|
2015-02-09 05:04:29, hétfő
|
| |
| |
A Duna Tévén követhető Takaró Mihály irodalmi műsora, a Magyar klasszikusok új köntösben. Olykor elcsípek egy-egy adást. Ma reggel szerencsém volt, s időben bekapcsolódtam a harmadik, Petőfi Sándorról szóló irodalmi portré bemutatásába. Az ott elhangzott versek közül a Szörnyű idő című utolsó ránk maradt versét idemásolom:
Petőfi Sándor: Szörnyű idő...
Szörnyű idő, szörnyű idő!
S a szörnyűség mindegyre nő.
Talán az ég,
Megesküvék,
Hogy a magyart kiirtja.
Minden tagunkból vérezünk,
Hogy is ne? villog ellenünk
A fél világnak kardja.
És ott elől a háború
Csak a kisebb baj;szomorúbb,
Mi hátul áll,
A döghalál.
Be kijutott a részed
Isten csapásiból, o hon,
Folyvást arat határidon
Két kézzel az enyészet.
Egy szálig elveszünk-e mi?
Vagy fog maradni valaki,
Leírni e
Vad fekete
Időket a világnak?
S ha lesz ember, ki megmarad,
El tudja e gyászdolgokat
Beszélni, mint valának?
S ha elbeszéli úgy, amint
Megértük ezeket mi mind:
Akad-e majd,
Ki ennyi bajt
Higgyen, hogy ez történet?
És e beszédet nem veszi
Egy őrült, rémülésteli,
zavart ész meséjének?
(Mezőberény, 1849. július 6-17.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
