|
2015-07-20 22:08:48, hétfő
|
| |
| |
- Béééla! Elromlott a gázbojler, nem melegíti fel a vizet.
- Nem baj, Vilma, így kevesebb vizet fogyasztunk!
- Majd nem ezt fogod mondani, ha fazékban kell vizet melegítened, hogy megmosakodhass! Keress egy gázszerelőt kérlek!
- A múltkor is elkért az egyik nyolcezer forintot, s látod, milyen munkát végzett! Már ki van savazva, minden meg van rajta szerelve.
Jó, kihívom a Főgáz ügyeleteseit, talán ők segíthetnek. Jó lenne, ha lenne szerződés valamilyen céggel, mint a televízióra volt régen, s bármikor elromlott, ingyen javították. Igaz, hogy az a nyolcvanas években volt még.
- Most már talán egy ilyen szerződés havi díja nagyon sokba kerül. Mindenkivel nem lehet szerződést kötni. Csepeg a melegvíz csap is, két hete cseréltek betétet a hidegben. Háromezer forint kiszállási díjat számolt fel a vízszerelő, meg külön az alkatrészt és a szerelési költséget. Nagyon mérges vagyok az állandó havi javítások és váratlan kiadások miatt.
- Emlékszel Várynéra, akitől vásároltuk ezt az akkor félig felújított lakást? Azt hittük rá, hogy rendetlen, meg is vádoltad vele, mert semmi sem volt jó. Csak annyi volt a gond, hogy még élelmiszerre sem tellett neki a gyerekeivel.
- Igen, nem tudtunk beköltözni, mert ki kellett cserélni a WC tartályt, ülőkét, kagylót, fürdőkádat, csempéket, rossz vízáteresztőt. Nem is tudom, ők hárman hogyan oldották meg a fürdést?
- Melegítettek fazékban vizet, azt öntötték bele a kádba. Pedig akkor még a víz ingyenes volt, fürödhettek volna kedvükre.
- Most már megértem a helyzetüket, tisztítószerre sem lehetett pénzük. A szegénység, a nyomor vonzza az elmúlást, az értéktelenséget mindenben. Azt hittem, hogy ennyire igénytelenek. Hol vannak ilyenkor a jótékonykodók?
- Nem mindenkivel lehet úgy jótékonykodni, hogy emberségében ne alázzuk meg. De biztosan állítom, vannak még jó emberek!
- Tudom, én is ismerek pár ilyen rendes szakembert, akik segítenek önzetlenül a rászorultaknak. Mesélte Kőváriné, hogy három ilyen ismerőse van, akiknek nagybetűvel íródik a nevük a noteszében és a szívében, akikre mindig számíthat kevéske bevétele mellett, amikor valami elromlik.
- Látod, ezért mi nem panaszkodhatunk, drága Vilma, mert telik a havi plusz kiadásokra, igaz, hogy kellemetlen, ha elromlik valami, de nem neked kell asszony létedre szembe nézned a szerelőkkel...
- Volt olyan Béla, hogy üzleti úton voltál és én fogadtam őket. Szinte mindegyik baleknek nézett, becsapott, mert azt hitték, hogy én nem értek egyáltalán semmihez.
- Nem tudom, hogy a mesterek miből feltételezik azt, hogy az asszonyok ennyire buták, mert elnézőbbek, mint a férfiak. Még mindig úgy állunk, hogy elég, ha egy férfi van valaki mellett, s máris másképp bánik az asszonykával mindenki.
- Látod, drága Béla, nagy tisztességet jelent, hogy itt vagy mellettem. De azért a két évvel ezelőtti kisszoba, konyha, fürdőszoba festést soha nem felejtem el.
- Mai napig nem tudjuk kijavítani az akkori hibákat. A konyha beázott egyből festés után a hatalmas özönvíz alatt, benn csepegett az eső elmondásod szerint. Hiába hívtad a lakásszövetkezet elnökét, semmit sem tett, pedig garanciális volt panelprogram után a tető szigetelés.
