanál pirospaprika
1 pohár tejföl (400 gr-osat használtam)

Elkészítés:

Pörköltet készítek a darált húsból. Megtisztítom, feldarabolom a hagymákat, és 2 evőkanál olajon megdinsztelem. Hozzáadom a darált húst, a felkarikázott paprikát, a felszeletelt paradicsomot. Sózom, borsozom, fehéredésig pirítom, majd a tűzről lehúzva hozzákeverem az őrölt paprikát, felöntöm vízzel (annyival, hogy ellepje), és addig főzöm, míg a hús megpuhul. Ügyeljünk, hogy jó bő szaftja maradjon.

Közben kisütök 12 db sós palacsintát.

Ha kész a pörkölt, a húst szűrőlapáttal kiszedem, a szafthoz hozzákeverem a tejfölt, és összeforralom (ha nagyon híg a leve, akkor a tejfölhöz 1-2 evőkanál lisztet is belekeverek).

A kiszedett húshoz annyi szaftot adok, hogy kenhető legyen. A húsmasszát a palacsintákba töltöm úgy, hogy amikor a tölteléket beleraktam, kissé behajtom a palacsinta szemben levő két oldalát, majd alulról jó szorosan feltekerem.

Hőálló tálba teszem, tálalás előtt sütőben vagy mikróban felmelegítem.
A tejfölös mártást is felmelegítem, és tálaláskor a palacsintákra öntöm, petrezselyemzölddel és tejföllel díszítem. Jó sok mártással finom!!!





Megjegyzés:
Most csirkemellből készítettem.

A receptet és a fotót Ditti56 küldte. Köszönjük!

Forrás: Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-tésztafélék,szendvics  
Fánkkoszorúk cukrászkrémmel töltve
  2015-02-27 22:13:47, péntek
 
  Fánkkoszorúk cukrászkrémmel töltve

Hozzávalók:

kb. 16-18 darabhoz:
A tésztához:
7,5 dkg átszitált finomliszt
0,75 dl hideg víz
0,75 dl hideg tej
5 dkg vaj vagy margarin
2 db közepes méretű egész tojás kissé felverve
A krémhez:
1 adag (3,5 -4 dl) cukrászkrém

Elkészítés:

A krémet a cukrászkrémnél leírtak szerint elkészítem, lehűtöm.

A tészta összetevőit pontosan kimérem. A lisztet átszitálom, a vajat kis kockákra vagdosom. A tojásokat kézi haberővel kissé felverem, épp csak annyira, mintha rántottát készítenék. Egy kisebb lábosba öntöm a tejet, vizet, hozzáadom a vajdarabkákat. Lassú tűzön melegíteni kezdem a tejes keveréket, mikor a vaj elolvadt, felforralom, majd lehúzom a tűzről, azonnal hozzákeverem a lisztet. Fakanállal folyamatosan keverem, először csomós masszává, majd pedig fényes, egységes tésztagombóccá áll össze. Majd a már kissé kihűlt keverékhez adom a tojások kb. a 1/4-ét úgy, hogy folyamatos keverés mellett a gombócból ismét masszává alakuljon, felvegye a hozzáadott tojást. Mikor ez megtörtént, további hasonló részletekben adagolom a maradék tojásos keveréket. Ha nagyobb tojásokkal dolgozik valaki, előfordulhat, hogy nem lesz szükség a teljes mennyiségre.





Egy nagy gáztepsit sütőpapírral borítok. a sütöt előmelegítem 180 fokra.
A tésztát csillagcsőrrel ellátott habzsákba kanalazom. Kb. 4 cm átmérőjű köröket formázok az előkészített tepsire.





Nagyjából 20-22 percig sütöm, ekkorra a fánkkoszorúk duplájukra nőnek. Ha már világos pirosak, kiveszem a tepsit, s minden koszorút oldalba szúrok egy vékony pálcikával. Így távozik a felesleges gőz, a koszorúk szép ropogósak lesznek. A tepsit 3-5 percre visszateszem a sütőbe. A kisült koszorúkat rácson hagyom hűlni.

A felső harmaduknál vízszintesen elvágok minden süteményt.
A cukrászkrémet habzsákba szedem, minden koszorút megtöltök.





Tálalásig frizsiderben tárolom.

Megjegyzés:
A képviselőfánk tésztájával megegyező égetett tésztából készül ez a nagyon finom és látványos desszert.

A receptet és a fotót Habliliom küldte. Köszönjük!

