|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2015-09-24 18:09:34, csütörtök
|
| |
| |
Egy platánfa mély odvában
Senkitől sem látott ház van.
Küszöbén egy mókus ül,
egymagában, egyedül.
Cseresznyézik eleget,
S mindenfélét kötöget.
Amíg eszi a diót:
Köt közben egy szép trikót;
mogyorót is ropogtat,
kesztyűt köt, meg zoknikat ...
Tőle jöhet a hideg!
Az se baj, ha jön a tél!
Napszálltáig kötöget,
a küszöbön üldögél,
pulóvert köt ügyesen,
s nem fog fázni sohasem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-24 18:06:11, csütörtök
|
| |
| |
Lent a földön őszi avar,
amit a szél fel-felkavar.
Majd leteszi, s dombot épít,
újra cserélve a régit.
A sok levél úgy csalogat,
hengergőzzem köztük sokat!
Vagy bújjak el, s kukucskáljak,
s míg rám találsz, addig várjak!
Szétgurul a sok levél,
mikor jön egy kósza szél,
felkapja, majd elrepül,
s itt maradok egyedül.
Jó kedvűn játszik az ősz,
a sok levél leelőz.
Utolérni nem tudom,
szétszélednek az úton.
Aztán megfordul a szél,
visszatér a sok levél,
majd a földön elterül,
s megágyaznak remekül.
Reá fekszem, s nevetek.
Jó hogy gyerek lehetek!
A sok levél ölbe vesz,
boldogsággal tölt el ez!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-24 17:58:52, csütörtök
|
| |
| |
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.
Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyugalomra készül.
Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:
Hogy' pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!...
(1878 oct. 10.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-24 17:53:23, csütörtök
|
| |
| |
Jó a ropogó
piri mogyoró
Mackó uram szereti
bokrában felkeresi.
Egy tenyere
tele vele,
a másikkal
úgy csap bele.
Meghámozza, lám, lám,
és bekapja, hám! hám!
Ha teleszed egy mancsot,
vígan eszi és csámcsog.
Jó a mogyoró
piri mogyoró.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-24 17:48:41, csütörtök
|
| |
| |
Gyárfás Endre: Gesztenyéző
Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
gesztenyéből fabrikálok
buksi fejű barna bábot.
Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Ha vagytok már jó néhányan,
megnyitom a bábszínházam.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-24 17:20:33, csütörtök
|
| |
| |
Radványi Sándor: Ősz
Az akácfákon dideregve
Rezeg a sok száradt levél,
A tarlott, fonnyadt határon
Fel-felsikolt az őszi szél.
Ködpárás reggel hullt a tájra,
Mely láthatatlan betetőz...
A kis virágok haldokolnak,
Itt az ősz!
Tarbay Ede: Ősz -anyó
Kontyos-kendős Ősz-anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.
Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A-Klementinától kaptam |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-09-24 12:42:36, csütörtök
|
| |
| |
A nyár emlékét idézi még a gyengélkedő napsugár,
De érezzük már, minden szép nap lassan-lassan tovaszáll.
Ritkulnak a fák lombjai, avar lepi be a tájat,
A lemenő Nap vörös fénye elnyújtózva ásít párat.
Elmúlik minden, mi szép volt, búcsút intve e világnak,
Lehullik a levelekkel minden öröm, s minden bánat.
Helyükön csak sivár ágak hirdetnek egy szebb világot,
Egy életteli, nyüzsgő létet, mit szem eddig csak ott látott.
Hűvös szellő suhan végig, borzolja az emlékeket,
Felkap néhány falevelet, s egy másik helyre teszi őket.
Minden perc és minden óra így kerül le egyre mélyebb
Rétegébe emléküknek, s így lesz minden emlék még szebb.
Mert az idő elfeledtet minden rosszat, mi csak érhet,
S ha visszanézünk majd a nyárra, nem látunk mást, csakis szépet!
És bár tudjuk, előttünk van még egy hosszú, hideg tél is,
S hó és jég fed minden szépet, minden jót, de tudjuk mégis,
Eljő majd a tavasz fénye, s életet lehel a tájba,
Felolvad a jég s a hó, gyógyírt adva szomjúságra,
Új levele nő a fáknak, langyos szellő suhan csendben,
Simogatva viszi a hírt: új világ van születőben.
Minden szép, mi elmúlt ősszel, s hullott levélként a földre,
Minden jó, mit eltemettünk mélységesen emlékünkbe,
Minden rossz, mi megfakulva lapul lent az avar mélyén,
Minden jég, és minden hó, mi elolvadt, s immár víz lévén
Táplálja az új világot, erőt ad a folytatáshoz,
A dermedt tájra új életet, új reményt és megváltást hoz,
Hogy bátran nézzünk elébe a tavasznak s egy újabb nyárnak,
S ne sajnáld, hogy ismét ősz lesz, része ez a körforgásnak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2015. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
315 db bejegyzés |
| e év: |
5972 db bejegyzés |
| Összes: |
128101 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7727
- e Hét: 24809
- e Hónap: 78481
- e Év: 356706
|
|
|
Offline
