|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
|
|
2015-04-09 16:09:21, csütörtök
|
| |
| |
Gyanakvó férj a feleségéhez:
- Honnan van ez a gyönyörű nyakláncod, drágám?
- A kocsid hátsó ülésén találtam, édesem.
Aggódó képpel ér haza a férj:
- Édesem, van egy nagy problémám a munkahelyen ...
Megszakítja a feleség:
- De drágám, ne mondd azt, hogy problémád van, a te bajod az enyém is.
Mondd azt, hogy van egy problémánk!
- Jól van, szóval, a mi kis titkárnőnk szülni fog nekünk egy gyereket ...
- Müller, én tudom, hogy a fizetése nem elég ahhoz, hogy megnősüljön. De
higgye el, egy nap majd hálás lesz nekem ezért!
Kedvetlenül, láthatóan rossz hangulatban megy haza este a férj.
Megvacsorázik, iszik egy pohár bort, majd bebújik a feleségéhez az ágyba,
és elkezdi simogatni.
- Drágám - súgja az asszony, ma nem lehet ...!
- Én ezt nem értem - morog a férj -, hát ma mindennő összebeszélt?
Egy férj búcsúzkodik a feleségétől:
- Drágám, amíg üzleti úton vagyok, hogyan adjak neked hírt magamról?
Telefonon, távirattal vagy faxon?
- Banki átutalással, ha lehet.
Tegnap este, amikor hazaértem, a feleségem arra kért, hogy vigyem el
valami drága helyre. Kivittem a benzinkúthoz.
Rádió, betelefonálós műsor:
- Üzenem a fekete mercisnek, aki bevágott elém a körúton, hogy a mellette
ülő szőke már háromszor megvolt! Egy fehér opelos. 5 perc múlva:
- A fekete mercis vagyok, és üzenem az opelosnak, hogy a mellettem ülő
szőke az öcsém.
A beteg hallgatja a diagnózist: veseelégtelenség, májnagyobbodás.
- Doktor úr tudna valami pozitívat is mondani?
- Hát itt van például mindjárt az Aids-teszt végeredménye.
Szőke nő dr. Csernusnál.
- Doktor úr, engem mindenki ostobának tart.
- Értem a problémáját. mondjon el szépen, lassan mindent az elejétől. -
Dok-tor úr, en-gem min-den-ki os-to-bá-nak tart ...
Két szőke nő beszélget:
- Képzeld tegnap vizsgám volt autóvezetésből, és meghúztak.
- Hogy-hogy???
- Bementem a körforgalomba, ki volt írva hogy 30. Hát én körbe is mentem
30-szor, mégis meghúztak.
- Nem lehet hogy elszámoltad?!?!!
A férj megcsalja a feleségét a titkárnőjével. Éppen indulna haza a
hotelból, amikor észreveszi, hogy a vállán egy harapásnyom maradt.
Miközben megy hazafelé, azon töpreng, mit mondjon az asszonynak. Belép a
lakásba, a kutyájuk szalad felé. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezd
birkózni az állattal, majd mutatja a vállát a feleségnek:
- Nézd csak, mit csinált velem ez a dög!
A felesége széthúzza a blúzát:
- Az semmi, nézd meg, az én melleimmel mit művelt!
Srác bedugja a fejét a fodrászüzlet ajtaján és beszól a tulajnak:
- Mennyit kell várnom egy hajvágásra?
- Körülbelül két órát - válaszol a borbély.
A srác elmegy. Néhány nap múlva ugyanúgy bedugja a fejét az ajtón és kérdi:
- Mennyit kell várnom egy hajvágásra?
A borbély körülnéz a várakozó embereken és válaszol:
- Körülbelül két és fél órát.
A srác elmegy. Egy hét múlva ugyanaz a jelenet játszódik le. A borbély -
miután a srác elment - odaszól az egyik vendégnek:
- Te, komám! Nézzed már meg, hova megy ez a srác, mert soha nem jön vissza
hajat vágatni! Egy kis idő múlva a borbély barátja visszatér, a hasát
fogja a röhögéstől.
- Na mi van? - kérdi a borbély - Hova ment a srác?
A haverja még mindig fulladozva:
- Hát a nejedhez, te hülye!
A gróf és felesége egy este elmennek színházba. A nőnek azonban nem
tetszik az előadás, így hazamegy. Ahogy belép a házba, szembetalálkozik az
inassal, és így szól hozzá:
- James, vegye le az ingemet!
