|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2015-10-02 20:10:46, péntek
|
| |
| |
Kuzma Julianna
Sosem volt szerelem
Nem harcolok, mit kergetek délibáb,,
gondolataimmal sem küzdök tovább.
Mint égő fáklya lobog a vágy bennem,
hisz nem sikerült soha eltemetnem.
Kívánom az éjt, rám sötét leplet borít,
álmomban enyém, mi engem boldogít!
Fonódjon ölelőkar testem köré,
csókok emeljenek csillagok fölé.
Szivárványágyon éljek ezer csodát,
szálljak magasra képzeletem szárnyán.
Rejtsek magamba becéző szavakat,
őrizzek szép,boldog pillanatokat.
Jő a reggel, s messze száll az álom,
nem marad, csak amit lelkembe zárok.
Szenvedély suttog a dúdoló csendben,
magam börtönében, magam rabja lettem.
Reménycsillag helyett könny ül szememen,
fogva tartja szívem egy sosem volt szerelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-02 20:01:45, péntek
|
| |
| |
Kuzma Julianna
Veled leszek
Égesd el szívedben emlékeinket,
ha többé nem látsz, hiszed jobb lesz neked.
Zárd be örökre kiürült lelkedet,
tudom gyűlölöd..., de én ott vagyok veled!
Vagyok
levegő... mit mélyen magadba szívsz,
eső...
mely szemedbe átkos könnyeket sír,
szél...
ami füledbe súgja a hangom,
Nap...
mi bőrödbe égeti az arcom!
Hát zárd be örökre kiürült lelkedet,
tudom gyűlölöd..., de én ott leszek veled!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-02 19:54:04, péntek
|
| |
| |
Kovács Brigitta: Az idő
Az idő gyorsan múlik,
És sok minden változik.
Sokan mondják: Az idő pénz,
De neked mennyit ér?!
Jól felhasználod életed idejét?
Vagy csak elpazarolod másokét?
Rohan az idő sebesen,
Nem lehet megállítani hevesen.
Születésed óta, életed ideje visszaszámol,
Mint egy mikro óra.
Vagy mikor unalmasan telik az időd,
Akkor nagyon lassan halad az idő.
Egy óra 60 perc, s 3600 másodperc.
Vajon jól kitöltjük életünk idejét?
Vagy csak eltékozoljuk életünk derűjét?
Egyszer, minden embernek utolsót üt az óra,
Mikor eljön a végóra.
Vagy akkor, ha itt hagyja testi mivoltát,
Vagy mikor meglátja az utolsó időben a Királyok Királyát.
Mert, csak pillanatnyi állapot, hogy dobog a szíved,
Bármikor eljöhet a végzet. Te készen állsz?!
Hogy számot adhassál?
Légy mindig készen, hiszen nem tudhatod mikor üt utolsót az órád,
De biztosan vár Rád, Szerető Atyád.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-02 19:50:09, péntek
|
| |
| |
Nyiraty Gábor: A szeretet lángja
Ha a világot nézed,
hatalmasnak látod,
De ha a világ néz téged,
csupán törpének látszol.
Kicsi szívnek, mely csendben dobog,
de míg a mélyén a szeretet lobog,
s apró lángja olykor tűzre lobban,
Addig a világ is odafigyel kicsit jobban,
ahogy parazsai hamuvá válnak sorban.
S ezek az apró fellángolások,
mint délibáb a Hortobágyon,
elhitetik, hogy van tovább,
S bármikor újjá élheted a csodát.
Kell, igen kell a szeretet!
Sose hagyd, hogy kialudjon szívedben,
mert ha már nem lesz, ki megfogja kezedet,
Akkor döbbensz csak rá, mindened elveszett.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-02 19:39:00, péntek
|
| |
| |
Márti Marton: MA MÁR NEM FÁJ
Ami egyszer volt, ma megcsókolta a szívem,
Oly lágy és oly forró volt az ajka.
Tudom, sok virággal csókolódzott,
Megéreztem rajta.
