|
2015-05-06 20:00:51, szerda
|
| |
| |
GOETHE: VERSEK - Válogatás 
Goethe költeményei
Link
Johann Wolfgang von Goethe (Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. - Weimar, 1832. március 22.) német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, természettudós, jogász és politikus.
Goethe a német kultúra egyik legkiemelkedőbb alakja. Az irodalom szinte valamennyi műfajában jelentős művet hagyott hátra. Színházat hozott létre, folyóiratot szerkesztett, érdekelte a régészet, a képzőművészet, sőt még a weimari herceg, titkos tanácsosa is volt.
A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma és az epika műfajában egyaránt remekművek sorát alkotta.
BOLDOGSÁG ÉS ÁLOM
Láthattál álmaidban gyakran:
oltár elé veled haladtam,
te asszony voltál, én urad,
míg én ébredve, őrizetlen
órákon szádról gyűjtögettem
a számlálatlan csókokat.
A tiszta öröm hordozója, 
mit átéltünk, pár gazdag óra,
tűnő gyönyörként száll tova.
Mit ér az élvezet, ha szádon
a legforróbb csók is csak álom,
s minden öröm a csók maga?
A boldogságot nem lehet, ajándékba kapni
Egyetlen titka van: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.
Megfogom kezedet, s megígérem neked
Hogy az élet útján végig elkísérlek,
Boldogok leszünk majd
Mert hisz én is szeretlek 
Amíg szívem dobogni fog
Hozzád mindig hű leszek.
Oly sok szépet ígértünk egymásnak
Forrón lángol szerelmünk tüze
Ha mindig ily szép lenne az élet
Nem is lenne, szükség esküre
Legyen bármily hosszú is az élet
Sírig tartó boldogságot ad,
S bátran nézhetsz az emberek szemébe
Mindaddig, míg betartod szavad!
(Goethe )
/Citátum: A magyar weben az idézet Johann Wolfgang von Goethe nevével híresült el, a bölcsesség eredeti német vagy angol nyelvű verzióját azonban nem sikerült felkutatnunk. A fentiek alapján úgy gondoljuk, a mára közismertté vált gondolat írója egy ismeretlen magyar szerző./
EZER ALAKBA REJTŐZHETSZ
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa- Kedvesség, látom, mind te vagy;
futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten,
s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy.
A karcsu ciprus ifju erejében,
Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy;
a folyam zsongó hullámtengerében,
Csupa- Hízelgés, ott is csak te vagy.
Ha a szökellő vízsugár kibomlik,
Csupa-Játék, nekem az is te vagy;
a felhőben, amely épülve omlik,
te Csupa- Tánc, téged látlak: te vagy.
Rét szőnyegében ragyogó virágok:
te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy:
hol ezerkaru repkényt kúszni látok,
ó Csupa - Ölelés, ott is te vagy.
Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre,
Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy;
a tiszta ég szent legét belehellve,
Csupa- Szív- Üdve, italom te vagy.
Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem,
Csupa- Bölcsesség, forrása te vagy;
és mikor Allah száz nevét idézem,
minden nevének visszhangja te vagy.
Johann Wolgang Goethe - Ezer alakba...
Link
ÉLETSZABÁLY
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;
Mit akar?- kérdd meg minden naptól
és minden nap felel majd akkor;
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.
A KEDVES KÖZELLÉTE
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng; 
a ligetben ha néma csend borúl rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már!
Johann Wolfgang Goethe: A kedves közelléte
Link
A KIS VIRÁG
Árnyékos erdőn
Bolyongtam én,
Sötétzöld sátor
Borult felém.
Egy kis virágot
Találtam ott,
Amely csillagként
Világított.
Utánanyúltam,
De kérve kért: 
"Ne ölj meg! Nagy kár
Egy életért!"
Gyökérrel együtt
Kivettem őt,
Elültetém a
Házunk előtt.
Kertünk csendjében
Lel most hazát,
S virulni fog még
Sok éven át.
Fordította.: Dsida Jenő
/lásd még Talált kincs/
A KIVÁLASZTOTTHOZ
Kéz a kézben, ajk az ajkon,
kedves lányka, hű legyél.
