|
2015-05-27 04:22:25, szerda
|
| |
| |
... akit jó volt megismerni
A homik között is van, aki szereti az embereket és bennük is van szeretni való!
Egyszer, amikor az Alkotmány utcában volt decemberben a szakszervezeti tünti, akkor utána, B-val, meg a csapatból egy pár emberrel beültünk a törzshelyünkre sörözni és akkor odaült az asztalunkhoz L, meg egy fiatal munkatársnője, aki később el is ment.
*
L. kiöntötte nekünk a szívét és nagyon jó párbeszéd alakult ki közte és köztem. B. csak hallgatta. Még meg is lepett azzal, hogy leintett, amikor L. szavába vágtam egyszer, mert éreztem, hogy hazudik.
Amint így beszélgetünk, odajön L-hez egy fiú és teátrálisan megpuszilja, megöleli, majd - egy széket beerőszakolva L mellé - leült közénk.
Hozott L-nek egy pohár valamilyen italt és ahogy a kezét, lábát rakosgatta, meg gesztikulált, affektált, az volt az érzésem, hogy buzi a szerencsétlen. Amiért nagyon soványnak tűnt, egyből anyai ösztönömre hatott és nem tudtam rá haragudni. Közben, B. fölállt és bejelentette, hogy neki mennie kell, mert dolga van.
*
Amikor B. elment, L. valahogy oldottabb lett, és ez a fiú meg pofátlanul közbedumált, mikor valamilyen témát éppen tisztázni szerettünk volna a politikai helyzettel kapcsolatban. Nos, még huzakodtunk egy darabig a fiúval, majd megkértem, hogy
- ,,Ne vetélkedj velem, mert nem szeretnék haragudni rád! Mert, ha így folytatod, bizony össze találunk veszni..."
L meg lányosan, szégyenlősen feszengett a széken, merthogy úgy tűnt, mintha mi összevesznénk a fiúval őrajta!
*
Persze, mindez nem volt komoly!!!
*
Valójában tetszett, ahogy a fiú játssza a lány szerepét. Volt benne valami játékosság, valami esendő, valami kiszolgáltatottság. Hagytam, hogy fűzze L-t, aki egyre kényelmetlenebbül érezte magát.
Közben, a csapat-tagokkal beszélgettem és elővettem a meghajlított kanalamat - demonstrálandó, hogy mit érezhet egy nőies nő, amikor egy homokos férfival köti össze az életét. L. elkérte a kanalat és próbálta visszahajlítani, csakhogy a kanál ketté-tört és L. azon mód eltette ,,emlékbe" az egyik felét.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=535588&aid=242463
Szívem összeszorult ettől a mozzanattól...
Annak a kanálnak az egyik fele azóta is L.-nél van, mert beláttam, hogy csak erőszakkal tudtam volna tőle visszavenni... Ott a presszó nyilvánossága előtt mégsem verekedhettem vele össze!
*
Hogy lehetséges, hogy a megértő lelkemmel és szeretetemmel való közelítés a másik emberhez, emberekhez mindig ilyen erőszakos véget ér???
És, miért engem kiált ki mégis mindenki gonosznak, gyűlölködőnek, amikor fellázadok mindez ellen???
*
Természetesen, még ezek után is folytattam a baráti beszélgetést a többi csapattaggal, amibe beleszólt a buzi fiú. Nem volt más választásom, minthogy belementem egy olyan játékba, mint amikor a prostik összevesznek a kuncsafton...
Kibújt belőlem a színésznő, aki valamikor szerettem volna lenni. És ennek nagy hasznát vettem, mert színészkedésből állt az egész elcsezsett életem...
Ha nem fogom fel ilyen játékosan ezeket a tragikus élethelyzeteket, akkor már valószínűleg nem élnék. A JÁTÉK mindig átsegített a krízishelyzeteken, meg a konfliktusok megoldásában is. Talán azért sem tudtam lelkileg megöregedni???
*
Folytatva a történetet, valaki bejött az utcáról, hogy a radikálisok megérkeztek az Alkotmány utcába és... Na, erre mindenki fizetett és fölállt, hogy megyünk, megnézzük.
L. próbálta B.-t utánozni, hogy előre fut megnézni. Azt látni kellett volna, ahogy előre fut megnézni! Látni kellett volna a hosszú pasit, ahogy szaladt!
Olyan groteszk látvány volt, hogy muszáj volt mosolyognom, de valahogy azt is éreztem, hogy ez az ember annyira ki van éhezve a sikerre, hogy még arra is képes, hogy bohócot csináljon magából, hátha...
Na, közben a homi fiú meg ott maradt hoppon és láttam mennyire szomorú. Én is az voltam, mert én is azt éreztem pont, amit ő:
,,Nagyon magányos vagyok... A lelkem kiteszem és mégsem szeret igazán senki sem..."
És akkor ennek a fiúnak adtam egy puszit, miután udvariasan fölsegítette a dzsekimet. Megkérdezte, hogy
- ,,Nem haragszol azért, mert meleg vagyok?"
- Nem, mert én valójában anyaszívvel közelítek mindenkihez. Főleg a gyerekeim korú fiatalokhoz - válaszoltam neki szívem minden megértő szeretetével.
*
Erre, olyan boldog volt, engedélyt kért arra, hogy megölelhessen és megpuszilhassa az arcomat. Attól fogva nem tágított. Belém karolt és "mami"-nak szólított, miközben mesélt az életéről és arról hogyan is lett belőle "meleg".
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