James megteszi.
- James, vegye le a szoknyámat!
James ezt is megteszi.
- James, vegye le a harisnyámat!
Az inas engedelmeskedik.
- James, vegye le a melltartómat!
Megtörténik ez is.
- James, vegye le a bugyimat is! És ha még egyszer meglátom, hogy az én
ruháimat viseli, kirúgom!
Egy kisfiú az óvodában az egyik délelőtt így szól az óvónéninek:
- Elnézést kérek, óvó néni, de szeretnék most elmenni haza, mert ...
szexuális problémáim vannak. Az óvónő kicsit hüledezik, de elengedi őt
haza.
Másnap az eset megismétlődik, az óvónő legnagyobb megrökönyödésére, de a
kisfiút ismét csak hazaengedi. A harmadik napon viszont már nem tudja
türtőztetni magát és izgatottan
megkérdezi:
- Ugyan nem akarok az intim dolgaidban turkálni,...deee... khmmm... neked
milyen szexuális problémáid vannak?
- Tele van a tököm az óvodával.
Szeresd a feleséged gyermekeit, mert lehet, hogy a sajátod is köztük van.
Mi a különbség férfiak és nők között?
- A nő egyetlen férfit akar, aki teljesíti összes kívánságát.
- A férfi az összes nőt akarja, akik teljesítik egyetlen kívánságát.
- Halló ?!
- Elnézést, ez a kilenc, három, négy, három, hét, hét, nyolc?
- Nem, igen, nem, igen, igen, nem, nem.
"Én valahogy úgy vagyok a nőkkel, mint a zsiráfokkal... Tetszik,
tetszik, de otthonra azért nem kéne.
Ha a cápa a tenyeredből eszik, a lábadból is fog..
Két szőke beszélget:
- Ma voltam terhességi teszten.
- És nehezek voltak a kérdések?
Szőke nő egy szórakozóhelyen egy sráccal beszélget:
- Te milyen kocsival jöttél?
- Busszal jöttem.
- Van egy buszod?
A szőke nő odamegy a benzinkutashoz és így szól:
- Elnézést, de a pumpa nem ér el a kocsiig!
Mire a benzinkutas:
- Túl messze van, álljon közelebb!
Erre a szőke nő odasimul teljesen a benzinkutashoz.
- Elnézést, de a pumpa nem ér el a kocsiig!
- Nagymama, miért olyan nagy a szád? Nagymama, miért olyan nagy a
szemed? Nagymama, miért olyan nagy az orrod?
- Jaj, Piroska, menj már a fenébe azzal a nagyítóval.
- Tudod, hogyan lehet egy komplett idiótát 24 óráig bizonytalanságban
tartani?
- ???
- Majd holnap megmondom ...
A falu kovácsa oktatta az új inasát:
- először kiveszem a patkót a kohóból, aztán ráteszem ide, az üllőre.
Amikor megrázom a fejem, te ráütsz azzal a kalapáccsal. Az inas így is
tett.
Azóta ő a falu kovácsa...
Bemegy egy nyápic fickó a kocsmába, és megkérdi:
- Bocsánat uraim, de nem a maguké az a pitbull kint az ajtó előtt, a
parkolóórához kötve? Egy kétméteres kopasz, dagadt, motorosruhát viselő
fickó lassan megfordul, és felmordul:
- De, az enyém! Nem tetszik talán valami?
- Nos, uram, attól tartok, a helyzet az, hogy a kutyám megölte az Ön
pitbullját.
- Micsoda? Hát milyen kutyád van neked? - kérdi döbbenten a kolosszus. -
Nekem? Egy négy hetes palotapincsi.
- És el is higgyem, hogy az a zsebcirkáló megölte az én kutyámat? Mit
csinált vele?
- Megakadt a torkán...
Jóleső délutáni menet után asszonyka ijedten hallja, hogy egy kocsi fékez
a ház előtt.
- Jó ég, ez a férjem lesz! Tűnj el gyorsan!
Pasas sietve felráncigálja a nadrágját, iszkol az erkélyajtó felé, majd
hirtelen:
- Hülye vagy? Én vagyok a férjed!!!
Férfiruhaüzletben:
- Egy nadrágot szeretnék, de gombos sliccel!
- Miért éppen gombosat?
- Elővigyázatosságból! A kabátomon ugyanis cipzár van, és már háromszor is
becsípte a nyakkendőmet.
Főnök az egyik fiatal alkalmazotthoz:
- Goran, hiszel a halál utáni életben?
- Nem.
- Akkor felvilágosítalak, hogy a nagymamád, akinek a temetésére
szabadnapot kaptál, itt járt, és utánad érdeklődött!
Evert a feleségéhez:
- Kedvesem, a drágább lakásról való álmod végre valóra válik!
- Tényleg? Ez csodálatos!
- Igen, hétfőtől emelik a lakbért. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vicces, pikáns |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-04-09 16:07:17, csütörtök
|
| |
| |
Link
Egely Györgyről szóló ismertető.
Érdekesség: az általa kifejlesztett Egely kerékkel nagyszerűen bemutatta a bioenergia létezését: Link
Domján Laci is egy érdekes kísérletet javasolt:
Három helyre ültessünk el babot cserépbe,
1. -re : nem szólunk semmit, csak locsoljuk,
2- ra : te nyavalyás , semmirekellő.....szidjuk.....
3- ra : hogy milyen aranyos vagy, milyen szépen gyarapodsz.....dicsérjük.....
A 1. kókadozik, a 2. elszárad, a 3. gyönyörűen nő.......
Ezért ne nevessétek ki , ha valaki beszélget a növényekkel, mert azok is megérzik a szeretetet......még ha gondolatban is küldjük el.
Ugyanígy lehet fájó testrészeinket : " javítani " helyrehozni, jobb belátásra jobb működésre bírni....
Nálam többet ért, mint a rengeteg gyógyszer......igaz, kicsit lassabban javul, de javul......
Jó böngészést Mindenkinek |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-04-09 15:57:45, csütörtök
|
| |
| |
Link
Szeretném megismertetni kedvenc novellagyűjteményemet Gárdonyi Gézától,melynek címe, "MAI CSODÁK".
Gárdonyi Géza: Mai csodák (a teljes könyv) : Link
53 / 2 677
Fwd: Gárdonyi Géza: Mai csodák
Beérkező levelek
x
Eszter Szuromi
ápr. 3. (6 napja)
EGYIK KEDVENCEM AZ "ÉNEK A FÁKRÓL" CÍMŰ NOVELLA.
Talán azért, mert nagyon szeretem a fákat.
ÉNEK A FÁKRÓL
Már régen készülök, hogy ódát irok a fákról. Gyermekkorom óta csodálom és szeretem őket. De ma már nem olvas ódát senki, s pláne a fákról!... Micsoda fák is volnának érdemesek arra? Hacsak az a kilenc fa nem, amelyet a rajtunk meggazdagodott jeles osztrák család ültetett nekünk hálából Aradon.
Hát csak prózában, mint Szent Dávid király:
*
Városban élek immár hatodik esztendeje. Mikor kinézek az ablakomból csak követ látok és követ. Úgy élek, mint a rab rigó, amelyik a kalitkájával szemben függő olajnyomatu képen láthat csak olykor zöld színt. És arról eszébe jut az erdő.
Nekem is eszembe jutnak olykor kertek, berkek, erdők, mindenféle faismerőseim. Mert az embernek vannak ismerős fái, amelyeket számon tart, mint az élő ismerősöket, és amelyeknek a halálán szomorkodik, mint az élő ismerősök halálán.
Ha visszatérek valamikor abba a faluba, ahol gyermekéveim legkedvesebb idejét töltöttem, a két nagy jegenyefát keresi a szemem már messziről, azt a két jegenyefát, amelyik a kertünk végén állt, mint két szikár óriás.
Milyen különös fa is a jegenye! olyan, mint a hallgató ember. Soha nem susog. Ha susog is, csak úgy magának, mintha magában beszélne. És soha nem hajlik. És soha nem néz alá, csak mindig föl az égre. Mit néz mindig az égen? Akkor nem tudtam elgondolni. Hanem itt Pesten már értem. Milyen boldogság volt az eget látni! nappal a felhőket, a levegő tiszta óceánján; éjjel a holdat, a csillagokat, a fényes mindenséget, a sötétkék végtelenségben.
