|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2015-08-11 15:37:19, kedd
|
| |
| |
A történetek sem ott kezdődnek, ahol az első szó elhangzik, vagy az első mondat papírra kerül. Minden történet mögött ezer és ezer előző történet lapul,melyekre talán sohasem derül fény. Nem, nem vesznek el ezek a történetek,csak ott maradnak valahol érintetlen magányban és messzeségben.És fájnak... mindaddig, amíg valaki áldozatot hozva, önmagában ott legbelül,fel nem tör egy pecsétet...Hogy tartottam valaha a szótól: áldozat.Mire figyelhettem akkoriban, hogy nem vettem észre, ez a kulcs.Áldozatot hozni.Magunkból adni, magunkat odaajándékozni. Mindenen túlmutató, mindent felülíró, hatalmas szabadság bennünk,hogy bármikor megtehetjük
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-08-11 15:29:47, kedd
|
| |
| |
A szeretet másik neve: idő
A padlás félhomályában a magas, hajlott hátú öregember még jobban meggörnyedve igyekezett odajutni a felhalmozott dobozokhoz az egyik padlásablak mellett. A pókhálókat félresöpörve leemelte a felső dobozt, s a fény felé tartva egyik fényképalbumot a másik után szedegette ki belőle. Valaha csillogó, mostmár megfakult tekintete vágyakozva várta, hogy meglássa azt, akiért feljött ide.
Úgy indult az egész, hogy emlékeiből előbukkant élete nagy szerelme, s tudta, hogy ezekben az albumokban találhat fényképet róla. Csendben, türelmesen lapozgatott, s pár pillanat múlva már el is süllyedt az emlékek tengerében. Világának forgása nem állt meg felesége elvesztésével, de a múlt emléke sokkal élőbb volt lelkében, mint a jelen magányossága. Ahogy félretette az egyik poros albumot, előkerült valami, ami rég felnőtt fia gyermekkori naplójának tűnt. Nem emlékezett, hogy valaha is járt volna a kezében, vagy hogy tudomása lett volna arról, hogy kisfia naplót vezet. ,,Minek őrizgette Elisabeth mindig a gyerekek régi lomjait?" morfondírozott, ősz fejét csóválva.
Felnyitva a megsárgult lapokat, egy rövid mondatra esett a tekintete, ami önkéntelen mosolyra késztette. A szeme csillogása is visszatért egy percre, ahogy a szívét megérintő kedves szavakat olvasta. Hallotta a kisfiú hangját, aki túl gyorsan nőtt fel ugyanebben a házban, és akinek a hangja az évek során teljesen elhalkult az emlékezetében. A padlás teljes csöndje és a tiszta lelkű hét éves kisfiú szavainak varázsa élete egy elfeledett korszakába repítette vissza az öregembert.
Újra belenyúlt a dobozba, és ugyanarra az évre szóló saját régi üzleti naplóját vette ki belőle. Leült egy ócska asztal mellé az ablak alá, és egymás mellé tette a két naplót Az övé bőrkötésű volt, a neve aranyozott betűkkel belevésve. A fiáé gyűrött, kopott volt, alig látszott már rajta a Jimmy felirat. Öreg ujjaival végigsimított a betűkön, mintha újra tisztán láthatóvá akarná tenni az idő és a használat során megkopott nevet.
Kinyitotta saját naplóját, s tekintete egy mondatra esett, ami egyedül állt egyik lapon. Feltűnt, mert a többi napok tele voltak bejegyzésekkel. Önnön gondos kezeírásával ezek a szavak álltak az oldalon:
,,Az egész napot elvesztegettem Jimmyvel való horgászatra. Nem fogtunk semmit."
Nagyot sóhajtott, majd remegő kézzel megkereste Jimmy naplójában ugyanazt a napot, június 4-ét. Erősen megnyomott, még tétova, nagy betűkkel ez volt odaírva:
Apával horgászni voltunk. Életem legszebb napja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-08-11 15:23:23, kedd
|
| |
| |
szomoru-gyerek
Kilencedik osztályba jártam, mikor egyik nap hazafele sétálva észrevettem, hogy az egyik osztálytársam, Kyle, is otthona fele tart. Az összes könyvét a kezében cipelte. Nem értettem, hogy miért nem hagyta a suliban, ahogyan mindenki, hiszen péntek volt. Biztosan stréber. Gondoltam.
Én egy eléggé jó hétvége elé néztem, focimérkőzésem lesz szombaton a barátaimmal. Nem törődtem különösebben Kyle-al, de egyszer arra lettem figyelmes, hogy egy csomó srác nekiszalad, és belelökik a sárba. A szemüvege 10 méter messzire repült, a fűben állt meg. Miután felnézett, mérhetetlen szomorúságot láttam a szemében.
