|
2015-02-09 09:23:01, hétfő
|
| |
| |
Miből gondolja bárki is, hogy pont rám, a törvényen kívülire lenne szüksége a szervezkedéséhez?
Nem inkább nekem kellene esdve kérni Önöket, hogy segítsenek nekem végre kiszabadulni abból a házi őrizetből, amivé tehette otthonomat a mindenkori hatalmat kiszolgáló - titkos-szolgálati- rokonnak álcázott megbizott? Aki zsarolhatósága miatt bármit megtesz azért, hogy úgy éljem le az életemet, mintha meg sem születtem volna és soha semmiben nem lettem volna segítségére sem a családnak (amelyik ,,fölnevelt") sem, pedig a nagyobb közösségnek!
Csak szabad ember küzdhet mások, vagy bárki szabadulásáért!
Talán, ezért támad engem az, akit húgomnak hittem "szüleink" haláláig... 1976 óta, az első rádiós szereplésem óta - valóságos erkölcsi megsemmisítő hadjáratott indít ellenem...
De már korábban is, amikor ott éltem közöttük, velük és mindig, mindent elvettek és elvitattak tőlem, de még az érdemeimet is ellenemre voltak képesek fordítani... Én meg - egyszer csak nemet mondtam - és nem adtam oda azt a pénzt, amit az első válásomkor lelépésként megítélt nekem a bíróság, mert ott voltam kénytelen hagyni a lakást az elvált férjnek.
Ebből a pénzből tudtam - három év múlva - befizetni egy lakótelepi lakásra, azzal a kollégámmal, akit kiszemeltek számomra! Ő lett a gyerekeim apja...
Ezt sem tudja megbocsájtani nekem a húgom...
És azt sem, hogy kitartottam a gyerekeim apja mellett, aki, pedig mindig minden létező módon el akart maga mellől üldözni!
Csakhogy, nekem akkor sem volt hova menni!
Anya azzal küldött el abból a házból, amit szülőinek hittem, hogy:
- "ide többé nincs visszaút!".
De, minden hiába, mert ,,hála" az ármánykodásuknak, mindig színre léptek, amikor valamiben sikeres kezdtem lenni és mindent tönkretettek.
Amikor másodszor is el akartam válni - még a lakótelepen - azt mondta nekem a gyermekeim apja, hogy
- ,,Mehetsz amerre látsz, mert a lakást nekem fogják ítélni és ezért a gyerekeket is... Akiket kénytelen leszek államiba gondozásba adni, hiszen, nekem muszáj dolgozni."!
Ezért, aztán belebetegedtem abba a csapdahelyzetbe, amibe a hajléktalanság réme miatt keveredtem, és egy hónapig voltam kórházban a kis-intenzíven... Kicsi lányom akkor még csak két és fél éves volt és miatta összeszorított fogakkal meggyógyultam, hogy mielőtt ott lehessek mellette oltalmazó szeretetemmel... Nehogy államiba adják, míg én betegeskedek!
*
Ez így ment hosszú éveken keresztül... Amikor sikerült valódi házasságnak látszó harmóniát csempészni abba, amit családnak neveznek az emberek, mindig színre lépett a testvérem, aki választékos módon meg tudta keseríteni az életemet, életünket. Valami miatt rettenetesen zsarolható gyermekeim apja és ezért, mindig ellenünk volt képes fordítani.
Úgyhogy, amikor 1981-ben a lakótelepről - családostól visszaköltöztem oda, ahol fölnőttünk a húgommal - egy öreg kis kertes házba...- amikor anya első agyvérzése történt... hogy a közelébe lehessek... - akkor meg ez volt a baj!!!
Na, de megírtam én ezt már oly sokszor és sokféle műfajban, hogy már belebetegszem ezekbe a magyarázkodásokba...
A lényeg, hogy amikor anya másodszor is agyvérzést kapott 1996-ban, akkor elesett és combnyaktörést szenvedett. Két évig ki sem kelt a betegágyból... Majd, amikor meghalt, a testvérem ismét harcba kezdett azért az örökségért, amiről le akartam mondani a javára...
