|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2015-04-21 23:23:52, kedd
|
| |
| |
Oscar Wilde: A rózsa és a csalogány (részlet)
A mesének az itt következő részlete elmondja, hogyan áldozza fel magát egy csalogány, hogy szíve vére révén egy rózsabokor kivirulhasson.
Amikor pedig a Hold fönn ragyogott az égen, a csalogány odarepült a rózsafához, és a tövisnek feszítette keblét. Egész éjszaka énekelt tövissel a keblében, és a hideg, dermedt Hold lehajolt hozzá, úgy hallgatta. Egész éjszaka énekelt, s a tövis egyre mélyebben és mélyebben fúródott keblébe, és a szíve vére egyre apadozott... És a rózsafa legfelső ágán virágba szökkent egy csodálatos rózsaszál... Mint a rózsa árnyéka az ezüsttükörben, mint a rózsa árnyéka a víz színén, olyan volt ez a rózsaszál, amely a fa legfelső ágán virágba szökkent. De a fa rákiáltott a csalogányra, hogy szegezze mellét erősebben a tövisnek. Szorosabban, kis csalogány kiáltott a fa , vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa! S így a csalogány még erősebben nekifeszítette keblét a tövisnek, és egyre hangosabban és hangosabban énekelt... És enyhe pír öntötte el a rózsa szirmait, ahogyan a vőlegény arca elpirul, amikor megcsókolja menyasszonya ajkát.
De a tövis még nem hatolt be a csalogány szívébe, s így a rózsa bimbós belseje fehér maradt, mert csak egy csalogány szíve vére festheti karmazsinpirosra egy feslő rózsa szirmait. És a fa rákiáltott a csalogányra, szorítsa magát jobban a tövishez. Szorosabban, kis csalogány kiáltott a fa vagy megvirrad, mielőtt elkészülne a rózsa!
S így a csalogány még erősebben feszítette keblét a tövisnek, és a tövis belefúródott a szívébe, és szegény madarat gyötrelmes kín járta át. Keservesen, egyre keservesebben fájt a seb, vadul, egyre vadabbul szállt az ének, mert a csalogány szerelemről dalolt, amelyet beteljesít a halál, a szerelemről, amely nem hal meg a sírban. És a csodálatos rózsaszál karmazsinpiros lett, mint a keleti égbolt rózsája...
Nézd, nézd kiáltott a fa, kivirult a rózsa! De a csalogány nem válaszolt, mert már holtan feküdt a magas fű között, tövissel a szívében
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-04-21 10:43:45, kedd
|
| |
| |
Van, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem érdekel, hogy ki mit csinál vagy ki mit mond. Amikor már nem foglalkozol másokkal és nem érdekelnek mások, mert rájössz, hogy csak egy dolog fontos az életedben: az, hogy boldog lehess. És ahhoz sokszor inkább nem kellenek mások.....
Lesznek, akik úgy bántanak meg, hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban... Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók... lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van... fáradalmas, izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak..."
Aki menni akar, engedjük el. Aki nem tudja mit akar, küldjük el. Aki a kezét nyújtja, fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni, pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást, mégis önzetlenül képes adni, annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni, az gyáva. Aki meri vállalni a bukást, az bátor. És aki tud néha sírni, az mer szeretni is. Link
Tanúságos történet. szerző: ismeretlen
Néhány évvel ezelőtt történt az egyik előkelő szálloda fényesen kivilágított termében. Egy előkelő, gazdag ifjú vacsorát adott barátai tiszteletére. Finom ételek és borok kerültek az asztalra és jó hangulat uralkodott a vendégek között. A vacsora végén felállt a vendéglátó ifjú és így szólt a jelenlevőkhöz:
Kedves barátaim! Azért hívtalak ma össze titeket, hogy elbúcsúzzam.