Zátonyok közt kell suhanjon
párod még, de célhoz ér;
és ha csónakját kikötve
vihar múltán rád akad,
verje meg az ég örökre,
hogyha nem veled marad.
Aki bátran vág a célnak,
félig el is érte már,
az éjtől a gyáva fél csak,
ragyog a csillagsugár. 
Melletted lustán heverve
gondok ülnék lelkemet,
míg itt messze, nagy sietve
érted mindent megteszek.
Már a völgyet megtaláltam,
ahová együtt megyünk,
hol a folyó vize lágyan
siklik, ha a nap letűnt.
Nyárfák állongnak a réten,
bükkfa, cserjés árnyat ad,
és a liget rejtekében
tán egy kunyhó is akad.
KORAI KIKELET
Kikelet, itt vagy?
Ilyen korán?
Újra vidíthat
fény, sürü árny?
Völgy, liget? Ó, hogy
csörg a patak!
Ezek a dombok?
Ez az a pad?
Ég tüze! friss kék!
Bérc, ragyogó!
Hal nyüzsög ismét:
arany a tó.
Lomb köze tarka
szárnysuhogás: 
mennyei kardal
zeng, fuvoláz.
Nyílik a bimbó
a nap elé,
zümmög a ringó
szirmon a méh.
Mozdulat, illat
kél, remegő,
izgat és altat
a levegő.
Újra - mi lobban?
Rezzen a szél,
s bár a bokorban
máris alél,
láng üti, boldog
tűz a szívem:
Oszd meg e sok jót,
Múzsa, velem!
Tegnap még sírtam,
s ma nevetek? 
Húgaim, itt van,
akit szeretek!
KORA TAVASZ
Oh gyönyör napjai,
Nincs-e korán,
Rügyet fakasztani
Bokron és fán?
Telnek a friss erek,
Duzzad a báj.
Reád sem ismerek,
Tegnapi táj!
Kéklik a magasból
Ég, bájoló,
Aranyos halaktól
Hemzseg a tó.
Tarkáló szép sereg
Szárnya suhog -
Mennyei énekek,
Földi dalok!
Új termő kedv ered
Mind fölfelé,
S szíva dús nedveket
Zümmög a méh.
Halkan buzog, dagad
A levegő,
Enyhítő mozdulat,
Szenderitő.
Éles szellőcske sem
Késik soká,
De elbú hirtelen
Bokor alá.
Majd megtér, hűteni
Hő kebelem...
Tegnapról mára mi
Történt velem?
Rózsák, köny-nedvesen
Már sejtitek?
Megjött a kedvesem,
Testvéretek!
(1801.)
MÁJUSI DAL
A nagy természet
Miként ragyog.
A nap mi fényt vet!
Mily illatok!
Föld, ág rakodtan
Szines virággal,
Minden bokorban
Ezer madárdal.
Ezer kiáltás
Visszhangra vár:
,,Ó, föld, ó áldás,
Ó, napsugár!"
MINTHA...
Mintha
a tested lennék úgy érezz
mintha egy válasz lennék úgy kérdezz
mintha
az utad lennék úgy kövess
mintha
már tiéd lennék úgy szeress
mintha
a szavam lennél úgy beszélj
mintha
csak igaz lennél úgy is élj
mintha
csak napom lennél úgy égess
mintha
az élet lennél úgy éltess
színes széles a csend
ha itt vagy 
csend velem
mintha
a vágyad lennék úgy higgy bennem
mintha
egy dallam lennék hallgass engem
mintha
csak véred lennék éltesselek
mintha
csak benned élnék érezzelek
színes a csend
nézd én már majdne, elfeledtem hinni
s újra érzem hinni lehet
hinnék neked
mindenki azzá lesz amivé tette
a szeretet és a gyűlölet
megváltottál
itt vagy velem újra nekem
nézd, én már majdnem elfeledtem sírni
s újra érzem könnyem meleg
könnyed meleg
Te hoztad el
mindenki vére piros mégis mindenki
más és másképp szeret
Te így tudtál
RÁD GONDOLOK
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
Szabó Lőrinc fordítása
SZERELMES MINDEN ALAKBAN
Bár volnék fürge hal,
mely táncol és nyilall.
