Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Kohut Katalin: Szerelmem és példám
  2015-10-18 19:44:51, vasárnap
 
  Kohut Katalin: Szerelmem és példám

Égi fényről álmodik a sötét erdő,
elbóbiskolnak a réten a madarak,
szelíd búgásuk sosem lesz illemsértő,
kéklő magasságot, mélységet áldanak.

Szabadság nyugalma nappal az otthonuk,
s míg szárnyal velük nature, a boldogság,
békesség pompás királyi koronájuk,
szívemnek egyetlen útját majd mutassák.

Szerelmem és példám, te igaz természet,
mit összefogsz, a csodálatos nagyvilág,
szeretet, hit, a tiszta szó a kertészed,
a földön minden lény szép jövőért kiált.

2015. október 18.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kovács Mihály: AZ IDŐBEN
  2015-10-18 19:14:06, vasárnap
 
  Kovács Mihály: AZ IDŐBEN

Évek, napok, percek, pillanatok,
tudjátok-e, hogy még élő vagyok?

Idő! Múltad még csak évmilliók,
s a jövendők meg sem számlálhatók!
Öledben rejtőztek Csillagok,
a Semmik, a Mindenek, a Napok,
és a porszem, amit a szél elrabolt,
a Végtelenek és a Kezdetek,
az eget tartó, erős, nagy kezek,
a régiek, vagy az újabb Istenek!

Azóta már az élők és az alvók,
a csendesek és már hangoskodók,
az erkölcsösök, vagy a titkos lotyók,
a fürge álmok, vagy mégis lassúak,
az is ki most egy órára pillant,
és megidézzen, vagy csak megmérjen
s mint korsó sört a kocsmában kérjen-
mert rád van szüksége e szükségben!
A hangban, a szívben, és a fényben
hív! Ennél is biztatóbb, ha reményben!

S ha voltak is, ti régi századok,
elmúltatok egykor, mint pillanatok.
Pedig ott is éltek küzdő emberek
-akik öltek, öleltek, szerettek-
és megálmodták az újabb álmokat,
-de rejtették a síró szájakat.
Kutatták, amit senki nem tudott,
mégse fejtették meg az ős-titkot!
Őrizték az újat és a régiket,
epedve űzték, hajtották a sikert.
S ha meghaltak: álmodtak föld alatt,
onnan csodálták: most is süt a Nap!

A most-jelen? vagy egykor, tán jövő?
De, ha kimondod, múltja nagyra nő!
A hang, mi múltba száll: az már a jaj,
aki csókolt, annak halottja van!
Versenyre kelünk-mégis még Veled,
de harsányan kacagnak mindenek:
az élők, a holtak, és a hitetlenek,
mert ők is tudják, amit én tudok:
nem az élők, már a halott a sok!

Csak az lehet még versenytársad most,
kinek múltja van és jövője sok!
Kiben érik a mindent-értő elme,
s szerelme elkísér a végtelenbe:
Ők, kik múlttól mindig menekültek,
s hogy teljesedjen: rendre újat szülnek!
Ők, a mindig- voltak, mindig -eljövők,
szívükben dal, de győzők, hősök Ők!

S ha az idővel újra ölre kelnek,
csak egy a cél: a jövő, a Gyermek!
Míg bíznak, győznek: múló Istenek?
mert-hisz-lesz akit még szeressenek!
Öleljenek! Lám, érzik: Idő hagyod,
hogy gyermekünk megéri a holnapot:
mikor az életet csak nekik adod!

amit nekem is ajándékba adtad:
az évet, napot, percet, pillanatot!
KM
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Márai Sándor: Mese
  2015-10-18 18:03:46, vasárnap
 
 

Az egészen nagy versek, regények, tudós könyvek hangjában van valami egyszerű és gyermekes, mint a mesében. A nagy könyvek mindig mesekönyvek. Ilyen a Biblia, ilyen Tolsztoj, ilyen mindig minden igazi vers, örök történet. Mert az élet és a lélek alján a mese van, mely néha monda - ilyenkor népek írják -, néha hitvallás, mikor próféták írják, néha történet, mikor a nagy írók írják: de a hang és magatartás, mellyel ez írások a világhoz fordulnak, mindig a szűkszavú ősi mese hangja és magatartása. Az emberiség várja a mesét, s a próféta, az író, a tudós csak e mesehangon közelítheti meg igazán és véglegesen az emberek lelkét. Mert minden író Keleten él kissé, a datolyafa alatt ül, s az emberiség köréje telepszik és kéri: ,,No, mesélj."
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Turgenyev
  2015-10-18 18:02:28, vasárnap
 
 

Egy ember ül, teljesen otthonosan, a párizsi szalonban, a francia irodalomban. Sápadt arca, fehér szakálla, választékos, ünnepélyes öltözete, nyájas és okos pillantása, finom, fehér és puha kezei, szavának kínosan gondos, tökéletes francia csengése, mindez elragadja a látogatókat. ,,Mennyire francia!" - mondják. - ,,Maitre!"* - esengenek.

Igen, teljesen franciás. De ez az ember, a francia szalonban és irodalomban, egy életen át abból a honvágyból él és alkot, mely Oroszországhoz kötözi. Oroszországhoz, ahol nem bír élni, ahonnan mindig elmenekül, hogy aztán ő, a Goncourtok** barátja, Európa szellemi előkelőségeinek dédelgetett kedvence, francia szalonokban is örökké hallja orosz udvarházak gazdáinak és muzsikjainak szóváltását, a szél zúgását az Ural erdőiben, egy kutya csaholását a Volga partjának lucernásaiban, egy orosz poronty sivalkodását vagy egy kormányzósági székváros pökhendi hivatalnokának káromkodását. Európa szellemi életének fellegvárában él, csak ezt hallja, csak ezt látja, csak erről tud írni, erről álmodik. S megalkotja, tíz kötetben, még egyszer azt az Oroszországot, ahol nem bír élni. Száműzött, aki kísérteties gonddal felépíti remekműnek még egyszer azt, ami elől menekült. Mert orosz és mert író. Ennyire ,,franciás".
*Maitre (fr.): mester
** Goncourtok: utalás a 19. század író testvéreire, Edmond Hust de Goncourt-ra és Jules Hust de Goncourt-ra.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2015.09 2015. Október 2015.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 92 db bejegyzés
e év: 656 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 362
  • e Hét: 2684
  • e Hónap: 8925
  • e Év: 61191
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.