Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
Jó éjszakát!
  2015-07-03 23:56:14, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Jó éjszakát!  
Érintés
  2015-07-03 23:54:47, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Áldások, imák, Istenes versek  
Kinek Csillaga van
  2015-07-03 23:52:46, péntek
 
  Füle Lajos - Kinek Csillaga van





Kinek Csillaga van,
legyen maga a béke,
hogy minden dolga itt
békében menjen végbe!

Kinek Csillaga van,
legyen felette bátor:
szeressen vakmerőn,
de érte mit se várjon!

Kinek Csillaga van,
öltözzék friss reménybe,
hogy ISTEN LELKE is
cselekszik benne, érte!

Kinek Csillaga van,
ámuljon, mert az IGE
testté lett, s boldogan
daloljon Róla szíve!
 
 
0 komment , kategória:  Áldások, imák, Istenes versek  
…egy kicsit másként, mint eddig…
  2015-07-03 23:47:24, péntek
 
  Matyikó Adrienn: ...egy kicsit másként, mint eddig...

Matyikó Adrienn: ...egy kicsit másként, mint eddig...

...csak egy kicsit másként, mint eddig...

Kicsit csendesebben... kedvesebben
mindig egy picit jobban... szebben
minden pillanatban egy karcolatnyi
úttal... lépéssel; szívvel nemesebben

...csak egy kicsit másként, mint eddig...

Kicsit türelmesebben... mosolyogva
az élet lélegzetéből másnak is hagyva
minden pillanatban... azt az apró
ékszernyi ösvényt... tisztábban tartva...

...csak egy kicsit másként, mint eddig...

Kicsit halkabban... ügyesebben tenni
adni a világ szívébe...- nem elvenni
minden pillanatban egy könnycseppnyi
bűnnel... könnyebbnek mérlegen lenni

...csak egy kicsit másként, mint eddig...

Kicsit igazabban...- bor helyett vízzel
kicsit örömtelibb... édesebb ízzel
minden pillanatban... egy parázsnyi
szikrát dobbanó... őszintébb... szívvel

...csak egy kicsit másként, mint eddig...

Kicsit... megfontoltabb szavakkal
egyszerűbbet... méltóbbat-akarattal
minden pillanatban... egy csendnyi
szünetben-születő... tisztább lappal...

...de most másként, mint eddig...

mindig... egy picit jobban... szebben
... egy picit - mindig... fényesebben...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Hiszek a szeretben
  2015-07-03 23:41:34, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
Az odaadó szeretetről...
  2015-07-03 23:39:08, péntek
 
  PILINSZKY JÁNOS - Az odaadó szeretetről...





Nem csak a tudós törekszik pontos ismeretre, hanem a költő is.
Ennek a megismerésnek a neve: szeretet.
Oda akarom adni magamat valaminek, vagy valakinek.
Szeretni akarom, hogy megismerhessem,
és meg akarom ismerni a világot, hogy szerethessem.
Fel akarom fedezni és meg akarom segíteni a dolgokat,
hogy ajándékképp visszakapjam tőlük önmagamat.
Hogy élni segítsenek.
Ez azonban csak akkor lehetséges,
ha mezítelen valóságukban szemlélem őket, sőt:
bajukban, szegénységükben, árvaságukban,
azon a ponton, ahol szükségük van rám.
A szeretet a legpontosabb diagnoszta.
Csak a mezítelenül őszinte ember képes a valóság
egy mezítelen darabjának bizalmába férkőzni,
és cserébe kiérdemelni annak viszont bizalmát.
Az írás nem beszámoló a világ megoldott tájairól,
hanem cselekedet: nem konyha kertészet, hanem expedíció.
A költő szeretni kívánja a világot,
igyekszik az univerzumnak legesettebb csillagai felé fordulni.
Az éhezőkért és mezítelenekért jött a világra.
S dicsősége, ha minél nagyobb mezítelenséget ruházhat fel,
s minél esendőbb kezekből
kapja meg viszonzásul a maga ünneplő ruháját..
De erről már nem beszél.
Csak a megközelítés folyamatáról szólhat a költemény.

A szeretet csodáját, ha bekövetkezik,
némaság kell, hogy óvja-takarja.
Ami drága, azt nem koptathatjuk,
azzal birtokoljuk,
hogy nem érünk hozzá egy pillanatra sem.
 
