|
2015-10-21 19:31:19, szerda
|
| |
| |
Link
A választ László Gyula A honfoglaló magyar nép élete című munkájában találtuk meg:
"Először is le kell szögeznünk, hogy egyetlen, a magyarságot ismerő régi író sem állítja ezt rólunk, hanem ez csak a külföldi köztudatban ránk ragadt mendemonda. Nem rólunk írják ezt, hanem a hunokról állítja Ammianus Marcellinus, aki ugyan katonatiszt volt, de a hunokkal sohasem hadakozott. Szerinte: » A hunok... mindenféle állatok nyers húsával táplálkoznak, amelyet a lovuk hátára, combjuk alá tesznek, s kissé porhanyóra melegítenek.« Innen terjedt át ez a mendemonda ránk, magyarokra is."
1349-ben egy müncheni ember, bizonyos Schütberger János, aki 32 évet töltött Perzsiában, Turkesztánban és másutt, a kirgizekről ezt írja: "...láttam, mikor az útban pihenőt tartottak, hogy veszik a húst, vékonyra szeletelik, a nyereg alá rakják, és rajta lovagolnak. Aztán esznek belőle, mikor éhesek, de előbb besózzák."
E két adat után, úgy látszik hogy mégiscsak van valami ebben a mendemondában. Vizsgálódjunk csak tovább! Bergmann József német utazó, aki a múlt század legelején több évet töltött a Volga torkolata körül élő kalmüköknél, többek között ezt írja:
"Egy általánosan elterjedt nézet azt vallja, hogy a kalmükök, mint más szomszéd nomád népek is, nyergük alatt puhítják meg evésre a húst. Való igaz, a kalmükök tesznek húst, bár főképp hajat, a nyergük alá, ámde csak azért, hogy a kemény, favázas nyeregtől feltört lovak hátát vele gyógyítsák. Mikor az effajta flastrom hivatásának megfelelt, eldobják mint hasznavehetetlent. Én e mendemondákról beszéltem néhányszor a kalmükökkel s hangosan nevettek az európaiak bárgyúságán."
Ez az adat - s még néhány más is - meggyőzően bizonyítja, hogy őseink nem nyereg alatt puhított hússal éltek.
A cikk forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Eszem-iszom |
|
|
|
|
|
Offline
