|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
|
|
2015-06-20 20:51:03, szombat
|
| |
| |
Van a reggel...
Amit nem szeretsz. Nem szeretsz felébredni, nem szereted kinyitni szemed. Mert fel kell kelni, meg kell mosakodni, borotválkozni, reggelizni kell és öltönybe, kosztümbe bújni, és munkába menni. Kell, kell, kell. És nem szereted. Mert még aludnál, pihennél, nyújtóznál, élveznéd még a pihenés perceit. És már este rossz érzésekkel gondolsz a reggelre. És ez így megy napról napra, évről évre. De egyszer valami történik. Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az összes eddigit. Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És este már másként gondolsz a következő reggelre. Mert abban a reggelben már nem csak kötelességek várnak rád, hanem más is. Valaki más. Aki miatt szép az ébredés, szép a nappal, kellemes a munka, nem nyűg a feladat, és csodálatos az élet. Aki miatt már álmodban is a reggelt várod, hogy újra találkozz vele, hogy hallhasd hangját, érezd érzéseit, láthasd szemeit. Akinek ma is szépet, jót szeretnél adni kincseidből, hogy szebbé tehesd életét. És a reggel többé már nem nyűg, a reggel többé nem kötelesség, a reggel már Ő.
Létezik ilyen reggel.
Csitáry-Hock Tamás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-20 18:36:26, szombat
|
| |
| |
De szépek! Hát ilyet láttál-e már?
A kéket nézd, arrébb, a fák tövénél.
Vagy ezt a sárgát, itt a blúzomon.
Díszes, fehér... Nehogy hozzájuk érjél!
Szemtelen csapat. Orrunkra szállva
szeplőt lopnak, csöpp lábuk átbizserget.
Később a nyár alá lopakszanak,
kényelmes légbe oltva át a kertet.
Hányféle szín! Hányféle rajzolat!
Fényborzoló, vad sürgés, surrogás.
Hőséget szórnak, kedvet, illatot.
S ha elfáradnak, jön helyükre más.
Egyszerre félhomály, majd este lesz,
előbújnak az árnyak társai.
Csak el ne szenderülj! Csak győzd kivárni!
Álmodni hívnak, nappalt fejteni.
Gyöngéd eső szitál a Lepke-kertre,
nem érintvén az apró szárnyakat.
Levél-rejtette, könnyű verdesés.
Öröm. Színén a pára átszalad.
Szivárványt képzelsz, hűs lélegzetet.
Nem gondolsz arra, végül is mi rejt.
A lomb alatt pár régi lárva porlad.
Hibátlan béke. Jobb, ha elhiszed
Karafiáth Orsolya:
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-20 15:04:52, szombat
|
| |
| |
Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.
(Paulo Coelho)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-20 14:58:08, szombat
|
| |
| |
Óvakodj attól a férfitól, aki nem királynőnek lát.
Nem látja igazi arcodat-mert nem szeret.
Aki szeret, és amíg szeret: fölfelé néz rád.
Óvakodj attól, aki benned a szolgát, az anyukáját, önzésének eszközét, vagy birtokát látja csupán, és nem az önérzetes nőt keresi. Óvakodj attól, aki tart a méltóságodtól és az öntudatodtól,
mert kisebbnek érzi magát melletted.
Élni talán tudsz egy ilyen emberrel, hiszen az élet a kompromisszumok művészete is-de boldog nem lehetsz vele.
Hogy szeret-e valójában, vagy csak érzelmileg, vagy más okból függ tőled, onnan tudod tévedhetetlenül megállapítani, hogy mennyire érzed magad szabadnak mellette.
(Müller Péter)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-20 14:51:36, szombat
|
| |
| |
- Szóval - mondta a nő - eljössz?...
A férfi hallgatott. Kesztyűjét húzogatta, s ezt mondta lesütött szemekkel:
- Hallottam egyszer egy kínai mesét. Így szólt:
Egy távoli tartományban élt egy férfi és egy asszony. Nem ismerték egymást. Egy reggel úgy érezték, hangot, üzenetet hallottak, parancsot kaptak: ezért felkeltek nyughelyükről, mint az alvajárók, elindultak egymás felé, elhagyták otthonukat, férjüket és feleségüket, elhagytak mindent és mindenkit, hogy találkozzanak végre az élet sötét erdejében, s boldogak és egyek lehessenek. Így vándoroltak, igézetben egymás felé. Pusztaságokon haladtak át, s egy sötét erdőbe értek. Az erdőt patak választotta ketté, s ők a patak két partján közeledtek egymás felé, a parancs értelmében, csukott szemekkel, boldog és néma mosollyal. De a patakon keskeny palló vezetett át, oly keskeny, hogy egyszerre csak egy ember lépdelhetett végig a törékeny deszkán. Ezért megálltak, a patak két partján, szemközt egymással, vágyódva és mosolyogva, s tétováztak, melyik induljon el a másik felé először?...
Akkor a nő ezt mondotta, halkan és bensőségesen: "No, gyere már!"
A férfi felnézett e hangra, szemét dörzsölte, a nőt nézte, az égre nézett, aztán csendesen megfordult, s visszament életébe, családjához, és ott élt tovább, némán és csodálkozással a szívében.
Tudniillik a nő idő előtt szólt. És egyáltalán nem szabad szólni. Meg kell várni, amíg a férfi, kérés és felszólítás nélkül, végigmegy a pallón. Ez a kínai mese.
- Igen - mondta a nő, és szeme megtelt könnyekkel. - Szóval, eljössz?...
- Jó lenne - mondta udvariasan a férfi, begombolta kabátját , s kalapját kereste.
- Sajnos, délután tárgyalásaim vannak. Ezen a héten kissé sok a dolgom...
Márai Sándor: A kínai mese 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-20 12:40:28, szombat
|
| |
| |
Önmagában a kommunikáción javítani olyan, mintha egy épületnek a homlokzatát átfestenénk. Nem önmagában van a kommunikáció, hanem valaki kommunikál, és ezért lehet, hogy a sérüléseimet, az elrendezetlenségeimet ugyan egy picit udvariasabb vagy szebb módon mondom ki, de azért még sajnos az maradtam, aki voltam. Ezért hiedelemnek tartom, hogy pusztán és önmagában a kommunikáció stílusának a megváltoztatása valódi, mély változást hoz. Szerintem nem, mert attól még az illető ugyanúgy gyűlölködik, vagy ugyanúgy nem bocsát meg, csak éppen ezt most szépen csinálja. Úgy tűnik, nem spóroljuk meg, hogy a személyiségünkön dolgozzunk. A kommunikáció csak tünete annak, hogy mi van ott mélyen.
(Pál Feri)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 27
|
|
|
|
2015. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
621 db bejegyzés |
| e év: |
7211 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2976
- e Hét: 15060
- e Hónap: 34033
- e Év: 262970
|
|
|
Offline
