|
2015-10-21 17:49:41, szerda
|
| |
| |
De a mássalhangzóknak nincs költőjük. Rimbaud, gyöngéd ujjal és titokzatos színkeveréssel, megadta az ,,A"-nak, az ,,Ó"-nak és az ,,É"-nek igazi színét. Aztán elhallgattak a költők, szórakozottan. Ki írja meg egy napon az ,,R" igazi értelmét, azt a különös recsegést és ropogást, amely úgy hangzik, mint mikor a csonttá fagyott orosz tájon menekülő szibériai rab lába alatt megreccsen a rőzse, ki írja meg a ,,H" leheletét, amely olyan, mint mikor egy tizenöt éves leány tüzelő arccal reásóhajt egy jégvirágos ablaküvegre, ki írja meg az ,,S" sistergését, amely a pillanatot idézi, mikor Savonarola meztelen talpai alatt parázslani kezdenek a máglyarakás rőzséi, ki beszél e kaján akasztófáról, az ,,F"-ről, mely várja, hogy felkössék felső ágára a kövér ,,Ó"-t, vagy a céda ,,Ü"-t, e zöld ruhás kémnőt? Csak a ,,V" szerepel az irodalomban, a darvak jogán, az északi versekben. Munkára, henye költők! Becsüljük meg az anyagot, mellyel dolgozunk, fejtsük meg a betűk értelmét. Végre is, ez a dolgunk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
