|
2015-03-27 22:15:32, péntek
|
| |
| |
A SZOMSZÉD TEHENE
Elfordította a kulcsot, majd kézikocsijával megkezdte napi rutinját. Rövid vásárlókörút, kis beszélgetés a barátnőkkel, pihenés a közeli parkban.
Takács Lajosné minden napja hasonlóan telt, mióta cukrász férje egy hosszú betegség után magára hagyta. A kis Anna már húsz éve nem lakik velük, egyedül neveli kislányát az ország másik végében, mert Sára apja elhagyta őket egy 10 évvel fiatalabb nő miatt. A hétvégén csajos napok jönnek, hármasban a nyakukba veszik a várost, fodrász, kozmetikus, állatkert, mozi.
Holnap érkeznek a lányok, három hónapja nem találkoztak, csak telefonon tartották a kapcsolatot. Az a fránya internet, Anna mindig győzködi, hogy vezettesse be és akkor gyakrabban tudnak beszélni, meg valamilyen programmal, ingyen is tudnának beszélni, úgy, hogy láthatná is az unokáját, de nem.
- Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy tanuljak,- mondogatja mindig mikor lánya felhozza a témát. Vannak akik már nem képesek fejlődni. Eleget tanultam mikor kislány voltam, nincs kedvem az új dolgokhoz. Még hogy a jó pap holtig tanul. Ő biztos nem szenvedett a számtannal az elemiben. Tanultam már eleget és annak sem lett meg a kellő eredménye. Élelmiszerbolti eladó, harmincöt év egy üzletben. Olyan hűséges vevőkörrel, amit még a szomszéd nagyáruház igazgatója is irigyelt. Ideje meglátogatni a bank automatát. A hétvégi csajos napra kell egy kis mozgó tőke, a kis Sárának születésnapja lesz, már a tizedik. A gondolatok cikáznak Aranka fejében miközben az automata gombjait nyomkodja, gépiesen. Egy újabb hitel, pedig csak 23-a van, még legalább két hét a nyugdíjig, de ez az ötvenezer forint kell a hétvégére, még kevés is. Az étkezés megint háttérbe szorul. Minek annyit enni, csak elhízik az ember. Menjünk haza, ideje egy kicsit takarítani.
Hazaérve a bevásárló szatyor a konyhapulton piheni ki a kirándulás fáradalmait, benne fekszik, megbújva az a kis far-hát és tepertő, ami az elkövetkező napok menüsora lesz. Minden a helyére kerül, és a fagyasztóból is kikerült a kacsa nyaka egy jóízű leves főszereplője. Éppen rottyan egyet, mikor csengetnek. Aranka az ajtóhoz lép, és látja, hogy két fiatal áll az ajtó előtt.
- Jó napot! - hangzik egy fiatal nő hangja.
A kukucskán keresztül Aranka felméri látogatóit. Egy fiatal szőke nő, jól öltözött, szimpatikus, tisztára mint Olivia Newton John fiatalon, mellette egy alacsony barna férfi, gesztenye barna szemekkel, olyan mint a szomszéd Gizike unokaöcse a Mátéka.
- Miben segíthetek? - szólt ki a meglepett asszony.
- Csak pár percre zavarnánk, a segítségét szeretnénk kérni. Megtenné, hogy beenged bennünket?
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e, egyedül vagyok itthon.
- Csak érdeklődni szeretnénk a szomszéd ház után.
- Nem tudok róla, hogy árulnák a házat.
- Mekkora a ház és mekkora a telek?
- Hát jöjjenek be, főzök egy kávét.
Aranka beengedi a szimpatikus, de számára idegen személyeket és leülteti őket a konyhában.
- Szóval a szomszéd házat szeretnék megvásárolni?
- Egyenlőre csak érdeklődnénk utána, nem tudja véletlenül a tulaj telefonszámát?
- De tudom, egy pillanat megnézem a szobában a naptáramat.
Aranka ezzel bement a szobába és a két idegen eközben az előszobában és a konyhában kutat Aranka holmija között.
- Na már, meg is van. Mindig máshova pakolom ezt a naptárt. Tessék, Dr. Kovács Lajos és itt a száma is.
- Köszönjük asszonyom a viszont látásra.
- Nem hívják fel?
- De igen, csak most sietnünk kell.
- Akkor viszontlátásra.
Ezzel az idegenek megszabadították Arankát az ötvenezer forintjától!
(650x433)(1).jpg)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pajzán történetek&mondák |
|
|
|
|
|
Offline