Azt gondoljátok, hogy gazdag vagyok, pedig tévedtek. Alig kaptam valamit az atyai örökségből. De mert fiatal vagyok és előttem az élet, holnap reggel Ausztráliába indulok szerencsét próbálni. Most pedig jól jegyezzétek meg, amit mondok: mához hét évre újra itt leszek ebben a teremben. Ha kedvez a szerencse és sikerül vállalkozásom, akkor mindnyájatokat ünnepi vacsorával és gazdag ajándékkal várlak. Ha pedig cserbenhagyna a szerencse, akkor is jöjjetek el és egy szerény vacsorával megvendégellek titeket.
Az egybegyűlt vendégek lelkesen fogadták a bejelentést és megígérték, hogy teljesítik barátjuk kívánságát. Elmúlt hét esztendő és az egykori vendégek levelet kaptak Ausztráliából hazatért barátjuktól: szegényen utaztam cl és nyomorultul tértem vissza. Mielőtt újabb kísérletet tennék a vagyonszerzésre, szeretnélek viszontlátni titeket. Ezért azt kérem, hogy teljesítsétek ígéreteket és holnap este legyetek a megbeszélt szállodában. Remélem senki sem marad távol a baráti összejövetelről!
A levelet író ifjú már nyolc napja visszatért Ausztráliából és súlyos betegen feküdt a szálloda egyik szobájában. Odakint nagy vagyont szerzett és gazdag emberként tért vissza hazájába. Sajnos azonban a vagyonszerzés egészségébe került. A levelet most azért küldte el barátainak, hogy ezzel próbára tegye hűségüket. Már készen volt a végrendelet is. Vagyonát azok a barátok kapják, akik teljesítik ígéretüket és a megbeszélt este megjelennek a szállodában. Mindezt titkárára bízta. A kitűzött nap elérkezett és gazdája képviseletében. a titkár jelent meg a szálloda nagytermében. Kilencet, tízet, tizenkettőt ütött az óra és nem jött senki. Ekkor derült ki, hogy a sok ,,jó barát" közül egy sem volt igazi barátja a gazdag, de haldokló embernek.
Másnap mindenről beszámolt a titkár főnökének. Szomorúan hallgatta és megvetően szólt az emberek megbízhatatlanságáról. Összetépte végrendeletét és egész vagyonát a város árvaházára hagyta
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-04-21 09:58:48, kedd
|
| |
| |
Igaz történet: Én vagy a feleséged? Választanod kell!
A negyvenedik születésnapomig töretlenül hittem abban, hogy egyszer megtalálom a páromat. Akkor már nyolc éve nem volt tartós kapcsolatom, csak pár hónapig tartó futó románcok. A születésnapom után azonban úgy döntöttem, új életet kezdek. Kapóra jött egy új állásajánlat, úgy gondoltam, új hely, új emberek, biztosan nem véletlen, hogy éppen most kerestek meg.
A csapat, amibe kerültem, nem volt éppen biztató ismerkedés szempontjából. Volt egy fiatal, elvált nő, két gyerekkel, kicsattanó életkedvvel, és két igazi családapa. Legalábbis ez volt az első benyomásom. Szemmel láthatóan jól megvoltak ők hárman, de hamar elfogadtak, megszerettek.
Teltek a hetek, és számomra egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Kristóf, az egyik kollégánk szerelmes Vikibe, de a nő mindig visszaverte a rohamot.
Közben az együtt eltöltött ebédek, munkahelyi bulik során kiderült, hogy sok közös témánk van Kristóffal. Kedves volt, de semmi több.
Randira hívott
Egy forró, szombati napon aztán megcsörrent a telefonom.
- Andi, lesz egy koncert este... - kezdte iszonyú zavartan, aztán elhallgatott.
- Igen? - tetszett a zavara, olyan kisfiús volt.
- Szóval, azt szeretném kérdezni, hogy eljössz velem?
- A feleséged? - kérdeztem.
- Ó, a hétvégére elváltam... Megint elutazott - tette hozzá magyarázólag.
- Akkor nem bánom, menjünk! - válaszoltam hirtelen, még mielőtt meggondolhattam volna magam.