Viszont, ezért meg a ,,férjnek álcázott" gondnokság alá akart helyeztetni... Kilenc hónapig eljártam egy kórház pszichiátriájára, ahol minden alkalommal leadtam azt a kézzel írott változatát annak, ami annyira fájt, hogy már valósággal megsemmisültem tőle és képtelen voltam élő szóban beszélni róla...
A vezető pszichiáter(nő) azt mondta, hogy:
- ,,Maga egy túlélő, aki nagyon jól ír. Ne hagyja abba! Sajnos, a hatalom ellen nincs a pszichiátriának gyógymódja."
Ezért, aztán maradt a házi őrizet kiépítése és személyem olymértékű megfigyelése - rokonnak álcázott személyek által - hogy úgy tengetem azt, ami életnek látszik, mint egy partra húzott háló(zat)ban vergődő hal...
Ezért téma ez ismét, mert 2015. jan. 24-i keltezésű postai pecséttel ellátott borítékban megküldött levelével - ismét színre lépett az egyetlen testvérem.
http://furaila.xfree.hu/265085
*
Ezek miatt a gyűlölködő, hazug és aljas, lejárató vádak miatt felszakadtak soha be nem gyógyuló sebeim és ismét elővettem a kunszentmiklósi tanyáról szóló pályamunkámat és elkezdtem a blogomba is feltölteni... részletekben...azt, amit már oly sokszor a facés oldalaimra is bemásoltam...
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=135606&n=furaila&blog
Mert, bizony, én mindig ebből az egyből tudok erőt meríteni... Abból a hat évből, amit ott töltöttem - nagyszüleim és kedvenc nénikém - szeretetétől övezve...
Volt 2003-ban egy kunszentmiklósi néprajzi pályázat,
http://furaila.xfree.hu/265085
amire elküldtem egy pályamunkát képekkel.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=130291&n=furaila&blog _cim=Helytörténeti-néprajzi hagyományok Képek itt: http://furaila.xfree.hu/33600
*
Ezzel is sikerült díjat nyerni, majd ez is le lett ,,árnyékolva" azóta is!!!
http://furaila.xfree.hu/265085
Bődi Szabolcs polgármester a Városházán a ruhatár egyik szegletében nyomta a kezembe a borítékot!!! Miközben, a többi nyertesnek nagy ünnepséget rendeztek 9 órakor, még a testületi ülés előtt. Engem meg odarendeltek du. 2, azaz tizennégy órára...
https://www.facebook.com/notes/b%C3%B3na-m%C3%A1ria-ilona/helyt%C3%B6rt%C3%A9neti -n%C3%A9prajzi-hagyom%C3%A1nyok-kunszentmikl%C3%B3son-%C3%A9s-pesterzs%C3%A9beten -bpxxker/712767808759218
*
Közben meg azzal fájdítják a szívemet mindenhol és mindenkor, hogy csakis rajtam múlik hogyan alakítom az életemet! Mindezt, a szabadnak mondott országban, szabad állampolgárként élő szabad emberek teszik! Elkerülve a figyelmét mindenkinek, hogy évtizedek óta folytatott küzdelmem ellenére (vagy éppen azért!) sem vagyok szabad ember!
Küzdelmem írott változata itt is olvasható a facén.
https://www.facebook.com/notes/b%C3%B3na-m%C3%A1ria-ilona/01-neh%C3%A9z-sors%C3%B As%C3%A1g-keresztje-a-m%C3%BAltban-%C3%A9s-a-jelenben/700963086606357 NEHÉZ-SORSÚSÁG KERESZTJE A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN 1 RÉSZ.
A blogomban is olvasható, ha esetleg a facé letiltotta volna.
