|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2015-06-13 22:59:07, szombat
|
| |
| |
Rónay György: Nyárdél
Micsoda nyár! Micsoda sárga
... dobszóval lüktet ez a dél!
Zirren a tücsök, elalél,
s pattog a hőség citerája.
Ájuló kürtök torka, forró
harangok, hárfacsobbanás
s már emeli lángkoronás
cintányérját egy napraforgó.
Tomboló crescendóival
egyetlen néma lángvihar!
Még egy cintányér csattanása!
S messziről - andante - nagyon
halkan belép egy fuvalom
bátortalan kis fuvolája.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-13 22:27:02, szombat
|
| |
| |
Úgy tartják, az igazi nő nem szép, csupán ápolt. De hatalmasat téved az, ki azt hiszi, ennyi csupán elég...
Az igazi nő szép, bájos, egyéni, kedves, okos, intelligens.
Az igazi nő belép a terembe és minden szem rászegeződik. Csupán őt, csakis őt nézik.
Legyen az egy pillanat, vagy egy perc, az a pillanat az övé, csakis az övé, senki másé.
Vannak irigyei,... mert kinek nincsenek. De őt nem érdekli, csak ő érdekli abban a
pillanatban. Hiú? Nem. Csak szép. Mert az emberek törődnek magukkal, törődnek, mert
másnak akarnak mutatkozni. Többet akarnak mutatni, mint amik valójában.
A nő is egy ilyen lélek, a maximumot akarja mutatni. S emiatt hiába tekintik hiúnak és
magabiztosnak. Legbelül ő is csak egy félénk lány, aki erősnek akar tűnni. S aki
megkaparintja a lelkét, az a mennyországba kerül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-13 08:45:49, szombat
|
| |
| |
Az út felén
Az út felén játszik velünk a képzelet.
Megbarnult képekről hiányzik két szemed.
Az álmok szép kisfia letottyant a sárba,
piszkos ruháiban csillagodat várta...
Kamaszkorból folyton hiányzott a kezed,
minden pohár sör csak nélküled vétkezett.
Kínlódás, fegyelem meg szürke hétköznapok
vittek végtelenbe oly sok vasárnapot.
Nem bántott még akkor titok, zene, talány,
nem kerestem, állsz-e még az út oldalán,
nem maradt több álom és nem szálltam az égbe,
messzire jutottam, csendes büszkeségbe...
Eltörted a vágyat, hagytál hétköznapot,
végtelenbe vittek sárga villamosok.
A kisfiú, a léha, lerogyott a porba,
nem repülhetett már többé csillagokba...
Most itt van végre, megjött!
Rád várt ő csak mindig...
Zárd hát jól magadba és emeld fel az égig!
Budapest, 2014. augusztus 14.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-13 08:43:23, szombat
|
| |
| |
Ha úgy érzed, bánatos vagy, A sors csak játszik Veled. Gyere el életem kútjához, Én erőt merítek Neked!
Ha úgy érzed, az egész világ Nem ért meg Tégedet, Fordulj hozzám, és meséld el Mi nyomja tiszta lelkedet!
Ha úgy érzed, a homlokodon Barázdát szánt a félelem, Engedd, hogy szívedbe lássak, Visszahozzam Neked a fényeket!
Ha úgy érzed, méltó lehetek arra, Védelmezőn fogjam a két pici kezed, Nem szeretnék adni semmi mást, Csak egyet: Szeretetet!
Reményik Sándor: Egy virág úszik...
Egy virág úszik végtelen vízen,
Ringatja szelíden az ár.
Ősszel fogant, ugaron termett,
Nem tudja, mi a nyár,
Egy álom úszik végtelen vízen,
Ringatja szelíden az ár.
Valaki áll egy kőhíd magasán,
És a kezében volt egy kis virág,
Ősszel termett, ugaron nőtt virág,
És a szívében volt egy álom,
S a vándor szólt:
"Mit érek véle, ha valóra váltom?
Ez álomnak itt nincs otthona, háza -
és ez a virág túlon-túl fehér:
Az élet neki rút, s törékeny váza.
Ez az álom
Se másnak, se nekem ne fájjon,
Ne hulljon erre senki könnye
És hervadó szirmához mi sem érjen
Még egy imakönyv se!
A virágot a folyóra bocsátom,
A szent, örök folyóra,
A tengerhez hadd vigye közelebb
Minden hullám és minden óra,
Lehullatom a szent, örök folyóra.
Tartsa meg öröknek az örök víz,
És viruljon a tenger közepén,
Mint őszi pompa, s mint tavaszi dísz!"
S úgy lőn.
A vándor ott maradt, a hídon állva,
És a virág - elment - az óceánba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-13 08:40:00, szombat
|
| |
| |
Egyetlen fiamként szeretlek és védelek, egyetlen hibával élek, hogy féltelek. Te jelented nekem a fényt s az életet, mindig ragyog szívem, ha foghatom két kezed. A gondolatim napközben csak körülötted járnak, s mikor kilépsz az ajtón, már akkor nagyon várlak. A földre tanulni születtünk és tanítva szeretni, a tűnő kis perceket sohasem feledni. Az első mosolyt mit tőled kaptam, az első csókot mit cserébe adtam. Az első léptedet mire oly sokan vártunk, az első táncestet mit oly sokan láttunk. Büszke vagyok rád, mikor apának/anyának szólítasz, és köszönöm hogy nap mint nap új dolgokra tanítasz. S ha eljön a nap mikor nincs már mit tanulni, engedd apádat/anyádat csak csendesen aludni. Bárhová is sodorjon vagy taszítson az élet, jó ha tudod, bármit teszel én mindig szeretlek téged.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-13 08:27:49, szombat
|
| |
| |
Üvöltenék
Sötétség telepszik a falakra,
várom a holdat, tán kivilágítja.