A koncert nagyon jó volt, és én kimondottan élveztem, hogy egy férfival vagyok, végre nem egyedül vagy a barátnőimmel. Hazafelé a taxiban megsimogatta a kezemet, és én nem húztam el, hagytam, hiszen jólesett az érintése. Amikor aztán hajnalban megköszönte a szép estét egy SMS-ben, boldogan aludtam el. A reggeli ébresztő telefon után pedig úgy éreztem, mégis nő vagyok és nincs veszve semmi sem.
Ha ló nincs, számár is jó?
Hétfőn aztán jött a keserű felismerés: azért hívott engem, mert Viki nemet mondott. Ezt Viki mondta el, minden hátsó szándék nélkül, sőt kicsit bosszúsan is.
- De most már megértette, azt hiszem. Megmondtam neki, hogy én vele soha nem megyek el sehová, nem kell bonyolítani az életemet, így is van elég bajom - tette hozzá.
- Mi a baj? - kérdezte Kristóf, amikor egy percre kettesben maradtunk.
- Ha ló nincs, a szamár is jó? - kérdeztem sértetten.
Azonnal tudta, mire gondolok.
- Ne haragudj, olyan hülyén jött ki ez az egész...
- Igen, szerintem is. De nem baj. Én jól éreztem magam, és köszönöm.
Legszívesebben sírva fakadtam volna, de nem tettem. Megbántott, de túlélem - határoztam el. A következő napokban aztán enyhült a sértettségem, ezért amikor egyik vasárnapra kirándulni hívott, igent mondtam.
- Hová utazik a te tökéletes feleséged ilyen sokat? - kérdeztem tőle.
- Egy dán cégnél dolgozik, gyakran utaznak ki a telephelyre. De miért mondod mindig, hogy tökéletes?
Megcsóváltam a fejemet.
- Nem én mondom, hanem te. ,,Az Emi csodálatosan főz, remekül neveli a gyereket, okos, több nyelven beszél..."
- Ez igaz. De mégis veled vagyok most itt...
- Csodálkozom is. És nem értem.
Megállt, rám nézett, tekintetéből szomorúság áradt.
- Még én sem értem. Csak azt tudom, hogy egy ideje nem találom a helyemet. Húsz év nagy idő egy házasságban, megváltozik minden.
- És neked hiányzik valami - jegyeztem meg halkan. - Egy kis kaland...
Két kezébe fogta az arcomat, kényszerített, hogy ránézzek.
- Soha életemben nem volt egy kalandom sem. Még csak meg sem néztem komolyabban senkit.
Rádöbbentettél, hogy lehetek még szerelmes
Kiszabadítottam magam.
- Hát Viki?
- Viki rádöbbentett arra, hogy férfi vagyok. Hogy vannak még törékeny, gyámolításra szoruló nők, nem csak olyanok, mint Emi.
- És én?
- Te pedig rádöbbentettél arra, hogy érezhetek még valamit. Hogy lehetek még szerelmes...
Megcsókolt, finoman, puhatolózva. Nem volt határozott, sőt inkább bizonytalan, mint aki először csókolózik.
- Elszoktam már - mosolygott zavartan, és én nem tudtam, hogy ennek örülnöm kell, vagy inkább szomorkodni rajta.
Szó nélkül mentünk vissza az autóhoz, és elindultunk hozzám. Akartam, hogy feljöjjön, és mégis megrettentem. Egy nős férfi nem megoldás semmire, csak könnyeket és fájdalmat fog okozni, ebben biztos voltam.
Kristóf zavartan állt a nappalim közepén, mint aki nem tudja, mit tegyen.
Először sután, ügyetlenül...
Elé álltam, lassan kigomboltam az ingét. Elkapta a csuklómat, alig hallottam, amikor mély hangján megszólalt:
- Vigyázz, mert innét nincs visszaút! Én nem olyan vagyok...
- Én sem olyan vagyok - kaptam fel a fejemet. - Lehet, hogy inkább neked kellene vigyázni! Nem húszéves csitri vagyok, akit megszédített az ősz halántékod...