Muszáj volt, hogy odamenjek. Kyle könnyei csorogtak, miközben a szemüvegét igyekezett megtalálni. Észrevettem a szemüveget, és odaadtam neki.
- Ezek a kölykök nem normálisak. Ne törődj velük - mondtam.
Rám nézett, majd hálásan elmosolyodott.
- Köszönöm - mondta.
Segítettem összeszedni a könyveit, majd megkérdeztem, hogy hol lakik. Kiderült, majdnem szomszédok vagyunk, de én sosem láttam a környéken. Azt mondta, eddig magán iskolában járt. Sosem ismertem ilyen gyereket, aki magániskolában tanult volna.
Nem tűnt rossz arcnak, ezért megkérdeztem, hogy nem-e lenne kedve szombaton focizni. Rögtön igent mondott.
A hétvégén velünk volt, és ahogy egyre jobban megismertem, úgy vált fokozatosan szimpatikussá, és ugyanezen véleményen voltak a barátaim is.
Hétfő reggel ismét találkoztam Kyle-al, aki megint cipelte a könyveit.
- Komoly izmaid lesznek, ha mindig ennyi könyvet cipelsz - viccelődtem. Ő mosolygott egyet és a könyvkupac felét a kezembe nyomta.
A következő 4 évben Kyle és én a legjobb barátok lettünk. Az iskola végén a továbbtanuláson kezdtünk gondolkozni. Más városokba kerültünk, de tudtam, hogy a távolság nem jelent gondot. Ő orvos szeretett volna lenni, én pedig saját céget akartam alapítani majd.
Kyle az egyik legjobb tanuló volt az osztályunkban. Őt kérték fel, hogy az évzárón beszédet mondjon. Én örültem, hogy nem rám esett a tanárok választása.
Az iskola végére Kyle eléggé menő lett, több randija is volt, mint nekem, a lányok is szerették, ezért néha irigykedtem is rá. Az évzárón eljött a beszéd ideje is. Kyle felállva a színpadra a következőket mondta:
,,Az iskola befejezése mindannyiunk számára fontos esemény. Köszönetet kell mondanunk azoknak, akik segítettek nekünk ebben a sokszor nehéz négy esztendőben. Szülők, tanárok, testvérek, de legfőképpen barátok. Azért vagyok itt, hogy elmondhassam, hogy a legjobb barát a legnagyobb ajándék, amit Istentől kaphatunk."
És elmesélte, hogy miként ismert meg engem. Kiderült, hogy aznap azért cipelte haza a könyveit, mert az iskolából minden cuccát haza akarta vinni, hogy az édesanyjának ne legyen ezzel dolga. Ugyanis azon a hétvégén öngyilkos akart lenni. Majd rám nézet és azt mondta:
- Szerencsére, valaki megmentett aznap. A legjobb barátom volt.
Láttam, ahogyan a szülei hálás, könnyes szemmel rám néznek.
Ne gondoljuk azt, hogy egy jelentéktelennek hitt cselekedetnek nincs értelme. A legkisebb tettel akár mások életét is megmenthetjük.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-08-11 15:16:34, kedd
|
| |
| |
Yonaguni monument
Legendák, csodás történetek elsüllyedt városokról, emberemlékezet által már nem ismert civilizációkról. Talán említésre sokaknak Atlantisz rémlik fel először, hiszen a legismertebb mítoszok közé tartozik. Aki az érdekes hírekből kimarad, nem is gondolná, hogy a tengerek alatt már felfedezésre kerültek építmények, vagy ,,annak tűnő sziklacsoportok" is. Nos, amivel a mai napon foglalkozom inkább természeti képződményként számon tartott, mint egy régvolt nép műalkotásaként. de én hiszem és tudom, hogy nem a véletlen alakította eme formákat, és bárki is próbálná beadni, hogy ,,de bizony", nagyon szkeptikus lennék a hasonló magyarázatokkal szemben.
Tehát mostanában bújom az érdekesebbnél érdekesebb honlapokat, és amikor hírét vettem a Yonaguni monument létezésének, és rejtélyének úgy gondoltam, ha utánajárni személyesen nem is tudok, de informálódom róla egy kicsit.