Aztán azt fogom nézni, hogy a nagy vén szederfa megvan-e még, ott van-e a ház előtt, amelyben mi laktunk? Az a fává vált jóságos asszonyság! Bezzeg az nem volt néma fa! Milyen kedvesen susogott esténkint, mikor a ház előtt ülve néztük az öcsémmel a hulló csillagokat. A fa susogása, tudtam akkor is, hogy csak a szellő súrolja és mozgatja lombjait. És mégis volt abban a susogásban valami, mit szivesen és álmodozva hallgattunk. Valami zene volt benne. Valami dallamtalan, lekottázhatatlan, örökké befejezetlen titkos értelmü lágy zene, aminőt nem írt se Verdi, se Kacsóh Pongrácz.
Talán van (és én hiszem hogy van) a lelkünknek egy gyönge finom része, amely nem bir kibontakozni és megnyilatkozni soha az emberi testben, csak bimbó állapotban veszteglő, zsibbadt, holt erő marad mi bennünk, s öntudatunknak és igaz valónknak magva az csupán, abban elevenné vált földben, amelynek test a neve. Ez a finomabbik rész gyönyörködik a csillagokban és érti a szederfa susogását.
A szederfa susogása nem olyan mint a cserfáé, se nem olyan, mint a nyárfáé: lágyabb, szelidebb. És a mi szederfánk susogása sem olyan, mint más szederfáké. Nem is lehet olyan, mert a mi szederfánk azt a levegőt lélekzi, amit udvarunk, mink magunk. Van valami ami közös bennünk és őbenne, ha nem is egyéb, mint az, hogy ő nekünk nőtt, és hogy mi őt szeretjük.
Ugy emlékezem arra a fára, mint akármelyik rokonomra. A formája a lelkemben van, mint a bányából ásott kőben az őskori páfrány formája. A dereka vastag volt, és három erős kar ágazott szét belőle egy öl magasan. Két kar a ház felé hajolt, egy az út felé. Hej, sokszor felmásztunk azokra a szélesen kiterjesztett karokra az édes jó gyümölcsökért, és dicsértük az öreg fát, hogy milyen jó, milyen áldott, soha nincs esztendő, hogy meg ne hozná a cukros, fehér zamatos gyümölcsöket.
Hát a repedezett héju kövér almafa a kertünkben! Álmomban de sokszor ott játszom alatta! Tavaszszal fehéres rózsaszín virágpompájában van ez a fa, mintha ivott volna abból a mesebeli vízből, amelyik visszaadja az ifjuságot, a szüzességet és szépséget. Őszszel meg nagy hosszukás piros almát lógat minden levélcsokrán. Meg van rakodva, mint a messzi útról érkezett jó rokon, aki mindenféle ajándékkal jön látogatóba. Minden reggel, mikor iskolába mentem, ejtett el nekem egyet-kettőt, ott találtam a fűben. Az alma fehér hasu volt és édes. És én gyermeki hálaérzéssel néztem rá.
- Köszönöm jó almafa, köszönöm!
Ma is megfoghatatlan nekem, hogy honnan adja ez a fa azt a szép, édes gyümölcsöt! A kertben csak egyféle föld van, s minden fa más meg más gyümölcsöt szí abból. A mag... De csodálatos nagy titok a mag! Hogy abban a kis fekete almamagban benne lehet egy ilyen nagypiros golyókkal ékes fa! A jövendő idők almafája. De nincs másképpen! Benne van, benne! Ha nem volna benne, hogy jönne ki belőle?
Talán a fölöttünk tündöklő csillagvilág is ilyen apró mag volt valamikor az Isten markában.
Egyszerre csak beledobta a fekete semmibe, s azt mondta:
- Legyen!
Harmadik kedves vén fám a kert végén álló diófa volt. Azt is megösmerném akármi diófaerdőben, ezer fa között is. Micsoda méltóság és komolyság volt az a fa! Mint valami király! Alatta hosszú és selymes volt a fű. Hányszor hevertem ottan! és karomat a fejem alá téve hányszor néztem elmerengve sötétzöld terebélyes lombjait.
Valami tíz lépésnyire tőle két kis nyomorékforma birsalmafa állt. Mint két kis szelíd nyomorék leány, aki tavaszszal vadrózsát tűz a hajába, őszszel meg birsalmát visz a kezében, úgy megy az iskolába. Mert olyan volt a viráguk, mint a vadrózsáé. Valamivel nagyobb és testesebb, de azonegy szinü és azonegy bájoló. Sohasem szakítottam e két fácskának a virágából, csak odaálltam és néztem, szagoltam, hogy van-e illatuk?
