|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
|
|
2015-06-03 14:55:51, szerda
|
| |
| |
Magyar és magyar származású Nobel-díjasok:
Lénárd Fülöp
1862-1947
1905
Bárány Róbert
1876-1936
1914
Zsigmondy Richárd
1865-1929
1925
Szent-Györgyi Albert
1893-1986
1937
Hevesy György
1885-1966
1943
Békésy György
1899-1972
1961
Wigner Jenő
1902-1995
1963
Gábor Dénes
1900-1979
1971
Milton Friedman
1912-
1976
Polányi János
1929-
1986
Oláh György
1927-
1994
Harsányi János
1920-2000
1994
Kertész Imre
1929-
2002
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-03 14:46:55, szerda
|
| |
| |
Téli késődélután és farkasordító hideg van. A színház pénztáránál kígyózó sorban elcsigázott emberek állnak egymás mögött libasorban. A hosszú várakozás miatt valaki már farkaséhes, egy másik rosszul van és úgy érzi mindjárt rókázni fog. A pénztárosnak a sok egyhelyben üléstől már elmacskásodott a lába, és ettől kutyául érzi magát, de ennek ellenére hangyaszorgalommal adja ki a belépőket, kattintgatja az egeret, és nézi amint az egyik vevő sántítva elkacsázik a pénztártól.
Egy sarokkal odébb éjszakai pillangók dolgoznak, közöttük egy idősebb nő páváskodik, de a többiek szerinte egy buta liba. Van közöttük egy különösen szép lány, akinek őzgida szeme van, és ő kakukkfiókának érzi magát közöttük, egy másiknak meg nyúlszája van. Kicsit messzebbről egy ürge birkatürelemmel sasolja a lányokat, és a mozdulatlanságtól már elhangyásodott a lába. Fiatalabb korában ő volt a falu bikája, de a lányok tudják, hogy oroszlánszíve van és ha úgy alakul, akkor nem kell rögtön farkast kiáltaniuk. Pár napja egy velük kötözködő férfi majdnem egérfogóba került, de még időben felvette a nyúlcipőt és így egérutat nyert, de a lányoknál ezzel a próbálkozásával mindenféleképpen bakot lőtt.
A sarki kocsmában egy nagydarab részeg férfi tehénkedik rá a pultra és disznóságokat mond a csaposnak, egy másik meg a csapossal mondvacsinált dolgokkal kukacoskodik, és azt hiszi hogy azt palimadárnak nézheti. Ez az ember egyébként egy lecsúszott ügyvéd aki tyúkperekből él, és még akkor sem gondolja, hogy ezért a stílusáért egyszer a tyúkszemére fognak lépni, amikor pár pillanatra farkasszemet néznek a csapossal. Ő már tudja, hogy békaperspektívából nézve egészen más az élet, mintha az ember madártávlatból nézné a dolgokat.
Az egyik asztalnál egy férfi próbál egy nő kegyeibe férkőzni, akinek ez legyezi a hiúságát, de nem hiszi el hogy ezzel kifogta az aranyhalat, bár ha nem elég óvatos, akkor könnyen belelovalhatja magát. Volt akit a férfinak már sikerült lóvá tennie, akinek krokodilkönnyeket hullajtott, közben meg élt mint hal a vízben.
Egy idősebb pár ballag el a kocsma előtt, nem egy tiszavirág életű a kapcsolatuk, mindig kutyahűséggel tartottak ki egymás mellett. Falun kezdték a közös életüket, az udvaron még gémeskútjuk volt, és már a távoli múlt homályába veszik, amikor a családban elújságolták a legelső gólyahírt.
Fiatal lányok jönnek velük szemben, akik körül fiúk legyeskednek és azt hiszik, marha vicces amikor csibészkednek meg disznólkodni akarnak a lányokkal, vagy kakaskodnak egymással. Nem tudni a fiúk mit találtak ki, de hirtelen odamentek a házfalhoz, és egyik a másiknak bakot tart. A lányok a múltkor szakadó esőben jártak erre, és akkor úgy néztek ki mint az ázott verebek.
Egy anya a kisfiával közeledik a buszmegálló felé, és a kisfiú kacsán vette fel a cipőjét. A háztetőn a szélkakas néha megnyikordul, és a nő azon gondolkozik, hogy a gyerekének miért szúvasak a fogai, a házassága meg reménytelen, és mennyire mókuskerék így az élete. Az egy struccpolitika lenne, ha ezt ő nem akarná észrevenni, és ha adódik lehetősége a különválásra, akkor azt a lehetőséget meg is fogja lovagolni. A férje úgyis azt fogja majd mondani, hogy ez egy bolhacirkusz, és csak a barátnőjét majmolja, aki szintén nemrég vált el, de ő most nem fogja engedni hogy a férje szamárnak nézze, meg különben is mindig ő volt a fekete bárány a családban. A kisfiú hátizsákján macskaszem fénylik, és ahogyan a nő gyalogol a gyerekével, észre sem veszi, ahogyan egy mögötte mackós léptekkel ballagó férfi hosszasan vizslatja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-03 14:44:01, szerda
|
| |
| |
Rengeteg olyan kifejezés van a magyar nyelvben, ami valamilyen módon ételekkel (vagy más növényekkel) kapcsolatos, például amikor perecelsz egyet, vagy azt mondod: ,,Mákom van"...