1986-ban találta meg a ,,romokat" egy könnyűbúvár, Kiharo Aratake Japán, azon belül is egy Yonaguni nevű sziget partjaitól nem messze (valójában Taiwan partjaihoz közelebb) majdnem kb. 90 láb (nagyjából 25 méter) mélységben. 1990-ben Maasaki Kimura a Ryukyu Egyetem geológiaprofesszora kezdett hozzá a kutatásokhoz, ami majdnem 8 évig tartott. Az épületek a kormeghatározás alapján hozzávetőlegesen 8-10.000 évesek, így a felfedezés ámulatba ejtette a régészek, történészek, geológusok nagy részét. Többségük azonban különösebb vizsgálatok elvégzése nélkül arra következtetett, hogy a sokszor ,,piramisként" azonosított kőképződmény a tenger erodálta lépcsősre az évmilliók során.
Habár túlságosan szabályosak és rendkívül hasonló a lépcsők mérete, nem is beszélve az építmény további részein található, egyértelműen emberkéz alkotta sajátosságokról. Kimura professzor fogalmazta meg először, hogy biztosan egy régvolt civilizáció nyomait fedezték fel, és a piramisalakzat majdnem 5000 évvel előzi meg az első egyiptomit is! ?- Itt viszont felmerül a kérdés, hogy az egyiptomi Gizában álló 3 piramis valóban 4500 éves-e, mert újabb kutatások szerint ( nem hivatalosan) kb. 12 ezer évesre becsülik őket.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-08-11 15:05:15, kedd
|
| |
| |
Napi 16 órát dolgoztatták volna 380 forintos órabérért
A magyar munkaerőpiacra bekerülni nehezebb lehet, mint gondolnánk. Szinte mindenki környezetében vannak olyanok, akik elkeseredve keresnek állást, akár évek óta. Történeteik azonban többnyire rejtve maradnak, ki akarna ugyanis a kudarcokról mesélni nyíltan a közösségi médián, több száz ismerős előtt?
Maradnak a privát blogok, illetve a családtagok. Mivel az álláskeresés buktatóiról szóló valódi beszámolók többnyire nem kerülnek nyilvánosság elé, tömegek érezhetik úgy, hogy problémáik egyediek, és valószínűleg ők a legszerencsétlenebb álláskeresők az egész országban.
Tóth Zoltán 2014. június óta munkanélküli. Webdesigner és szoftverüzemeltető szakmája van és elsősorban informatikai, adminisztrációs, illetve telekommunikációs területen próbál elhelyezkedni, de sok más egyéb kereskedelmi jellegű munkára is beadta a jelentkezését.
Leggyakrabban az internetet használja álláskeresésre, de a különböző napilapok apróhirdetései között is keresgél. A munkaügyi központot szintén rendszeresen látogatja, az önéletrajz megírásához pedig számos tanácsot gyűjtött internetes portálokról és néhány önéletrajzírásban tapasztalt szakembertől.
Eddig több mint 100 helyre nyújtottam már be a pályázatomat, de nagyjából minden tizedik helyről kaptam csak valamilyenfajta visszajelzést - meséli.
Zoltánt nem feltétlenül az elutasítás hangolja le, számos más tényező is közrejátszik abban, hogy a munkakereséshez frusztráció kapcsolódik. Elmondása szerint nem egyszer fordult elő, hogy az állásinterjún derült ki, hogy vagy nem írtak igazat az álláshirdetésben, vagy olyan lényeges információt hallgattak el a munkával kapcsolatban, aminek az ismeretében el sem ment volna az interjúra.
Már több hónapja munkát kerestem, amikor eladói állásra jelentkeztem egy élelmiszerlánchoz. A hirdetésből nem sok információ derült ki, csupán a három műszakos munkarend és egy jelentkezési határidő. Nem sokkal az önéletrajzom elküldése után felhívtak telefonon és behívtak egy állásinterjúra, ahol megkaptam az első hideg zuhanyt
Zoltánnak napi 16 óra munkát kínáltak, havi 15 napos lebontásban. Két nap szünet, két nap munka lett volna az ütemterv.
Mindenki, aki volt már hasonló beosztásban, tudja, hogy 12-13 óránál többet képtelenség hatékonyan végigdolgozni. Megkockáztatom, hogy aki ezt az életmódot huzamos ideig folytatja, az teljesen kikészíti a szervezetét, a fennmaradt szabadidőről nem is beszélve, aminek a 90 százalékát úgyis alvással fogja tölteni a dolgozó" - véli.
Zoltán ennek ellenére úgy gondolta az állásinterjún ülve, hogy ha tisztességesen megfizetik, akkor örömmel elvállalja, tekintettel arra, hogy olyan régóta nem talál már munkát. Reménykedését viszont hamar felváltotta a düh, amikor az interjúztató hölgy rezzenéstelen arccal közölte, mennyit is tudnának fizetni az említett munkáért. Az kezdő fizetés körülbelül nettó 90 ezer forint.