És susogtam pusmogtam nekik, mint ahogy a gyerek szokott a gyereknek:
- Kedves kis birsalmafáim, milyen szépek vagytok! Olyan szépek vagytok, mint a tiszttartó kisasszonyok: a Vilma meg az Iduka.
Csak télen látszottak nyomorékoknak. Nem volt rajtuk a szép kis zöld levélruha. Körülöttük hó. Mindenféle hó. És ők ketten a vigasztalan dermesztő hidegben mint két meggémberedett ruhátlan inséges gyermek, akinek sem apja, sem anyja, se hajléka nincsen, és így idekünn dideregve néznek az égre: várják, a napot, a tavaszt, az édesanyát.
Hát a szilvafák, a sápadt, fehérvirágú, sovány, néma teremtések! Azokat eleinte nem igen vettem figyelembe. De egyszercsak őszszel, mintha egy éjjelen valahol jártak volna, egyik gömbölyü szilvával, a másik sárga szilvával, a harmadik kék magvaválóval megrakodottan állott a kertben.
De nemcsak a gyümölcsfák között vannak nekem ismerőseim: az erdőben is sok-sok fa.
Egy cserfa, amelynek odu van a hóna aljában és madár lakója van. Egy másik cserfa, amelynek a tövében tüzelni szoktak a kanászok. Az oldala olyan már, mint a kormos teknő. És mégis él, mégis zöldek a lombjai.
Van egy villámsujtott fa is az erdőben. Milyen büszke, nagy fa volt az! Mint valami gróf. Egy napon megsujtotta a villám, s attól kezdve olyan lett, mint a megalázott ember. Az egyik ága úgy nyúlott lefelé, mint a koldus kérő keze.
A fenyőfákat is szeretem. Olyanok, mintha meseországból valók volnának. Abból az országból, ahol örökös a gyász, mert a király leányát elvitte a sárkány.
Az arany, meg az ezüstországot is megtalálom. Az ezüst-ország a nyírfák. Az arany-ország a nyárfák őszszel. Egy magányos nagy reszkető-nyárfa ismerősöm Somogyban él. Szőlős-Györökben, a falu közepén, a híd mellett. Sokszor néztem azt a fát az öreganyám kertjéből. Mért reszket mindig, mint a bünös ember? Ha ember volt valamikor, valami véres bünt cselekedett. De mit?
A kertifák mind olyanok, mintha boldogok volnának. De az erdei fák közt gyakran találtam olyat, amelyikről lesóhajtott a szenvedés. Egy erdélyi utamban láttam a legszegényebbet. Egy magányos cserfa volt az, sziklás hegy tetején. Mennyi nyomoruság és küzdelem lehetett annak a kis görbe fának az élete! A sziklás, kopár hegytető alig adott neki több táplálékot, mint amennyiből egy kökénybokor szokott tengődni. És ő, hogy a sorsa odavetette, élt és él tán mai napig is ottan a kietlen hegytetőn, minden szélnek és minden viharnak az országútján, örökké rázva, tépázva nyáron az égető száraz forróságban, télen a földet kövítő, csikorgó mérges hidegben.
Milyen gazdagok voltak hozzá képest azok a fák, amelyekkel egyszer a Vértes hegy völgyében találkoztam. Nem tudom mi fák voltak, mert gyermek voltam még akkor és eltévedten bolyongtam az erdőn. Csak arra emlékszem, hogy óriás nagy, világoszöld lombu fák voltak. Őserdőrész hangtalan virággal pompás. A fák alatt egy szarvas legelészett az üszőkéjével és csak egyetlenegy fekete rigó szólt olykor hol itt, hol amott. A fütyülését mindig ismételte a visszhang. Micsoda különös teremtések voltak azok a néma mozdulatlan óriások, s az életnek micsoda ereje volt mindegyikben! És micsoda végtelennek tetsző sokaság! Áhitatos félelem nehezedett rám, hogy alattok jártam. Éreztem, hogy ez már nem az ember világa, hanem a fáké. A fák itt az urak! Az Isten a völgyet nekik teremtette. S hogy szél kerekedett, megmozdultak az óriások és beszéltek egymással méltóságos komor morajlással, rejtelmes, ismeretlen nyelven, amit az ember soha meg nem érthet.
