|
2015-07-19 09:22:27, vasárnap
|
| |
| |
Kohut Katalin: A hazug világ vége
Drága szép szeráfom, örülök, hogy végre megláttalak,
szívem lázong szüntelen, a tanok hamisnak látszanak,
mert azt beszélik rólam, nagy hazug és hitető vagyok,
világ végét hirdetek, de mindig gonoszok a nagyok.
Panaszom hallgasd meg, tovább a földön élni nem lehet,
halál táncát még nem járja a sötét békétlen sereg,
a jók elmúlnak, a világ ember megváltója zokog,
ébredt ismét a játszótér, sortűz jók fejében ropog.
Várom ezer éve szüntelen a játékoknak végét,
lemondó sóhaj kíséri féktelenek dübörgését.
A föld teremtőjének vége, nincsen már itt segítség,
ne engedd, hogy a kislányt mindenik keresztre feszítsék!
Varjú módon károgtam én a Bibliát a népeknek,
vártam rég a végre, már tisztán látok mindent és értek,
most csak azt szeretném, a jókat majd segítse, megmentse
egy igaz és nagy hatalom, tiszta szívüket szeresse.
Hozzád száll és esd a végső imám, drága szép szeráfom,
mennyei tanácsod és hitedet hálásan fogadom.
Legyen meg végre az igazságban, emberben örömöm,
a jóság győzelmét várva az életem megköszönöm.
2015. július 19. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
