Márai Sándor: Részvét,Márai Sándor: Dagály, - kohlinka Blogja - "Darabokra hullik a Biblia..:",A lélek rajza,A Nagy Karola-rejtély,A sánta Jézus -Edom Talmud,Állaatokról,Beat, Hippi, Punk, Rock,Dalok,Egészség, betegség,Éjszakáim, álmaim,Élők, vigyázzatok,Emberi bölcsesség és ami marad,Érzelmek,Esti, Jó éjszakát versek,Fejezetek a szexualitás ...,Filmajánló,Füzes László,Földönkívüliek,Gyermekeknek,Halottak napja,Horoszkópok,Hozzátok szólok, magyarok!,Idézetek,Időjelek - Leplezés,Ismeretterjesztő,Játék a tűzzel (advent),Karácsonyi versek,Kelet örökségek,Kéz analízis,Kínzá,

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

Márai Sándor: Részvét

2015-09-29 20:05:46, kedd

	Az állatok ismerik a részvétet. Kezdetleges részvét ez, egy szótagú, dadogó. Kutyám pontosan ismeri sérüléseimet, s ha ütést vagy szúrást kapok valahol, az életben vagy az irodalom párharcaiban, felkeres, fejét térdemre fekteti, hosszan néz reám, egyetértően és bölcs, néma vigasztalással. Nem mondja: ,,Ne félj, majd jobb lesz" - mert tudja, hogy nem lesz jobb soha. Az állatok részvéte előlelő és bátor. Nem vigasztalnak, csak megállapítanak. Ez a tárgyilagosság hűsít, jólesik.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

Márai Sándor: Dagály

2015-09-29 20:04:28, kedd

	Valamit éppen mondani akart, szeme kigyulladt, szórakozott fénnyel, mint ahogy a kis villanylámpa, melyet zsebében felejtett az ember, világítani kezd a puha szöveten át. Kezét halántékához emelte, már csaknem kimondta az igazat. De akkor megérkezett a dagály és mindent elöntött, elsöpört. Hallgattam szavai áradását, mely egyhangú csobbanással és ismétlődéssel sodort moszatot, döglött halakat és döglött érzéseket, üres konzervdobozt és üres panaszokat, hallgattam ezt az örök és egyhangú áradást, mely elömlött a valóság felett. A dagály kerek mondatokban érkezett, néha felcsapott a parton, túl élete biztos keretein, s már a házfalat súrolta. Egy csendesebb pillanatban felemeltem kezem és az égre mutattam. - Mi ez? - kérdezte gyanakodva. - A hold! - feleltem. - Vigyázzon! Nem látja? ... itt a dagály.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár