|
2015-08-19 20:30:26, szerda
|
| |
| |
Kereslek
Zsigmondi Zsolt: KERESLEK...
Elindulok végre
Téged megkeresni
De jó lenne mindig
a közeledben lenni.
Utamat kísérjék
égi angyalok,
Nélküled csupán
hajótörött vagyok.
Virágillat lennék,
tavaszi hajnalon
friss üde harmat
meztelen talpadon.
Napsugár, ha lennék
lázas, forró nyárban,
simogatnám tested
míg fekszel az ágyban.
Ezerszínű őszben
madárdal lehetnék,
gyönyörű dalokat
neked énekelnék.
Könnyű hópehely, ha lennék
fehér, hideg télben,
ajkad szegletére hullnék
és elolvadnék szépen.
Hova Téged visz a út,
mindig arra menni,
De jó lenne mindig
a közeledben lenni.
Szolomájerné Varga Krisztina: KERESLEK
Kereslek téged az illanó szélben,
Kereslek a fűszálak méregzöld selymében,
Kereslek ott, hol nem járt még ember,
Hol kincseket rejt a háborgó tenger.
Kereslek apró kis korallok díszében,
Kutatlak csillagok szikrázó fényében.
Keresem az utat, hol téged föllelhetlek,
Hisz tudod, mert érzem, hogy oly nagyon szeretlek.
Kereslek a világ minden halk zajában,
Madarak trillázó, szomorú dalában.
Zúgó vízesések fehérlő habjában,
Patakok csobogó, csillámló sodrában...
Szirmok hajnali harmatában fölébrednél,
Méhkasok aranyló mézével eltelnél...
Vágynám pillantani tünékeny nyomaid,
Mutassák nekem, utad épp merre vitt.
Kereslek... végig a meredek partokon,
Bekukkantok sorban a bezárt ablakokon.
Erdők hűvösében, avar illatában,
Mezei virágok tarka pompájában.
Néznélek tavaknak csillogó tükrében,
Bűbájos pillangók szivárvány színében.
Komor éjszakáknak suttogó mélye hív,
S míg nem vagy velem, keblemben zokog a szív!
Sóvárgok szédülni veled a semmibe,
Az idő megdermedne, karom úgy ölelne!
Csókjaim borzolnák örvénnyé a lelked,
Fényedben fürödnék, elvesznék benned!
S most nélküled, úgy érzem, én semmi vagyok,
Aprócska könnycsepp, mely bús szemekben ragyog.
Hiába az ábránd, hogy egyszer elfeledlek,
Az élet labirintusában hát tovább kereslek...
S kerestelek minden lázas ölelésben,
A végzetnek viharos, fojtó kötelében.
Lestem reménykedőn, vajon vársz-e reám
Egymagad üldögélve a Hold udvarán?
Elmúlt a nyár, s az ősz új szimfóniát harsogott,
Szemembe a bánat gyöngyház-könnyeket lopott.
Még megpihentem utoljára a parki fák alatt,
S ott, a szívemben elrejtve, végül megtaláltalak...
Paudits Zoltán: KERESLEK
Nagy a csönd szívemben,
sosem hallott némaság,
halk szellő kereng,
mozdul egy-egy ág.
A fehérre meszelt ég alatt 
elvesztek a csillagok,
kereslek téged is,
hiába,nem vagy ott.
Breitner János - MINDENBEN TÉGED KERESLEK
Dalszöveg
Mindenkiben téged kereslek,
A régi utcán eszembe jársz,
Minden csak emlék, bármerre nézek,
S lehet, hogy közben te másra vársz.
Mindegyik arcban téged kutatlak,
S ha ismerős jön, megyek tovább.
Mögöttem úgyis reám mutatnak,
S mosolyog rajtam minden jó barát.
Én mégis minden nappal visszavárlak téged,
S amit ma rólad mondanak, nem érdekel.
Talán, egy másik többet ér, és mindent megígér,
De nem szerethet úgy, mint én.
S tudom, hogy egyszer rád is találok,
Jóban és rosszban velem leszel,
A régi utcán nevetve járok,
S többé a könnyet már nem ismerem.
Mondják az emberek, hogy régen elfeledtél,
S csak vállat vonsz, ha néha rólam szó esik.
Már nem hiszed, hogy újra megszeretnél,
De én azért csak eljönnék megint.
Mindenkiben téged kereslek,...
...S többé a könnyet már nem ismerem.
S hogy másé is voltál, én el sem hiszem!
Breitner János - Mindenkiben téged kereslek
Link
Koncz János: ISTEN
Nem kereslek én a távol messzeségben,
Ahol annyi fényes, csillagszem ragyog.
Véges elmémmel a nagy mindenségbe,
Én parányi porszem úgysem juthatok.
Én nem kutatom, hogy királyi széked,
Melyik égen van, s melyik csillagon.
Én magam körül kereslek téged,
És megtalállak hitemmel: vakon.
Hatalmad látom, ha érintésedre
Meginog a föld, dübörög, remeg. 
Vagy ha villámokat szórnak intésedre
Dörgő csattogással sötét fellegek.
A Te szavad hallom a dörgő viharban,
A napsugár a Te szemed fénye.
Te beszélsz hozzám a kismadár-dalban,
Te hintesz mézet a virágok kelyhébe.
Mikor imádkozva lehajtom fejemet,
Elismerve kicsiny, parányi voltomat,
Akkor is látlak, ha rám teszed kezedet,
S reám teríted védő palástodat.
Nem kereslek én a távol messzeségben,
Bárhova nézek, mindenütt ott látlak:
Virágkinyílásban, sárga falevélben,
Minden atomjában e roppant világnak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lelkem szirmai |
|
|
|
|
|
Offline