- A fürdőszoba plafonjára rossz volt ránézni. Akkor voltál éppen kiküldetésben, amikor a festő gányolónak ideje volt. Én már őt örökké így fogom nevezni. A kisszoba görbe csíkja, kék festékfoltjai után a plafonon és a karnis átlátszó zománcbevonata után jött a tetőpont, amikor bekente a zománcfestékkel a fürdőszobai beázást, s úgy hagyta, elment inni. Négy napig járt ide, ebből pár órát dolgozott. Eltűnéseivel és állandó pénzkéregetéssel lázadt amiatt, hogy nem főztem neki naponta húst és nem láttam el egész nap piával.
- Így volt megalkudva...
- Igen, de a többi nyugdíjas elrontotta. Egész napra vendégül látták, nehogy ott hagyja őket és elmenjen inni.
- Nagy lecke volt ez, drága Vilma! Inkább össze kell rakni több pénzt, csak normális brigáddal szerződjön meg az ember, akik gyorsan elvégzik a lakás felújítást, korrektül, ivászat és ellátás nélkül.
- Legközelebb majd te irányítod a munkálatokat! De lassan gyűlik a pénz a nagyszoba felújításra, mert havonta elmegy a bevétel maradéka váratlan kiadásokra, mint most a bojler és a melegvíz csap.
- Emlékszel a meglepetésedre, ami balul ütött ki? Megrendelted a polcot az egyik szerelőtől, hozott hozzá sarokvasakat, hogy felfúrja, s nyolcas ütvefúróval fúrta a falakat - a kisszobában is a képeknek. Át is ment a fúró a fürdőszobába, lelökve a csempéket. Hiába telefonálgattál neki, hogy garanciát vállalt érte, hoz csempéket ígérete szerint, nem volt hajlandó két napig felvenni a telefont. Át kellett cserélni az összes tartóvasat a polcon is, mert minden leesett róla, annyira gyenge lett.
- Igen, nem felejtem el sohasem és a kedves facebookos ismerősömet sem, aki segített a polcot megerősíteni. Már el is felejtettem, Béla, milyen jóleső érzés az, amikor az ember segíthet valakinek... Jó lenne, ha visszajönnének azok az idők...
- Igen, mert te kérés és szó nélkül rendelkezésére álltál mindenkinek. Talán ezt a jóságodat, tisztaságodat szerettem meg először. Nekem is egyből felajánlottad a segítségedet az egyik hivatalos ügyemben, amit öt perc alatt elintéztél. Rád csodálkoztam, mert addig ilyen szorgalmas és lelkes munkaerővel nem találkoztam.
- Nem fogod elhinni, de akkor boldognak és szabadnak éreztem magam. Ez azt jelenti, hogy nem a pénz jelenti az igazi gazdagságot, hanem a másokról való gondoskodás, törődés. Adni sokkal jobb, mint kapni.
- Igen, Vilma, meg kell tanulni úgy adni, hogy a másik a segítséget természetesnek vegye, ne alázza meg emberségében. S te ilyen voltál!
- Mi változott, drága Béla?
- Talán te, drága Vilma. Óvatosabb lettél az adakozásával erődnek, mióta párszor visszaéltek vele. Látod, a félelem az ismétlődéstől, vagy bármitől gátja a valódi szabadságnak, az önfeledtségnek.
- Nagyon jó, hogy itt vagy, Béla, leveszed a szerelők, mesterek terheit rólam, s hogy ennyire ismersz engem. Kevés férfi kíváncsi arra, milyen a felesége igazi személyisége. Köszönettel tartozom minden pillanatért, amit együtt töltünk el.
- Dettó, drága Vilma! Holnap jön a víz-gáz szerelő, aztán azon dolgozunk majd, hogy visszanyerd a gondtalan szabadságodat, hogy ismét szíved szerint élhesd az életet.
2015. július 20.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