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
Csillagközi magány
  2015-07-03 23:37:26, péntek
 
  Mészáros Ferenc - Csillagközi magány


Mások bűneit vette magára,
vonszolja szüntelen menetben,
álmokat épít a magánya,
reményt keres a végtelenben.

Egyetlen csillag az útitársa.
Néma ez a csillag is,
és súlyosabb égi magánya,
mert elveszítette fényeit.

Fénytelen csillag és földi párja,
egy felrobbant szerelem.
Csillagközi menedékre
nem találnak sohasem.

És nyugalmat sem találnak,
a Napot sem érik el.
Párhuzamos menetükről
az éj balladát énekel.

Hold szájából ballada száll,
siratja az eltűnt napot,
a magányos égi párost,
fényét vesztett csillagot.
 
 
0 komment , kategória:  Áldások, imák, Istenes versek  
Az otthonok otthonokká terebélyesednek
  2015-07-03 23:34:01, péntek
 
  Ellen Niit - Az otthonok otthonokká terebélyesednek







A szoba csak lakás,
a ház csak ház.
Az otthon valami más.

Az otthonok idővel válnak otthonokká.
Mikor a kerti ösvény útilapui,
az aszfaltozott udvar
csenevész gizgazai
szívedhez nőttek,
mikor a szív gyökerei
áttörnek pázsiton, kövön és aszfalton,
mikor a szív gyökerei elérik a talajvizet,
akkor vagy otthon.

Az otthonok észrevétlen
terebélyesednek otthonokká.
Szállingózó őszi levelek,
alvó vidékek fölött
vándorló felhők növesztik
napról napra, évről évre.
Az állandóság tudata,
egy-egy bátorító
pillantás, érintés teszi
otthonná az otthont.
A minden reggeli
búcsú integetés,
az ablakon kopogó
csontos és lombtalan, deres és havas,
bimbós, virágos és lombos, ősszel
tenyerükön almát tartó ág kezek.

A házak is gyökeret vernek,
szobákat hajtanak, nyílnak,
virágoznak, magvakat szórnak szét,
ha már otthonokká
terebélyesedtek.

(Fordította: Kányádi Sándor)


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Esti ima
  2015-07-03 23:26:57, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Így volna szép
  2015-07-03 23:24:02, péntek
 
  Dsida Jenő - Így volna szép


Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit -
Mikor a kezem
A rózsafáról
Egy szirmot halkan
Leszakít,
Mikor átrezeg
Egy síró dallam
Finom húrjain
A zongorának;
Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor a szó
Mire se jó,
Mikor szemem egy
Ártatlan fényű
Szem párba mélyed;
Mikor álmodom
S messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva
Nevet a kék ég,
S a szellő mégis
Ezer zizegő
Halott levélkét
Takarít -
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit.

S akkor előttem
Áll a nagy titok,
Amelynek soha
Nyomára jönni
Nem birok:

Miért nem szabad
Azt a sejtelmes
Suttogó halált,
Letépett szirmot
Szavakba szednem?
Miért nem lehet
Azt az örökös
Borongó, ködös
Szomorú álmot
Papírra vetnem?
Miért nem tudom
Azt a pillantást
Azt a sóhajtó,
Méla akkordot,
Mit a futó perc
Szárnyára kapván
Régen elhordott, -
Megrögzíteni,
S aztán őrizni
Örökre, csendben?
Az a sok síró
Ábrándos érzés
Miért nem ülhet
Miért nem gyűlhet
Lelkem mélyére
S nem tömörülhet
Dalokká bennem?

Vagy ha már róluk
Dalt nem is zengek,
Miért nem tudom
Tudtokra adni
Csupán azoknak,
Kiket szeretek,
S akik szeretnek?
Nem mondom: szóval,
Csak egy mélységes
Szem pillantással,
Egy fénylő könnyel,
Egy sóhajtással, -
S csupán ők tudnák,
Hogy mit jelent
Ez a rejtélyes
Titkos beszéd...

Így volna édes,
Így volna szent,
Így volna szép!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 21 
2015.06 2015. Július 2015.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 344 db bejegyzés
e év: 4135 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1474
  • e Hét: 5988
  • e Hónap: 11026
  • e Év: 140733
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.