Nehéz-sorsúság keresztje a múltban és a jelenben 1-től 34. részek a furaila blogban:
1. rész: Negatív diszkriminációk sora ért minket http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128978&n=furaila&blog
Képek az 1. részhez itt: http://furaila.xfree.hu/259949
és még itt:
28. Oknyomozati leírás (nehéz-sorsúság) Gyűlölködők
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=129827&n=furaila&blog _cím=28.Gyűlölködők
Képek itt: http://furaila.xfree.hu/260876
34. rész Oknyomozati leírás (nehéz-sorsúság) Véglegesen törvényen kívül helyeztek
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=130170&n=furaila&blog _cim=34.Véglegesen törvényen kívül helyeztek
Képek itt: http://furaila.xfree.hu/261221
*
Testvérem a legutóbbi - 2015.01.24-i postai pecséttel ellátott levelében
http://furaila.xfree.hu/265085
kitért arra ismét, hogy mennyire zavarja őt az, hogy nekem is Bóna a családnevem.
Ebben is igazságtalanul vádol, mert már bírósághoz is fordultam származási múltam kiderítése céljából... http://furaila.xfree.hu/261221
Anya, a halála előtt megvallotta nekem, hogy nem ő szült engem, viszont azt már nem tudta elmondani, hogy ki az, mert annyira rettegett, hogy elájult...
Húgom még azt is megírta nekem, hogy:
- a "papa is csak a nevére vett..".
http://furaila.xfree.hu/260876
Itt látható a levele, melyben azt is megígérte, hogy milyen ,,szemét" embernek tart és el fogja mindenkinek mondani, hogy hasznot húztam szüleink halálából... Kár, hogy nem hajlandó tudomást venni arról, hogy én a hagyatéki tárgyaláskor már olyan lelkiállapotban voltam, hogy kénytelen voltam megbízni a férjnek álcázottat, hogy járjon el a nevemben... Tettem ezt azért, mert le akartam mondani húgom javára a rám eső örökrészemről, de ő erről hallani sem akart! Sőt, minden elképesztő módon meg akart akadályozni!
Mi-tagadás, összeroppantam ez alatt a rettenetes lelki terror alatt!
Az adott erőt, hogy nyomozásba kezdtem és mindent leírtam, dokumentáltam!
Amiért a rokonok elzárkóztak velem kapcsolatban és még szóba sem álltak velem, bírósághoz fordultam.
A bíróság, viszont elutasította az indítványomat, mondván, hogy azok a szüleim, akikre anyakönyveztek valamikor. Hogy mikor, azt nem tudom, mert a valódi anyakönyvem eltűnt és egy gyerekkori másolatával éltem le az életemet. http://furaila.xfree.hu/261221
Pedig, eltökélt szándékom volt, hogy felveszem a vélelmezett apám családnevét. Hosszas nyomozásba fogtam és meg is találtam a kunszentmiklósi szociális otthonban. Csakhogy, nem engedtek be hozzá! Mondván:
- ,,meghalt még a télön, szövődményös tüdőgyulladásban".
Ez nem volt igaz, mert fél év múlva kaptam egy telefont, hogy
- "... meghalt... és az önkormányzatnak kellett eltemettetni" - szégyenszemre...
http://furaila.xfree.hu/265085
Majd belepusztultam, amikor megtaláltam a sírját és láttam, hogy akkor még valóban élt!
Felkerestem azt az unokatestvéremet, aki akkor még ott dolgozott a szoc.otthonban, mint ápoló és ő azt mondta:
- ,,Mőgérdömölte a halált, mert rossz- csúnya szájú embör volt!"
*
Ez az egész olymértékű taszító hatással volt rám, hogy 2005. novemberében benyújtottam a válókeresetet és sikerült is elválnom... 2006 április 27-én mondták ki, hogy közös beleegyezéssel elvált lettem, és visszavettem a "lánykori" nevemet... http://furaila.xfree.hu/265085
A sors fintora, hogy úgy lettem másodszor is "elvált asszony", hogy még soha nem voltam senkinek a felesége! (De ezt is megírtam már az oly vitatott Tiborca történetében.) Sajnos, azóta sem tudtam elköltözni házi őrizetemből, mert olyan kevéske a nyugdíjam, amit a varrónői munkám után jár nekem, hogy abból csak a híd alá mehetnék hajléktalannak...
Így megy ez ebben az országban. Ezért, kínomban kitaláltam magamnak egy álnevet, amivel aláírom a jövőbeli írásaimat...
Matriota Milona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