Egy emlék sajog fel bennem,
Május volt, akkor virágzott lelkem.
Csókja még most is számon ég, érzem!
Szenvedtem, de: ma már nem fáj az emlék
Szenvedtem, de: a sok virág is elszáradt,
A harmatos réten, lehajtott fejjel járhat.
Visszacseng néha mint a lágy muzsika.
De a sírás, a torkomat már nem szorítja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-02 19:19:51, péntek
|
| |
| |
ADY ENDRE : SIRASSON MEG
Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem.
Szép út állt előttem, de nem azt követtem;
Nem adok, nem hajtok semmit a világra,
Bolond célok után rohanok zihálva,
Bolond célok után álmodozva, balgán
Így beszélnek rólam minden utca sarkán,
Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.
Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem,
Azok tettek azzá, akiket szerettem.
Üres lett a szivem, üres lett utánok,
Betöltötték kínzó, messze űző álmok.
Álmok rabja lettem, csak álmokért élek,
Egy mámoros álom lett nékem az élet,
- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.
Tudom, hogy szeretett, tudom, hogy szeret még,
Pedig én dúltam fel nyugodalmát, csendjét,
Énbennem csalódott, értem fáj a lelke,
Én pedig rohanok balga küzdelembe
Diadalt aratni. Milyen dőre álom,
Pedig hozzá kötve életem, halálom!
- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.
Igazságért küzdök, tudom, hogy hiába;
De ha harcba szólít szívem minden vágya,
Mit tehetek róla? Tán az örök végzet
Rótta rám e kínos, bús kötelességet
S én csak mint vak eszköz teljesítem s várom,
Mig kidülök s lesz más, ki helyembe álljon,
- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.
Eladtam már magam, nem magamnak élek,
Nyugalmat, pihenést már nem is remélek,
Lelkem lett a küzdés, szívem lett az álmom,
Szívemet keresem, amíg megtalálom,
Egy új Ahasvérként bolyongok örökre,
Míg lerogyom holtan egy útszéli rögre,
- Édes anyám, lelkem,
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-02 19:14:50, péntek
|
| |
| |
Nagy László
Bizonytalan
A nap tétován megállt az égen,
oly tüzekben, miknek súlya van.
Hinném a fényt az ébredésben,
minden félrebillent-bizonytalan.
Árnyékot vet a rövid pillanat,
hosszút, mi átér nyűtt lelkemen.
Ring a pókfonál majd elszakad,
új avarba cseppenő türelem.
Felednék, mint aki hitszegő lett,
de visszatart vak lélegzetem.
Álmodásom felhői felett
úszok vitorlát bontott fényeden.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-02 19:05:53, péntek
|
| |
| |
Nagy László
Tört üveg
Kitárom az ,,égfelé" az arcom,
szemeimben félbehalt imák.
Önmagamból mennyit kéne adnom,
kérgemet lehántva, mint a fák.
Hamu lett a lét, tüzekre vetve,
szélbe botló lélek-pusztaságon.
Büszkeségem tegnapban feledve
valóságnak tűnő annyi álom.
Hitemet az élet megtagadta,
szavaim csak velem perlekednek.
Leheleted ablakomon hagyva,
tükörképe lettem tört üvegnek
Tündöklésem nem ért fel az égig,
belehaltak fényes szárnyaim.
Kóborlásom nyűtt felhők idézik,
felvillannak vihar erein.
Sorsomat mégis imával áldom,
éltem azt, mit csak egyszer lehet.
Van-e más e keserves világon,
mi hajnalként benned született.
Esőd gyöngyeit zsebemben hordom,
érintésed vállamon pihen.
Más lett volna, ha akkor kimondom,
hazudok magamnak s elhiszem.
Elmerültem mint a hold a tóban,
fényét hajított kavics veri.
Elvesztem egy kimondatlan szóban,
ajkam azóta is keresi.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2015. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
206 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 118
- e Hét: 766
- e Hónap: 4108
- e Év: 56816
|
|
|
Offline
