|
2015-03-31 09:30:41, kedd
|
| |
| |
Kedves Gábor!
Ez nagyon tetszett és átveszem! Tanmesének mindig ideális!!!!
Mátyás király meg a pásztor
Tudjátok-e, mi az a lebbencs? Az a pásztorok reggelije meg ebédje meg vacsorája. Egy nagy zsák száraz lebbencstésztát visz ki magával a pásztor a pusztára tavaszon, kihajtáskor. Annak elégnek kell lennie a késő őszi szétverésig.
A száraz tésztát megfőzi a kondérban a kútvízzel, zsírozót hasogat belé, jó nagy marék paprikával megpirítja a tüzes lebbencslevest. Bojtárgyerek korában kezd el a lebbencsen élni, meg nem unja fehérhajú számadó gazda korára se. Az Isten áldása a lebbencsleves.
Most pedig hallgassátok meg a Mátyás király esetét a lebbenccsel!
Mikor még fiatal király volt Mátyás király, felöltözött parasztnak, mert meg akarta ismerni a népet. Jártában-keltében elérkezett egy szép nagy pusztára. Ott legeltette a birkát egy öreg juhász gazda a három bojtárjával. Éppen hozzákezdtek volna a reggelihez, mikor a tűz mellé toppan rongyos szűrben egy szegény vándorlegény.
Tisztességgel köszönt a pásztoroknak:
- Jó reggelt kívánok kendteknek, kedves egészségükre az éjszakai nyugodalmat!
Az öreg gazda mindjárt megkérdezte:
- Nem ehetnél öcsém?
- Kétszer se kérdje, gazduram - mondja a vándorlegény -, mert egyszerre megmondhatom, hogy leszaladt a nyál a nyelvemen ennek a levesnek a jó szagára.
- Ülj le hát te is, öcsém, lakjál jól isten nevében!
Kihoztak a kunyhóból még egy kisszéket, leültették a legényt a bojtárok közé, adtak a kezébe neki is egy hosszúnyelű vaskanalat. Mert így eszik a lebbencset a pásztorok, kisszékeken körös körül ülve a kondért. Hát amint a vándorlegény egypárszor megmártja a vaskanalat a lebbencsben, nagyot koppint az öklére a maga kanalával az öreg számadó.
- Aztán miért kaptam én ezt, gazduram?
- Azért kaptad, öcsém, hogy ne nyúlj a kondérba előre, mindig csak többivel egyszerre!
Jól van, esznek tovább. Egyszer csak az öreg számadó még sajgatósabbat koppint a vaskanalával a vendégnek az öklére. Hűnye a boldogját, felrántja az öklét a legény a szájához, megfújkálja.
- Hát ezt meg miért kaptam gazduram?
- Ezt csak azért, öcsém, hogy megtudd, sose nyúljál más elébe, csak magad elébe nyúlkálj a kondérba!
Akkor a vándorlegény felállt a kisszékről, lehajtotta a rongyos szűrt, ott állt aranyban, gyémántban.
- Tudjátok meg emberek, én vagyok Mátyás király!
Hát a szegény pásztorok mind térdre borultak előtte.
- Irgalom, kegyelem, felséges királyunk!
Mátyás király meg csak mosolygott:
- Keljetek fel jó pásztorok, nincs harag! Kend meg gazduram, feljön velem evvel a vaskanállal Buda várába, de aztán mind a nagyuraknak a kezére csapkodjon kend, mert az is mind előre nyúlkál a tálba, meg mind szereti a másik orra elől elkapkodni a falatot.
Így is lett. Tudjuk, a lebbencs törvényeivel uralkodott azok közt a haramia nagyurak közt Mátyás király.
(népmonda)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tőrténetek, bölcsességek |
|
|
|
|
|
Offline
