|
2015-03-02 11:37:45, hétfő
|
| |
| |
1990-ben úgy néztem Hazánkra: Magyarországra, mint egy felújításra-átépítésre-újjáépítésre szoruló épületre, amelyikből nincs hova költözni a bontás-építés ideje alatt - ahol, elviselve minden kényelmetlenséget - élni kell tovább az életet... Gyerekeket gondozva, nevelve, iskoláztatva és folyamatosan tanulva az együttélést a régi lebontása és az újjáépítés közben kialakult élethelyzettel...
Így telt el 25 év az életünkből és mára már felnőtt középkorúvá váltak az akkori kisgyermekek, akik közül páran külföldre menekültek.
Külföldön megtapasztalták, hogy lehet boldogulni, ha nagyon akar valaki... Majd, hazajőve azt tapasztalják, hogy mennyire rosszul folytak itthon a dolgok, mert bizony élhetetlen legalább 4 millió szegény számára az, amit évtizedek óta megpróbáltunk megmentve felújítani.
Mára már kiderült ugyanis, hogy le kell teljesen bontani, amit felújítgattunk és új alapozással kell kezdeni az országépítést. Úgy, hogy közben nincs hova költöznünk az ÉPÍTKEZÉS idejére...
Mégis vállalnunk kell, ha nem akarjuk azt, hogy összeomoljon az ország, és maga alá temesse a benne élőket!
Bátorításul, példaként gondoljunk a kazakisztáni madjar rokonainkra, akikkel 2007-ben találkozott egy magyar kutatócsoport először. Egy olyan városban - amelyik a szovjetek kivonulása után - elhagyott gettók tömegévé silányult.
A madjarok, viszont úgy tudtak túlélni mindent, és megtartani identitásukat, hogy berendezkedtek egy önellátó (autokart) háztartásra a családon és a kisebbségi közösségen belül.
- Megőrizték a családi történelmeiket olyannyira, hogy bárki, akit megkérdeztél ükök ükig visszamenőleg le tudta rajzolni a családfáját.
Erről az jut eszembe, hogy nálunk sem ártana tudni minden családban a genetikai leszármazási múltat, vagyis, hogy ki fia borja is az ember valójában. Ismerni kellene, hogy ezeknek az ősöknek milyen szerepet vagy sorsot kellett vállalniuk a különböző történelmi időkben és harcokban... legalább az I. világháborútól kezdődően... Mert, - szerintem ennek TUDÁSA meghatározhatja az utódok hozzáállását abban, hogy az ősei jó példáját követve, vagy a rossz példából okulva tervezze meg saját életprogramját...
Arról nem is beszélve, hogy ezek a magántörténelmek adják egy nemzet, vagy nemzetiség történelmét.
A 2008-as Kurultaj már itt Magyarországon, Kunszentmiklóson - (a közben szikes pusztává vált nagyszüleim volt birtokán) - lett megrendezve. A 3 napos rendezvénynek az volt a célja, hogy sok-mindent megtanuljunk egymástól. Mi, magyarok például a madjarok (ugyanúgy magyarnak, vagy madzsarnak ejtik) túlélési technikáit tanulhatjuk meg. Jól jöhet még ezen tudás, ha borul a civilizációs társadalmi építmény..
(Folyt. Köv.)
Bóna Mária Ilona
(Kéretik a volt szovjeteket nem azonosítani a mai oroszokkal!)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
