|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2015-08-07 11:07:01, péntek
|
|
|
SZERENCSÉS TÜNDE
MAGÁNY
Merengő szemem már nem látja a szépet,
Szomorkás tekintetem a semmibe réved.
A csend megvetette magának az ágyát,
Körülöttem madár nem száll,
Elhalkult minden, nem dalol a fán.
Levél sem rezdül, társammá vált a magány.
A csillag fölöttem vánszorog az égen
A telihold fénye megkopott már régen.
Sűrű pókháló szövi be a képet,
Por lepi már szívemben az emléket.
Kézen fogom magam, beszélnék...
Minek: válaszokat kitől reméljek?
Talán egyszer még minden változik.
De most magamhoz ölelem a csendet,
Ringasson álomba, talán úgy jobb lesz.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2015-08-07 11:02:56, péntek
|
|
|
Az ember végül mindig egész életével felel a fontosabb kérdésekre. Nem számít, mit mond közben, milyen szavakkal és érvekkel védekezik. A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: ki vagy?... Mit akartál igazán?... Mit tudtál igazán?... Mihez voltál hűséges és hűtlen?... Mihez vagy kihez voltál bátor vagy gyáva?... Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon; de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel."
- Márai Sándor - A gyertyák csonkig égnek - részlet
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2015-08-07 10:58:56, péntek
|
|
|
STEPH MCCRIEFF
FEHÉR GALAMB
Mondd, milyen hírt hozol nekem
hó-szárnyú, fáradt, kis madárka,
hoztál-e zöldet a halódó faágra?
Dalolj, mit üzen véled kedvesem!
Ugye nem hunyt még ki a remény,
Ő is emlékszik a lázas éjszakákra,
nem borított szemfedelet a vágyra,
s szíve immáron újra hajlik felém?
Szólj hát, ne gyötörj kicsi madár,
az nem lehet, hogy rég elfeledett,
minden szép emléket kútba vetett,
s az alkony csendjében másra vár!
Hallgatsz fehér galamb, értenem
kell a néma, s könyörtelen választ,
vágyam folyókat többé nem áraszt,
hiába küldtem Hozzá sóvár énekem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2015-08-07 10:52:56, péntek
|
|
|
A lélek a lélek iránt éber. Ez az éberség érzékenység mindarra, ami lélek, és önkéntelen elutasítás mindarra, ami nem lélek, csak káprázat. Ami nem lélek, ami álom, ami nem valóság, ami nem létező, ami csak varázslat, ami elmúlik, ami változik, ami nem örök, az iránt a lélek közömbös, tehetetlen; s az a lelket nem is érti, nem látja, nem tudja, nem foghatja meg, nem érintheti.
De a lélek a lélek iránt éber, vagyis érzékeny. Érzékeny a lélek lágyságára, fényére, engedékenységére, vonzalmára, tisztaságára, egyszerűségére, szépségére, nyugalmára. Ez a léleknek a lélek iránt való érzékenysége: a szeretet.
Hamvas Béla
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2015-08-07 10:48:52, péntek
|
|
|
STEPH MCCRIEFF
CSENDES SZERELEM
Ha akarod, csenddel szeretlek,
nem messze csengő vallomással,
titkom nem osztom senki mással,
féltett kincseim között elrejtlek.
Nem versenyzek vihar morajával,
szavam némán szárnyal a széllel,
mégis hallani fogod minden éjjel,
ha hold ölelkezik a suttogó fákkal.
Szótlan árnyékod leszek csupán
és hűen vigyázom minden lépted,
őrzöm álmod, nem is kell kérned,
örömmel teszem nap-nap után.
Az őszinte szív csendesen szeret,
mint nap melegét a fagyos kövek,
dús televényt a pazar rózsatövek,
s meghálál minden percnyi életet.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2015-08-07 10:46:42, péntek
|
|
|
TÓTHNÉ B. ILONA
A CSEND VIRÁGA
Magába fúló rezzenéstelen pillanat,
hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
bárcsak megtörné valami a csend-hatalmat!
Hőség burkot feszít a méla, álmos ábránd,
a gyöngyvirág harangjai kezedből kihulltak,
s mint elszakadó nyaklánc gyöngyei, halkan koppantak
a lombos fák takarta liget árnyékos padján.
Az ablakrésnyi fény meghúzódik szobám sarkán,
s visszatükröződik kopott fénnyel szívem falára,
virágot fakaszt, s csend telepszik lángoló szirmára,
lassan elhamvad, csak a sós könny táplálja.
Bárcsak megtörné valami a a csend-hatalmat,
óh, nem a külvilág harsány zaja, mely elnyomná hangodat,
vágyom elrebbenő érintésed s csendtörő zengő hangodat,
itt lennél velem, nem a kőszoborra futó borostyán alatt...
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2015-08-07 10:42:46, péntek
|
|
|
SZERENCSÉS TÜNDE
CSENDESEDJ
Csendesedj, ha jő az est.
Fölöttünk, arany csónakban a csillagokkal a hold evez.
Fénylő szurok terül el az égnek mezején,
A nap vánszorogva nyugovóra tér.
Lelkedet hagyd, hagy nyugodjon,
Lágy dallamokra válthasson.
Hallgasd csendben a zenéjét,
Teremtsd meg tested békéjét.
Pihenj könnyedén,
Lebegj, mint fenyőről lehulló parányi tűlevél.
Mécsesedben éppen, hogy világítson a fény,
A sejtelmes pislákolás utat mutat a csend ösvényén.
Hunyd be a szemed,
Pillád mögé képzelj virágos réteket.
Selyem szirma súg füledbe üzenetet,
,,Aludj, álmod pihentető legyen".
Feledd el a tegnapot,
Lelked tiszta vizében mártózzék meg a holnapod.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2015-08-07 10:36:47, péntek
|
|
|
WEÖRES SÁNDOR
HA KÉRDIK, KI VAGY, EZT MONDD
egynemű vagyok a széllel,
folyó sodrával,
esőcsepp hullásával,
madár röptével,
fapadlón járó facipős ember lába zajával.
Levegő-e a szél?
Víz-e a folyás és a csöppenés?
A röpülés madár-e
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
Megszűnik a szél,
a levegő nem szűnik meg,
de szél nélkül halott.
Elhullt a madár,
a teste új mezbe öltözött,
száz új alakba szétívódott -
de a röpte nem maradt meg
és el se veszett.
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek,
nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.
Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy.
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2015. Augusztus
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
261 db bejegyzés |
e év: |
2826 db bejegyzés |
Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 664
- e Hét: 2627
- e Hónap: 5969
- e Év: 58677
|
|
|