|
2015-05-10 12:04:34, vasárnap
|
| |
| |
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban, minden pillanatban!
Ajándék ez, csodálatos ajándék.
A földig hajolok, úgy köszönöm meg |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
