2015-05-15 11:09:06, péntek
|
|
|
Victor Hugo
Hív a csupa virág május
Hív a csupa virág május a rétre, ketten
kószálni, hagyd, hogy a lelkedbe keveredjen
az erdő, a mező, az árny a fák alatt,
alvó folyó partján a holdfény-zuhatag,
a kis ösvény, amely a dűlőútba torkoll,
s a langy lég s a tavasz s a roppant horizont - oly
boldogan esd vele alázatos gyönyört,
csókolja az egek kék köntösét a föld.
Jöjj, és a csillagok szűzi szeme világa,
mely annyi fátyolon át tűz le a világra,
a jó illattal és zengéssel tele fa,
a mezőkön a dél meleg fuvallata,
az árny, a fény, a hab, növények zsenge zöldje,
a természet, amely sugárzik tündökölve,
tegye, hogy tárja ki díszét - iker virág -
a szépség arcodon, s a szívedben a vágy.
(Lator László fordítása
Lelkem mélyén él egy tündér
Ki mindig csak ad, soha nem kér
Békés, szelíd a tekintete
Apró, törékeny a termete
Kicsiny keze oly gyengéden
Puhán, melegen, megértően
Törölgeti verejtéked
Tudja, mit adhatna néked
Ismeri szíved vágyát
Valóra váltaná az álmát
Ha tehetné, fogná kezed
Bölcsőben ringatná lelked
S hintene békességet
Törődést és melegséget
Minden fűre, minden fára
S gyengéden nézne a világra
Megmutatná, hogyan szeress
Biztatna, lépted legyen egyenes
Figyeld a fényes csillagképeket
S merj álmodni merészeket
És nézd a csicsergő madarat
Mely szárnyal, mint a szabad akarat
Közben lassú dallamot dúdolna
Melytől szíved meglágyulna
Talán egyszer eljön az idő
S a tündér álma valósággá nő
A világban béke honol majd
Lesz, ki életednek értelmet ad
Aki helyette fogja kezed
S az éjben suttogja a neved
Szemedben kigyúlnak a fények
S valóra válnak a hiú remények.
Ma tedd meg azt amit lehet
ne várj jövő hetet
Ma adj szeretetet annak ki kér
mert holnap lehet már nem él
Ma légy jó
hisz elszáll a szó
Ma mutasd az utat
annak aki utazik
Ma és ne holnap
tedd amit tehetsz
Ma mert holnap már nem lehet
és sírhatsz hogy miért nem tetted
Ma örülj, légy boldog és szeress
adj köszönetet, és dicsérd akit lehet
Ma és nem holnap, vagy egy év után
találd meg azt aki téged utál
Ma kérdezd meg tőle miért teszi
hisz rövid az élet ezt ő nem teheti
Ma mond el annak kire haragszol
bocsánat... tovább nem haragszom
Ma tedd meg, ma mond meg,
ma ... ne várj holnapot, mert nem lehet
Ma szeressétek egymást emberek
ma... ezzel várni nem lehet
Élhető csodák
Ne várj az élettől különös csodákat
Előtted nem nyílnak ketté tengerek,
S hiába mutatsz rá a kopár sziklafalra,
Zúgó vizű patak abból nem ered
Fedezd fel inkább az élhető csodákat,
Amiket e világ tartogat Neked,
Ne menj el mellettük soha behunyt szemmel,
Mert e kis csodákból áll az életed
Állj meg egy percre, ha madárdalt hallasz
Vagy csillag zuhan alá nyári éjjelen,
Állj meg és örvendj a felkelő Napnak,
Hisz fényében feltárul a messzi végtelen
Örülj egy virágnak és örülj minden szépnek,
Ami szebbé teszi napjaid,
Örülj a feléd kinyújtott kéznek,
Örülj, hogy vannak barátaid
S nem csoda-e pusztán maga az élet?
Hogy látsz, hogy érzel, vagy az hogy reménykedsz?
Hogy gyermeket nemzel, ki örökli véred?
Mondd csak, a sorstól mi egyebet kérhetsz?!
Sima István
Maradt még
Maradt még bennem valami,
ami szerethető?
Vagy lelkemnek jobbik felét
megette az idő,
és már csak az maradt,
mi kőkemény, rideg,
amit az idő sem bolond rágatlan enni meg?
Ha így van, nem büntethetem
magammal azt, aki
tűrhetőbb változatomat
sem könnyen bírta ki,
egén felhő miért legyen,
ki nap-féléje volt?
Tűzben a gyémánt szén leszen,
akármilyen csiszolt.
S versekkel tudhatok-e így
táplálni másokat?
Kipergett zsákomból - amit
adnék- a búzamag.
De esküszöm: miattatok
megkeresem, ha van
lelkemnek olyan szeglete,
mely még árnyéktalan / BaranyiFerenc:/
|
|
|
0 komment
, kategória: Klementina képei |
|
|
|