|
2015-04-25 18:00:17, szombat
|
| |
| |
Orgona 
Csukás istván:Tavaszi vers
Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág, 
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!
Várnai Zseni - Orgona
Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.
Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!
Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...
Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!
Dugasz István: AMIKOR AZ ORGONA VIRÁGZIK
Amikor az orgona virágzik
Napsugara fényesen cikázik.
Az esőben mindig jól megázik,
A napfényben soha ő nem fázik.
Kismadár az orgonafa ágán
Bárcsak mindig én őt ottan látnám.
Barna kislány kinek lelkem adnám
A madárkát neki megmutatnám.
Minden fehér orgonavirágba
Ott lakik a szívem legszebb álma. 
Olyan szép az orgona virága,
Mint az az egy drága kisleányka.
Mikor az orgona virágzik
Szívem mindig csak ő hozzá vágyik,
Ha nem látom, szívem remeg, fázik
Lelkem mélyén a madárhoz vágyik.
Lila orgonák
Lila orgonák, ó, vigasztaljatok!
Mi lesz most velem, hogy mind kinyíltatok?
Hiába járok a kertbe', jobbra-balra nézegetve,
nem találok kedvesemre, bárhol is keresem,
a sok szép virág közt én őt nem lelem,
a sok szép virág közt én őt nem lelem.
Lila orgonák oly dús a lombotok,
egy kis barna lányt, de elbújtattatok.
Ha nem jő elő a párom,
nem marad virág az ágon, 
mind letépem, s megtalálom,
többé nem menekül,
bármerre szaladna, karomba repül,
bármerre szaladna, karomba repül.
Lila orgonák a bokrotok alól,
hallom, hogy az én szép kedvesem dalol.
Mondj búcsút az orgonáknak,
pompázzon csak a világnak,
jöjj elő, én csókkal várlak!
Megkérem a kezed,
boldogok leszünk majd kettesben veled,
boldogok leszünk majd kettesben veled.
Tasnádi Györgyi: Anyám orgonája
Kékeslilás palástjában pompázott anyám orgonája,
az udvar szélén meghúzódva borult be cserjefája.
Könnyed szellő csiklandozta ívelt, formás levelek
vidám szívdallamra rezegtek kerti, díszes keretet.
Szerettem és szerettek.
Frissen vágott, bódító illatból szőtt álmok nagyszobája,
szegénységét hokedlin ringató, hálás, nagy konyhája,
számomra oly becses boldogság otthona volt akkor
ó, bárcsak visszatérhetne az a nyugalmas gyermekkor.
És nagymamám, ki engem felnevelt, mert ő volt az én anyám,
amíg az édes dolgozott értem, nagyi vigyázott rám.
Figyelt, beszélt, mesélt, énekelt, horgolt, imát mormolt,
emberséggel varrva emberré varázsolva dekódolt.
Reményt fűtött, lepényt sütött fahéjas-mosolygós almából
és közben félméteres csokrot kötöttünk orgonából.
Majd vasárnapi ebéd után kártyaparti dukált
és társasjáték meg dominó szerette a délutánt.
Ma már nincs régi, szülői ház és nincsen nótafa,
de emlékemben féltve őrzött kincs az illata.
Színes álmaimban megint egy asztalnál a család,
konyhánkban még mindig süt-főz, tálal, él nagyanyám.
Készülődik, engem vár és én átölelem újra,
de felébreszt a reggel, és lelkem bánat fúrja.
Bárcsak együtt ünnepelhetném vele május napját,
fürtös virágdíszbe öltözött orgonacsokrát.
És hogy annyira tudnak szeretni az édesanyák.
Lényükből áradó önzetlenség, mint orgonák
fonják illatba emlékük kosarát, mi megmarad.
Magamban zokog a szívem zöld-lombos fák alatt.
Mikor szirmot bont megannyi orgonaág,
Mikor harsog a tavasztól a világ,
Mikor csak állok előtted s a szám dadog
Mert szavakkal elmondani nem tudom,
Mert kevés hozzá minden szó és betű,
Mert csak érezni lehet mélyen, legbelül.
Megyek akkor s letépek ezernyi orgonát
És beborítom vele Anyám otthonát.
Megköszönve neki, hogy vagyok 
S homlokára csókolni minden csillagot.
Hálát rebegni sután mindenért mit adott.
Cserébe tőlem Ő oly keveset kapott!
Én Édes Anyukám! Hogyan kezdjek hozzá?
Bénult a nyelvem s a tudatom lefagyott .
Vigyázzanak Rád az őrző angyalok!
Köszönöm istennek, hogy Téged nekem adott!
Nagyon szeretlek Anyám!
Tabányi Mihály: Lila orgonák
Link
Tabányi Mihály és Szólistái - Lila orgonák - 1954
Link
Lila orgonák oly dús a lombotok
Link
Kovács Erzsi: A Donát úti orgonák
Link
https://kerteszkedek.hu/az-orgona-dus-viragzata-a-metszesen-mulik-121575?fbclid=I wAR2hDN6UxDDldpqZMSmwg05257-ABF9kC6pmM5ck4HJivBirUtRSlfmV0lc_aem_ASDtlsQvQCw1dA4x JH5U2xrmJBfezJnOo7fzTEowtCoiJO6dnkHQ3Mp6dP07mWRqRNi96z-Kbuq0YVAAunvTVx_O
Link
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Gyönyörű virágok&idézetek |
|
|
|
|
|
Offline