A minap az utcán siettem, amikor egy gyönyörű, mandulaszemű lány nézett rám. Ahogyan nézett, eszembe sem jutott hogy tejfelesszájúnak tartana, vagy ezzel a mosollyal a mézesmadzagot akarná elhúzni előttem. Ez így nekem nagyon zsír volt, bizony hájjal kenegette az önbizalmamat. A zabolátlan fiatalok ilyenkor azt gondolják, hogy övék a világ, pedig a tojáshéj még ott van a fenekükön, a szüleik meg csak azt veszik észre, hogy a fiúk nőnek mint a bolondgomba, de ha az ember már megette a kenyere javát, akkor nem fog zöldségeket beszélni és nem várja tátott szájjal sült galambot sem, bár az ilyen pillanatok mindig megfűszerezik az életünket. Ilyenkor egyáltalán nem kell törnünk a diónkat, hogy miért nézett olyan szépen az a lány.
Amikor valaki elmegy a városba csak úgy kolbászolni egyet, de ha sokat tököl, akkor hazafelé már nem lesz ereje, hogy szedje a csülkeit. Vagy rizsázik egy nádszál vékony, csokoládébarna nőnek hogy együtt töltsék az éjszakát, de az is lehet hogy tévedett és ezért őt a nő jól megmogyorózza. Persze ha a nő engedi, akkor nem fog a férfival kukoricázni, meg különben is a férfi őt már lekenyerezte. Ha a nő könnyűvérű, akkor előre tejelni kell neki, mert ezt úgyis kisajtolná a férfiből, és hogy mi mennyibe kerül, már azt előre le is vajazták. A férfi akkor még úgy be van sózva, hogy borsódzik a háta, és nem gondol arra, hogy mi van ha a nő fehérmájú, vagy ha kijön a félhomályból és meglátja hogy narancsbőre van, kocsonyás szemekkel néz rá, vagy épp árpa van a szeme alatt. Akkor minden bizonnyal a férfi úgy nézne a nőre, mintha citromba harapott volna.
Azonban ha az embert nem éri ilyen meglepetés, akkor annyira fel lesz paprikázva, hogy majd' becsokizik, bár a zabszem sem férne a fenekébe. Körül-belül. Nem ér a nevem, káposzta a fejem! És nem mindenhol van kolbászból a kerítés még ott sem, ahol egyébként paradicsomiak az állapotok. Lehet ez így kicsit saláta, de az uborkaszezonban nem kell rosszmájúnak lenni még akkor sem, ha az ember egyébként egy banánköztársaságban él. No de ne legyünk tökfejek, és csapjunk bele a lecsóba, mielőtt valaki velős megjegyzéseket tenne ránk!
Szoktuk mondani emberekre, hogy krumpliorrú, tésztaképű, lepényarcú, és ha ezt az érintett meghallja, akkor annak az embernek bizony zabos lesz a hangulata még akkor is, ha zsíros állása van és egyébkent kenyérre lehet kenni. Ha ő ezért nagyon megharagszik rád, akkor meg sem kérdezi hogy mi a túróért mondtad ezt, és lezsírozza hogy valaki adjon a fejedre egy barackot, aztán meg fügét mutat neked. Neki hiába lehet vaj van a füle mögött, ettől függetlenül még ő tejben-vajban fürdik, mert ott van a húsosfazék körül, és örül hogy borsot tört az orrod alá, te meg örülhetsz hogy nem csinált belőled fasírtot, vagy zúzott péppé.
Amikor egy lány a bálban petrezselymet árul, akkor számára ez nem egy tejjel-mézzel folyó Kánaán, minden biztató szó számára falra hányt borsó lesz, bánatában leginkább töpörtyűvé töpörödne és az jut eszébe, hogy nem minden fenékig tejföl. Nem foglalkozik azzal, hogy a teremben a villanykörtéket már lecserélték modernebb égőkre, és irigyli azokat a lányokat, akik mazsolázgathatnak a táncra felkérők között.
A munkánk során nem babra megy a játék, és a magvas gondolatok méltán hozzák meg a gyümölcsüket, de paprikás lesz a hangulat, ha a másik a te babérjaidra tör és elviszi a pálmát, sőt még meg is kapja érte a dohányt. Ezért az embernek ha van egy kis sütnivalója, akkor időben kikaparja magának a gesztenyét, mert gombamód szaporodnak az ilyen esetek.
Én erre az oldalamra tettem ezt fel:
http://magyarelme.blogspot.co.uk/2013/01/a-csodalatos-magyar-nyelv-4.html
De az eredeti forrást, az ötletet a facebookon találtam. (Az eredetit átfogalmaztam, és az ottani megjegyzésekkel, valamint saját gondolatokkal kibővítettem. Ha még eszetekbe jutnának a szövegben nem szereplő szavak, kifejezések, akkor azokat örömmel szövöm bele az írásba :-)
Halasi András - Magyar Vagyok közösségi oldalról
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-06-03 14:35:47, szerda
|
| |
| |
Gyimóthy Gábor - Nyelvlecke
Firenze - 1984
Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan,
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, -
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés! -
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell. Nem ront be az, aki betér...
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki ,,slattyog", miért nem ,,lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki ,,beslisszol" elinal,
Nem ,,battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
2015. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
621 db bejegyzés |
| e év: |
7547 db bejegyzés |
| Összes: |
70103 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1207
- e Hét: 12419
- e Hónap: 28819
- e Év: 150692
|
|
|
Offline