"Nem kell matekzseninek lenni ahhoz, hogy az ember könnyedén kiszámolja, ez nagyjából úgy nettó 375 forintos órabért jelent. A történetre az tette fel a koronát, amikor a munkaadó közölte velem, hogy azért kell 16 órát dolgozni ennyi pénzért, mert sajnálatos módon nincs elég eladó az áruházban, a munkát azonban valakinek el kell végezni." Zoltán szerint ez a munkavállaló teljes kizsigerelése és a munka törvénykönyvének arculcsapása. "Ezidáig nem találkoztam még olyan céggel, amelyik ennyire nyíltan felvállalja ezt a filozófiát" - tette hozzá.
Diplomásokkal kell versenyezni fizikai munkákért
Munkakeresése során Zoltán azt tapasztalta,hogy friss diplomás fiatalok olyan állásokra jelentkeznek, amelyeket akár 8 általánossal is könnyedén el lehetne végezni. Ráadásul nem egyszer fordult elő, hogy 50, vagy akár közel 100 embert is meghallgattak és közülük csak négy-öt főt vettek föl.
"Ezekkel a tapasztalatokkal a fejemben várni egy közelgő állásinterjút igencsak frusztráló érzés, főleg, hogy tapasztalataim szerint a munkaadó több esetben nem riad vissza attól, hogy kényes és etikailag vitatható kérdéseket tegyen fel" - fogalmazott.
Nem hallottak még az amerikai típusú önéletrajzról
Zoltán egy budapesti áruházba ment állásinterjúra, amikor a beszélgetés közben mindenféle előzmény nélkül az alábbi kérdést kapta? "Mennyit kerestél az előző munkahelyeden?"
"Kissé meglepődtem, de válaszoltam a kérdésre, miután az interjúztató közölte velem, hogy nem hiszi el, hogy ennyit kerestem, majd fenyegetően hozzátette: "...vigyázz, mert sok diplomás is jelentkezett ám az állásra."
Ezt követően Zoltán életrajzára terelődött a szó, melynek stílusába kötött bele a felvételiztető. "Az interjú hátralevő része arról szólt, hogy próbáltam elmagyarázni nekik, hogy ezt a 'furcsa' önéletrajzot úgy hívják, hogy ,,amerikai típusú önéletrajz. Soha nem hallottak még róla."
Zoltán arról is beszámolt, hogy álláskeresési kálváriája során hosszasan várattak az interjú előtt, majd ezt követően részletesen taglalták a beszélgetés során, mennyire fontos számukra a pontosság a munkavállaló részéről. Egy kirívó esetben a várakozási idő meghaladta az egy óra hosszát is.
Soha nem szabad feladni
Azoknak, akik már igen hosszú távon munkanélküliek, Zoltán azt tanácsolja, hogy semmiképpen se adják fel az álláskeresést. Ha tehetik, próbálják meg kibővíteni a keresést a lakóhelyükön kívül más városokra, vagy akár külföldre is. Ha pedig van rá lehetőségük, képezzék tovább magukat, vagy szerezzenek egy újabb szakmát, amiben fantáziát látnak, mert ezzel jelentősen növelhetik az esélyüket arra, hogy megfelelő állást találjanak.
Zoltán szerint a munkaadók is sokat tehetnének azért, hogy az álláskeresés kellemesebb élmény legyen a jelöltek számára. "Nem lenne szükség egy jelöltet kettőnél többször "meghallgatni". Gyakran volt rá példa, hogy három vagy akár négy szűrőn is át kellett esnem, mire kiderült, hogy felvettek-e, ráadásul egyszerűbb, végzettséget nem igénylő munkák esetében. Ez igencsak lelassítja az álláskeresést és nem ritkán az ember türelmét is kikezdi" - fogalmazott.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-08-11 14:48:16, kedd
|
| |
| |
Történetek.! (Lelóczky Gyula)
Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:
- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!
- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.
- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.
- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?
- Megölőm őket! - felelte a Sátán.
- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.
- Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!
- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.
A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:
- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!
Jézus így szólt:
- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat...
Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-08-11 14:45:27, kedd
|
| |
| |
A negyeddolláros
Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral több pénzt adott vissza.
Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsiny összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben."
Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet adott vissza."
A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Azon gondolkodtam mostanában, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, de nem tudtam melyiket válasszam. Azt szerettem volna megtudni , hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza. de azt hiszem már döntöttem."
Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyeddollárosért."
(ismeretlen szerző)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2015. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
261 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 179
- e Hét: 6595
- e Hónap: 15778
- e Év: 68486
|
|
|
Offline