- Akkor vigyázzunk együtt - súgta a fülembe, és a karjába kapott.
Annyira akartam, és annyira vágytam rá, mégsem sikerült az első együttlétünk.
- Mi a baj? - mondtam a legbutább mondatot, amit csak ilyenkor lehet, de egyszerűen nem tudtam mást kérdezni.
- Ne haragudj! - fordult felém - Azért történt, mert kívánlak, iszonyúan! Tudom, hogy ezt nehéz elhinni, de így van!
- Jézusom, mi lenne, ha nem kívánnál? - szipogtam. Sajnáltam magamat, és ezen az sem segített, hogy Kristóf is elsírta magát.
Próbáltam a lehető leggyorsabban eltűnni a fürdő mélyén, és elég időt hagytam, hogy Kristóf is felöltözzön.
- Sajnálom - mondta, amikor megjelentem az ajtóban.
- Hát még én... Hihetetlen, hogy ilyen hatással vagyok a pasikra. Évekig semmi, aztán pedig jössz te, és lelombozlak egy perc alatt...
- De nem a te hibád, hányszor mondjam még! - kiáltott fel. Láttam a tekintetén, hogy valami megváltozott.
Fájt, ahogy megölelt, durván tépte szét a blúzomat. Tiltakoztam, de hiába. Soha még szeretkezés nem volt olyan fájdalmasan szép, mint akkor. Kétségbeesetten kapaszkodtunk egymásba, bizonyítani akartunk valamit, amit nem kellett volna.
Mindketten boldogak voltunk
Jó érzés volt, hogy végre ismét van férfi mellettem. Ha csöpögött a csap, megszerelte, ha szervizbe kellett vinni az autómat, elkísért. Örültem, hogy van nekem és ő is boldog volt. Sokkal többet nevetett, felszabadult volt, és jókedvű.
Nem tudtam, mit hoz a jövő, egyszerűen jól éreztem magam vele. Soha nem gondoltam bele, hogy ha tőlem elmegy - ha hazamegy -, mi történik ott vele. Gyereket akartam tőle, de csakis vele együtt. Nem akartam siettetni, hittem abban, hogy nekünk van jövőnk együtt. Vártam rá türelmesen. Karácsony közeledtével azonban kezdett minden megváltozni.
- Nem szeretnék egyedül ünnepelni - mondtam neki egy borongós decemberi napon.
- Tudom, drágám - mondta. - Nem tudom ezt megoldani, hidd el. Nem tehetem meg Emivel, hogy pont karácsony előtt jelentem be, hogy szerelmes vagyok...
- Remek védekezés, kösz. Szóval, én legyek rá tekintettel, én legyek megértő.
- Adj még időt! Az ünnepeket még otthon kell töltenem.
Zokogva rohantam ki a szobából, de tudtam, hiába minden.
Rettegve vártam a karácsonyt, még fát sem vettem magamnak
Szüleim halála óta a nővéreméknél és a barátaimnál töltöttem a szentestét, a többi napon pedig hozzám jöttek vendégek. Most lemondtam minden programot, azt mondtam, elutazom. Első nap fel sem keltem, vártam, hogy Kristóf becsönget vagy hogy legalább felhív. Amikor másnap délutánra nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog jönni, még jobban sajnáltam magam. Ott, akkor megfogadtam, hogy januártól minden más lesz. Ha nem engem választ, akkor vége...
Az ünnepek után, az első munkanap csöngettek. Már csak dagadt, karikás szemem árulkodott arról, milyen szép karácsonyom volt.
Kristóf állt az ajtóban, fáradtan, szomorúan.
- Hiányoztál.
- Ezt nem hiszem. Talán akkor megemelted volna a telefont.
- Nem tudtam telefonálni, állandóan ott volt valaki.
Beteljesült a szerelmed, vagy épp ellenkezőleg: nagyot csalódtál valakiben, netán csúnyán átvert a kedvesed? Olyan helyzetbe kerültél, amit jobban fel tudsz dolgozni, ha megosztod valakivel? Megnyugtató szavakra vagy tanácsra vágysz? Ha szívesen kiírnád magadból a történetedet, az igaztortenet@kiskegyed.hu címre várjuk.
