|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
|
|
2015-05-02 16:08:19, szombat
|
| |
| |
Horváth M. Zsuzsanna
Édesanyám emlékére
Édesanyám emlékszel
féltőn őrizted léptem'
Hol van az a kislány
kire egykoron vigyáztál?
Messze van már elhagyott
szívében szeretet lakozott
Kicsi leány kicsi leány,
szeressed az Édesanyád!
Ölelnélek féltenélek
ha tehetném szeretnélek
De velem vagy álmomban
tündökölsz a csillagokban.
Szomorúan felnézek az égre
s látlak fényes csillag képében,
Könnycsepp gördül arcomon,
lepereg az ajkamon.
Köszönöm hogy szerettél
s az Édesanyám te lettél
Örökre szívembe zártalak,
mely őriz mint a várfalak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁK napja II |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-02 15:22:25, szombat
|
| |
| |
Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek...
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem, mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁK napja II |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-02 15:20:50, szombat
|
| |
| |
Az anyai szeretet
/Juhász László/
Minden, minden mulandó,
minden, minden elfogy.
Elmúlik az ifjúság,
az ifjúkori álmok.
Csonkig ég a gyertya,
kihunynak a lángok,
Megöregednek az ifjúk,
csinos , kicsi lányok.
A virág elhervad,
nem hoz új levelet.
Egy nem múlik el sohasem,
Az anyai szeretet.
Minden, minden mulandó,
Semmi sem tart örökké .
Lángoló szerelmek
Foszlanak szét köddé.
Világuradalmai dőlnek
Sorban romba,
Visszasüllyedve
a sötét középkorba.
Az idő szétmarja
A vasszerkezetet,
Egy nem múlik el sohasem
Az anyai szeretet. 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁK napja II |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-02 15:16:32, szombat
|
| |
| |
Köszönöm Édesanyám
(Juhász László)
Szeretnék elmondani valamit,
de nem tudom.
pedig évek óta
magamban hordozom.
Szeretném elmondani
mind azt a szépet,
amit Édesanyám iránt érzek.
Hemzsegnek bennem
a szebbnél szebb szavak.
Kavarognak, mint a
megárad patak.
Ám hiábavaló
mind ez a bőség,
Tenyerem izzad,
elönt a hőség!
És csak ennyit motyog a szám:
Köszönöm, köszönöm Édesanyám.
Köszönöm,
hogy felnevelt és ápolt,
Hosszú betegségemben
is istápolt.
Sokszor erején felül
összegörnyedve,
Nem egyszer befelé
könnyezve,
Sokszor
jól sem lakhatott,
A szájától vonta meg
a falatot.
Nem gondolt önmagára
csak rám.
Köszönöm, köszönöm,
Édesanyám.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁK napja II |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-05-02 15:13:47, szombat
|
| |
| |
Tasnádi Gyöngyi: Anyám orgonája
Kékeslilás palástjában pompázott anyám orgonája,
az udvar szélén meghúzódva borult be cserjefája.
Könnyed szellő csiklandozta ívelt, formás levelek
vidám szívdallamra rezegtek kerti, díszes keretet.
Szerettem és szerettek.
Frissen vágott, bódító illatból szőtt álmok nagyszobája,
szegénységét hokedlin ringató, hálás, nagy konyhája,
számomra oly becses boldogság otthona volt akkor
ó, bárcsak visszatérhetne az a nyugalmas gyermekkor.
És nagymamám, ki engem felnevelt, mert ő volt az én anyám,
amíg az édes dolgozott értem, nagyi vigyázott rám.
Figyelt, beszélt, mesélt, énekelt, horgolt, imát mormolt,
emberséggel varrva emberré varázsolva dekódolt.
Reményt fűtött, lepényt sütött fahéjas-mosolygós almából
és közben félméteres csokrot kötöttünk orgonából.
Majd vasárnapi ebéd után kártyaparti dukált
és társasjáték meg dominó szerette a délutánt.
Ma már nincs régi, szülői ház és nincsen nótafa,
de emlékemben féltve őrzött kincs az illata.
Színes álmaimban megint egy asztalnál a család,
konyhánkban még mindig süt-főz, tálal, él nagyanyám.
Készülődik, engem vár és én átölelem újra,
de felébreszt a reggel, és lelkem bánat fúrja.
Bárcsak együtt ünnepelhetném vele május napját,
fürtös virágdíszbe öltözött orgonacsokrát.
És hogy annyira tudnak szeretni az édesanyák.
Lényükből áradó önzetlenség, mint orgonák
fonják illatba emlékük kosarát, mi megmarad.
Magamban zokog a szívem zöld-lombos fák alatt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁK napja II |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 31
|
|
|
|
2015. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
664 db bejegyzés |
| e év: |
7211 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 6197
- e Hét: 16402
- e Hónap: 56014
- e Év: 284951
|
|
|
Offline