Láttam egyszer egy holt fenyőfát is. Bizonyosan ott fekszik most is az irtatlan nagy hegytetőn, a Szent Anna tó közelében, Erdélyben. Ott fekszik, mert az ottan őserdő és nem lehet a fákat a hegyről levinni. Az a holt fa már fehér volt, mint a föld szinén heverő emberi csontok. Olyan is volt, mint valami óriásnak a csontváza. Mintha az itteni óriás meséknek egyik hőse heverne a fák között, talán éppen az utolsó óriás, akinek már nem maradt társa, aki eltemesse.
- Mért születik a fa? Hogyan él, és hogyan hal meg? Tud-e magáról valamit?
Ha tud, bizonyára azt mondja magában:
- Én fa vagyok, földhöz láncolt rab. Itt születtem, itt élek és itt halok meg ezen az egy helyen. Ti pedig, akik alattam jártok, ti törpék, ti emberek vagytok. Odamehettek, ahova akartok. És én még sem cserélnék veletek, mert nekem két anyám van: a föld, meg a nap. És mind a két anyám holtomig szeret engem.
Én valamennyi fa között mégis a jegenyefát szeretem a legjobban. Sem árnyéka, sem gyümölcse, tudom, de van valami az ő egyedülvalóságában, hajthatatlanságában, fölemelkedettségében, ami tetszik nekem. Ha meghalok, azt szeretném, ha egy jegenyefát ültetnének a siromra. Nekem kedves az a gondolat, hogy egykor jegenyefa leszek és állok, mint éltem: magányosan, hallgató lombokkal, folyton az eget nézve: nappal a felhőket, éjjel a holdat, csillagokat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-04-09 15:53:34, csütörtök
|
| |
| |
- Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet?
- Nem. Két ismeretlennel.
- Miért nincs bástya a vonaton?
- Mert a vonat nem vár.
- Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?
- Hókusz, pók ússz!
A tehén bonyolult állat.
De én megfejtem.
- Miért nem gyűjt a darázs vasat?
- Mert azt a MÉH teszi.
- Akarsz sokat keresni?
- Igen.
- Akkor jól elbújok.
Mi van a tömegsír felett?
- Csapatszellem!
Mi a bio fajgyűlölet?
- Két kopaszbarack üt egy cigánymeggyet.
Mi lesz a kígyó és a kenguru keresztezéséből?
- Ugrókötél.
Mi van az idegbeteg ló lábán?
- Pszichopata.
Mi lesz a kecske és a kacsa kereszteződéséből?
- Mc Donalds.
Miért van a méheknek királynőjük?
- Mert ha kormányuk volna, nem lenne méz.
Mennyi az ember átlagos alvásigénye?
- Csak még öt perc.
Mi kell a sörösládák cipeléséhez?
- Rekeszizom.
Ki követi el a legtöbb összeadási hibát?
- Az anyakönyvvezető.
Milyen az arab lopakodó?
- Teve mamuszban.
Milyen mértékegységgel mérik a malac hosszát?
- Rőfben.
Miért nem játszik a tűzoltózenekar betonon?
- Mert olyan hangszer nincs.
Mi lesz abból, ha két busz összeütközik?
- Két rombusz.
Honnan tudod, hogy egy politikus hazudik?
- Mozog a szája.
Milyen buli van az intenzív osztályon?-
Eszméletlen!
Miért nehéz a nőknek érző, törődő és jóképű férfit találniuk?
- Mert azoknak a férfiaknak már van pasijuk.
Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben.
- Megmondaná aranyoskám, merre találom a 41-es parcella 34-es sírt?
- Borzasztó alakok maguk! Elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza.
Nyuszika és a róka találkoznak az erdőben.
Nyuszika köszön:
- Szia vörös!
- Te engem ne vörösözz le!
- Miért, jobb lenne, ha lerókáználak?
Két egér beszélget a kamrában:
- Rád fog esni a margarin!
- Rámamargarin?
- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott tenni, ha este nem tud elaludni?
- Én? Elszámolok háromig, és már alszom is.
- Tényleg? Csak háromig?
- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.
Savanyú a szőlő - mondta az oroszlán és megette a szüretelőket. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vicces, pikáns |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 20
|
|
|
|
2015. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
650 db bejegyzés |
| e év: |
5604 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1496
- e Hét: 4931
- e Hónap: 9669
- e Év: 115813
|
|
|
Offline