Nem tud kitörni a fekete fátyol alól,
az utcán is, korom sötét honol.
Meredt szemmel figyelek,
egy kis fény sem csillan meg,
lassan az ablakhoz megyek,
eszembe jut, gyönyörű fekete szemed.
Neked szólok, hozzád beszélek!
Válaszra várok, választ tőled kérek?!
Tátong az űr a lelkemben,
vér csillan meg, kettétört szívemben.
Látod? Összeroppanok!
Látod? Boldogtalan vagyok...
Hiába is hullt már le az özvegyi fátyol,
lelkemben, örökre feketeség táncol.
Üvöltenék! Nem tudok..
Úgy szeretnék... Akarok!
Sírni szeretnék, sírni akarok!
Nem tudok sírni... Nevetni sem tudok.
Istenem! Segíts, mert nem tudok élni!
Istenem! Segíts, segíts legalább félni!
Nem félek, de nem is élek,
nem nevetek, de nem is remélek.
Minden érzésem veled elköltözött,
utánad sietek, érte jövök.
Gyújts egy kis fényt, merre induljak?
Sötét árnyak fognak: visszahúznak.
írta : Éva Hirth |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-13 07:32:14, szombat
|
| |
| |
1983. július 19. valamikor éjszaka...
40.hét....
Valamivel több mint 24 óra és és ketté válunk...
Nem leszünk már egy test és egy lélek...
Már a 7. hónaptól össze csomagoltam mindent amire szükség lehet a születésed után.
Nem tudtam akarsz még maradni a meleg,biztonságot adó burokban vagy sietsz áttörni a tompa zajt a be nem szűrődő fényességet,kíváncsi vagy arra mi van a víz,burok és az irharéteg után..smi
Ma nagyon meleg van...
Ülök az ágy tetején,közel sem kényelmesen..
Édesapád itt szuszog mellettem,kimerítette a munka és a meleg.
Semmit sem érez abból ami veled és velem történik.
Jó nagy helyet nőttél ki magadnak pocak terén.
Figyelek.....
A lelkemben valami megfoghatatlan remegés,félelem,öröm,aggódás......
Figyeltelek amíg együtt nőttünk...
Amikor jelét adtad annak,hogy tényleg vagy...fizikálisan...
Hihetetlen volt...
Fészkelődtél,bukfenceztél,csuklottál..
Sosem tudtam melyik testrészed kopogtatta a hasamon csak találgattunk..
-Nézd!!Ez biztos a talpa...,nem ez a sarka...talán a keze,a feneke a háta...
Mire utánad nyúltunk volna egy szép szaltóval átköltöztél másik irányba!!!!
Éjszaka van...
Ezer és ezer gondolat cikázik a fejemben...
Nemsokára láthatlak,neked még kicsit várnod kell majd amíg tiszta is lesz a kép,kik ezek itt körülöttem nap mint nap!:-)
Nem akartam 3D- s képet rólad...
Vártam....
Furcsa,semmihez sem fogható fájdalmak jöttek...
Nem volt egyértelmű,hogy jössz vagy maradsz és mikor...
Előttem óra,füzet...
Számoltam,írtam...
Nem állt fel a ritmus..
Nem voltak folyamatos 10 perces fájások...
És egyszer csak elfolyt a magzatvíz...
Mintha tócsába ülnék...
Meglepődve,megijedve,izgatottan keltettem Édesapád!
-Szívem!Azt hiszem elkezdődött!
Azt sem tudta merre van,mit kell azonnal tennie.
Ekkor hajnali 2 órát írunk.
Azonnal szomszéd,telefon az orvosnak,irány a kórház!
A mentős útközben még próbált téged egy kicsit áthelyezni egy kis masszázzsal.......
Fájtál.....
Fájt ahogy utat csináltál magadnak a születésedhez.....
Mindkettőnknek fájt...
Beértünk a kórházba,vizsgálat...
Az orvos közötte ebből még 8 óra alatt nem lesz születés.
Te közben már úgy gondoltad kicsi neked ez a hely..kíváncsi vagy...jönni akarsz...látni,érezni és elkezdeni valamit ami minket szülővé tesz
A gondolat hogy órák múlva megváltoztatod az életünket....
Ezek után nem csak magunkért hanem érted is felelősnek kell lennünk,egy egész életen át.
Meg tanítasz minket olyan dolgokra aminek a létezéséről nem is tudtunk.
Családdá teszel minket,Anyává és Apává.
Te leszel a folytatása az életünknek
Izgalommal teli órák..
Milyen leszel?
Milyen lesz a szemed színe,a hajad színe, a szád...
Fogsz- e szeretni minket?
Jól csináljuk- e majd a szülőséget?
Ezer és ezer ki nem mondott kérdés...
Várunk,fáj...nagyon...neked is.....
1996.június.13 délelőtt 10.30
Elég volt,nem vársz tovább
3350 grammal és 52 centivel itt vagy...
A kezemben....
A világ csodája..
A legszebb
A lelkem csordultig szerelemmel
Itt vagy velem Édes Kisfiam..
Látlak,érezlek,szeretlek mindennél jobban.
Általad,érted...új fejezet kezdődik
Köszönöm,hogy az Édesanyád lehetek
Boldog születésnapot!!!!!!!
Szeretlek drága életem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2015. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
621 db bejegyzés |
| e év: |
7211 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4007
- e Hét: 16091
- e Hónap: 35064
- e Év: 264001
|
|
|
Offline