- Én meg itt voltam. Egyedül.
- Annyira bánt... Ne haragudj.
- Nem haragszom. De döntöttem. Január elsején vagy itt vagy mellettem, vagy soha többé nem akarlak látni. Döntened kell: vagy ő, vagy én. Ez ilyen egyszerű. Mondtam, hogy vigyázni kell velem. És most menj el!
Nem voltam biztos abban, hogy engem választ
Még láttam, ahogy a lifthez megy, aztán becsaptam az ajtót. Sírva támaszkodtam a falhoz, és csak órák múlva tértem magamhoz, a hideg padlón feküdve. Biztos voltam benne, hogy mindörökre vége.
Szilveszter délutánján csöngött a telefon. Kristóf volt.
- Tudod, hol vagyok?
- Nem, fogalmam sincs.
- Ott járok, ahol akkor szoktam, amikor hozzád indulok, és már majdnem ott vagyok - felelte. Az ablakhoz rohantam, kapcsolatunk elején ugyanis mindig a ház előtt állva hívott fel, hogy már elindult és itt is van...
Ott állt az autók között, a szállingózó hópelyhek beborították fekete haját, kabátját.
- Lejövök! - kiáltottam, és már futottam is. Szinte repültem a karjába.
- Mi történt? - kérdeztem két csók között.
- Megmondtam Eminek, hogy vége - súgta. Azt hittem, rosszul hallok.
- Iszonyú volt?
- Iszonyú. Most szeress, nagyon, kérlek!
Nem kellett kérnie, szerettem. És ő is szertett. A sok magányos, egyedül töltött éjszaka után végre mellettem aludt és mellettemsd el a történetet
ébredt. Biztos voltam benne, hogy az új év új életet is jelent.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-04-21 09:58:36, kedd
|
| |
| |
Králl Attila:
...... .......Ha tiszta szívvel élsz
Ha szíveddel nézed a világot,
A lelked majd adja a fényt,
A láthatatlant megláthatod
Ha tiszta szívvel élsz.
Sokáig éltem én is így,
Valami megmaradt bennem még,
Ha elveszi álmodat tőled a sors,
Belül nem maradsz más, csak jég.
De az élet szép és akar téged,
Bármilyen mély sebbel élsz,
A láthatatlant megláthatod
Ha tiszta szívvel élsz.
Ha életed ajtaja bezárul már,
Nyugodtan mész majd el,
Mert úgy élted az életed
Hogy a rossz nem érhet el.
De az élet szép és akar téged,
Bármilyen mély sebbel élsz,
A láthatatlant megláthatod,
Ha tiszta szívvel élsz.
A FARKAS ÉS A RÓZSA...
Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. " Milyen szép ! " - gondolta - " Milyen kecses ! "
Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű ! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség !
- Közönséges ! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű -Hát hogy néz ez ki ?
" Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - " Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda ? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya ! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre.
" Hát nem látjátok, hogy fáj neki ? " - gondolta a farkas - " Miért kell bántani ? "
- Nem szeretem a virágot ! - dörmögte a medve - Tépjük ki !
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek ! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt !
- Szóval még veszélyes is ! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani !
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők ! "
Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág ! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve.
Hirtelen furcsa melegséget érzett a szívében : életében először, .... sírni kezdett
Gézáné Farkas
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-04-21 09:32:02, kedd
|
| |
| |
Az ember minden nap (sőt minden percben) hoz valamilyen döntést. Ezek általában két részre oszthatóak - amire büszkék vagyunk és amiket most vagy később megbánunk.
Bárki életében előfordulhat, hogy szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy nem jól döntött egy adott szituációban, és ha döntését úgy hozta meg, hogy felégetett maga mögött mindent, ennek emberi kapcsolatai látják kárát.
Rengeteg ilyen példát látunk manapság...