Ülnél a horognál,
engemet kifognál.
Bár volnék fürge hal,
mely táncol és nyilall.
Bár volnék drága ló,
kisasszonynak való.
Vagy hintód, mely ölében
útra vinne szépen.
Bár volnék drága ló,
kisasszonynak való.
Bár volnék én arany,
szolgád untalan.
Kiadnál s mindig újra
visszatérnék gurulva.
Bár volnék én arany,
szolgád untalan.
Volnék hű, szüntelen,
s újulna kedvesem.
Igéretem kötözne,
otthon ülnék örökre.
Volnék hű, szüntelen,
s újulna kedvesem.
Bár volnék öreg,
ráncos és hideg,
bármit megtagadnál,
az se volna baj már.
Bár volnék öreg,
ráncos és hideg.
Bár volnék majom,
mókás, víg nagyon,
fájna valami néha:
elűzné azt a tréfa.
Bár volnék majom,
mókás, víg nagyon.
Volnék bárány szelíd,
oroszlán, büszke szív,
hiúz-szemmel figyelnék,
szereznék róka-elmét.
Volnék bárány szelíd,
oroszlán, büszke szív.
Volnék bármilyen,
tiéd volnék, szívem,
királyi adománnyal
adnám magam által.
Volnék bármilyen,
tiéd volnék, szívem.
De én csak én vagyok,
vedd, amit adhatok!
És ha tán kevesled,
fess magadnak te szebbet.
Mert én csak én vagyok,
vedd, amit adhatok.
TALÁLT KINCS
Jártam az erdőt,
csak így magam,
könnyű bolyongás
vitt céltalan.
Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.
Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz, 
elhervadok!
Erre tövestől
kivettem őt,
virulj kertemben
házam előtt!
Ott jól beástam
gyökereit:
egész bokor már
és úgy virít!
Ford.: Szabó Lőrinc
TE AZÉRT SZÜLETTÉL
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek,
Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek
Én azért születtem, hogy téged szeresselek.
S csak annyit ér az életem, amennyi
boldogságot adsz te nekem.
Azt adom, mi legnagyobb - a szívemet,
mely útra kelt és felkutatta tiedet.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem
Én veled leszek
Te leszel a mindenem.
A TÜNDÉRKIRÁLY
Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
,,Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
- Nem látod, apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, palástja leng...'
,,Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."
,,Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
Sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csuda szép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám."
- Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...'
,,Fiacskám, csendbe maradj,- ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél."
,,Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
meg ládd: lányaim várnak nagyon, -
táncolnak is ők, ha a hold ide süt,
s majd álomba ringat gyönge kezük."
- Hát nem látod... ott- nem látod, apám:
a tündérlányok már várnak reám. -'
,,Fiam, fiam, én jól látom: amott
a nedves fűzfák törzse ragyog."
,,Úgy tetszel nékem, te drága gyerek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"
- Édesapám, ne hagyj... ne - megállj:
megragad- elvisz a Tündérkirály...'
Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s ő nyargal tovább,
megérkezik, teste- lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.
Goethe: Tündérkirály
Link
Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet,
mely útra kelt és felkutatta a tied.
Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem.
Én veled leszek, te leszel a mindenem.
(Goethe)
S idő állj meg egy pillanatra
S ti rohanó percek várjatok,
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
Csak addig várjatok!
(Johann Wolfgang Goethe)
Te vagy az egyetlen a Földön
akiért mindent megteszek,
Veled az életem töltöm,
Nem csak múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot, 
Csak hű szívet adhatok,
Érzem, másé nem lehetsz,
Én is csak a Tiéd,
Ha igazán szeretsz!
(Johann Wolfgang Goethe)
''Az élet egy angolkeringő, mit eltáncolsz a sírig.
Sorsod csupán attól függ, hogy kivel táncolod végig!''
(Goethe)
Megjegyzés: Az idézetet a Citátum törölte, mert valószínűleg nem hozható összefüggésbe Goethével, legalábbis az angol és német nyelvű oldalak szerint.
. . . . . . 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Goethe |
|
|
|
|
|
Offline