Forrás: Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-tésztafélék,szendvics  
Baconbe göngyölt mozzarellás csirkemell
  2015-02-27 22:08:42, péntek
 
  Baconbe göngyölt mozzarellás csirkemell

Hozzávalók:

1 egész csirkemell kifilézve

őrölt bors
20 dkg mozzarella sajt
bazsalikom
20 dkg szeletelt bacon

Elkészítés:

A húst lapjában bevágjuk, kihajtjuk és kiklopfoljuk, így kettő elég nagy szelet húst kapunk, amit jól fel tudunk majd tekerni. Sózzuk, borsozzuk.

4 szelet bacont egymás mellé helyezünk, az egyik csirkemellet ráfektetjük, megszórjuk bazsalikommal, és a sajt felét szeletelve a húsra tesszük, feltekerjük a szalonnával együtt. A másik felét ugyanígy készítjük el. Olívaolajjal megkent tűzálló tálba tesszük, és előmelegített sütőben 165 fokon pirosra sütjük.





Megjegyzés:

Szerintem nagyon finom!

A receptet és a fotót Regi22 küldte. Köszönjük!

Forrás: Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek-húsos   
Lagzis leves
  2015-02-27 22:06:56, péntek
 
  Lagzis leves

Hozzávalók 6 személyre:

80 dkg apróra vágott borjúhús
4 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa
1 kisebb zeller
1 nagy fej vöröshagyma
20 dkg gomba
10 dkg zöldborsó
2 tyúkhúsleveskocka
2,5 dl tejszín
2 evőkanál liszt
friss vagy szárított kapor
1 citrom
ételízesítő
bors
vaj

Elkészítés:

1.) A hagymát nagyon apróra vágjuk (én aprítógéppel szoktam, úgy lesz kb. egyforma pici), kevés vajon 1-2 percig előpároljuk. Beletesszük a borjúhúst és a zöldségeket (kivéve a borsót), és jó magas lángon kicsit pirítunk rajta.

2.) A 2 kanál liszttel megszórjuk, elkeverjük, és felengedjük annyi vízzel, hogy jól ellepje. Mehet bele a 2 tyúkhúsleveskocka, ételízesítő vagy só és bors.

3.) Lassan főzzük, kb. 1 óra múlva hozzáadjuk a borsót is.

4.) Ha a leves és a zöldségek megpuhultak, tejszínnel dúsítjuk, még mielőtt újra forrna, elzárjuk és ízlés szerint megszórjuk a kaporlevéllel. Hámozott, vékonyra vágott citromkarikákat (4-5) rakunk bele.

Megjegyzés:

Abszolút családi favorit. Minden nagyobb ünnepen ezt kötelező gyártanom. Soha nem maradt még belőle.

Egy helyi étterem receptjei között találtam rá, ők nevezik így. Nem túl öreg marhahús is jó bele, mégis olcsóbb, mint a borjú. Szárnyasból is kipróbáltuk már, de így az igazi. Jó étvágyat hozzá!

A receptet Ancsiska küldte. Köszönjük!

Forrás: Mindmegette.hu
 
 
0 komment , kategória:  Receptek-levesek  
Tőkehalmájas saláta
  2015-02-27 21:59:55, péntek
 
  Tőkehalmájas saláta

Hozzávalók:

2 doboz tőkehalmáj
1 közepes kígyóuborka
2 db közepes nagyságú paradicsom
1 kisebb fej vöröshagyma

1 mokkáskanál őrölt színes bors
2 kávéskanál citromlé
ízlés szerint kapor /friss vagy szárított/
rózsabors
citromkarika a díszítéshez

Elkészítés:

Az uborkát, a paradicsomot és a vöröshagymát megtisztítjuk, majd apró kockára vágjuk. A májat kivesszük a konzervből és jól lecsepegtetjük.

Egy kisebb tálban az összes olajat sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a citromlét és az apróra vágott kaprot, jól összekeverjük. A salátaalaphoz adjuk a zöldségféléket, ismét összekeverjük. A májat kisebb-nagyobb darabokban tesszük a salátához, majd óvatosan összekeverjük.

Tálalásig hideg helyen /hűtőben/ tároljuk.





Megjegyzés:

Pirítóskenyérrel is finom. A legfinomabb mája a tőkehalnak van, melyből a tőkemájolajat készítik, ami rendkivül egészséges, tápláló.

A receptet és a fotót Buksz39 küldte. Köszönjük!

Forrás: Mindmegette.hu


 
 
0 komment , kategória:  Receptek:saláta,hidegtál,egyéb  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2015.01 2015. Február 2015.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
232425262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 278 db bejegyzés
e év: 4135 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2287
  • e Hét: 6801
  • e Hónap: 11839
  • e Év: 141546
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.