Vannak emberek, akik a családjukkal szakítják meg a kapcsolatot, új párjuk miatt, de előfordulhat olyan eset is, hogy a gyermeknek már túl ciki lett valamelyik családtagja (mert épp nincs pénze, vagy mondjuk iszik, vagy mert másképp gondolkodik).
De beszélhetünk akár az anyagi helyzetről, vagy a munkáról. Manapság egyre inkább a munkaerő-piaci helyzet határozza meg az emberek életét - oda megyünk, ahol munka van - legyen az belföld vagy külföld. Vannak emberek, akik úgy kezelik azt, hogy ők egy sokkal jobb pozícióban, vagy jövedelmezőbb munkahelyen dolgoznak, hogy megszakítják a kapcsolatot a régi barátokkal.
Sokan felégetnek minden hidat maguk mögött - de ez valóban helyes? Az ilyen helyzeteket nagyon nehéz utólag helyrehozni, és még ha sikerül is (mondom ha sikerül) a tüske akkor is ott marad.
.
Van, aki elfelejti, honnan jött...
Sok emberrel megesik, hogy eltervezi az életét, belevág valami újba, kihasználja a jobb lehetőségeket, és ezzel együtt végleg búcsút int a réginek, felégetve maga mögött mindent, ami addig az élete része volt.
Ezek az emberek elfelejtik honnan jöttek. Pedig ezzel a döntéssel elveszthetnek mindent - szeretteinket, akik a biztonságot jelentették, barátokat, akik teljessé tették életünket.
Természetesen nem azt állítom, hogy ne használjuk ki a lehetőségeket, csupán azt, hogy soha nem tudhatjuk, mit hoz a jövő!
Bármikor szükségünk lehet támogatásra, segítségre, amit a hozzánk közel állók tudnak megadni nekünk. De mi történik akkor, ha ezek a kapcsolatok már nincsenek? Kihez fordulunk? Azt, hogy mennyire létfontosságúak kapcsolataink, leginkább akkor érzékeljük, ha azok már nem részei életünknek. Akkor pedig már késő.
Sőt! Hogyha az üzleti életben gondolkodunk, nem tanácsos felrúgni egy egy üzleti kapcsolatot egy jobb miatt. Nem kell egymásnak esni a régivel, ha találunk egy új üzleti partnert. Sosem lehet tudni, mikor kell újra egy asztalhoz ülni tárgyalni.
.
És mit tehet Ön, hogy ne kerüljön ilyen helyzetbe?
Mielőtt bármilyen döntést is meghoz, gondolkodjon el egy picit. Vajon megéri az, hogy bárkivel is összevesszen, felrúgja kapcsolatát, esetleg elárulja? Megéri az, hogy a pillanatnyi előnyökért eltolja magától azt az embert?
Bárhogy is alakul az élete és bárhova is sodorja az élet, mindig jusson eszébe, hogy vannak olyan emberek, akik nem, vagy nehezen pótolhatóak!
Mindig úgy cselekedjen másokkal, ahogy szeretné, hogy Önnel cselekedjenek! Becsülje meg és értékelje kapcsolatait, hiszen az emberi kapcsolatok tesznek bennünket azzá, akik vagyunk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-04-21 09:07:37, kedd
|
| |
| |
Az ember sok ezer könyvet olvas, legnagyobb részüket egy hét alatt elfelejti. Az ember életében sok ezer festményt, zeneművet, szobrot és tájat lát és hall, és van tíz-húsz-harminc, amely hosszú ideig kíséri, mint a barát vagy a kedves. Az ember életében csak egész kevés olyan gondolatot talál, amelytől sohasem válik meg. A sok ezer könyv mindennapi táplálék, amely azzal, hogy egy bizonyos ideig örömet nyújtott, feladatát elvégezte. Az a tíz-húsz-harminc kép, vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszú ideig kíséri, meghitt élettárs.
Hamvas Béla
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2015. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
248 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 58
- e Hét: 3094
- e Hónap: 12277
- e Év: 64985
|
|
|
Offline
